NBI

Pénteken a Győri ETO FKC a Békés gárdáját fogadja a Budapest Bank-férfiliga B csoportjában.

Az Erste-Békési FKC vezetőedzője, Bakó Botond állítja, hogy még legalább négy pontra van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy a csoportküzdelmek során az első négyben zárjon, s akkor a felső házban folytassa a pontvadászatot a viharsarki NB I-es férfi kézilabdacsapat.

Ma a Rába partján játszik rangadót együttesünk. Természetesen a célunk a 2 pont megszerzése, ebben Bakó Botond is megerősített bennünket.

A Győri ETO Kézilabda Club megújult honlapja 2006. október 9-én indult. Cikkünkben néhány érdekes adatot közlünk az eltelt 365 napról.

A Medsport-játékos bemutatkozott az Egyesült Arab Emírségek férfi kézilabda-bajnokságában, és csapatával mindjárt legyőzte a címvédőt.

BL-előselejtező csoportunkat és a BL-sorsolást látva nagyon sokan bíztunk benne, hogy végre Spanyolországba is elkísérhetjük kedvenc csapatunkat. A lányok hozták a kötelezőt, bejutottak a BL-főtáblára, így szeptember végén már tudtuk: novemberben irány az Ibériai-félsziget!Sok szurkolótársunk régi álma kezdett sínre kerülni, amikor egy spanyol csapatot láttunk meg abban a BL-csoportban, amelybe az ETO-nak volt a legtöbb esélye bekerülni. Bár a felvidéki túra a szlovákok lemondása miatt nem jöhetett össze (pedig az a nagymihályi hétvége se lett volna rossz hangulatú), továbbjutásunk szempontjából a hazai rendezés tûnt a legkedvezőbbnek, amely utólag be is bizonyosodott, a csajok hozták a kötelezőt, BL-elődöntőshöz méltó magabiztossággal jutottunk be a főtáblára. A továbbjutásban oly mértékben nem kételkedtünk, hogy a valenciai (riba-rojai) túránkat már szeptember elején elkezdtük szervezni, a Metz elleni meccs lefújása után már csak a foglalási e-maileket kellett kiküldeni, a túra programja addigra összeállt, kezdhettünk visszaszámolni. A 4500 km-es össztávolság, a nem megfelelő fapados repülő menetrend és az útba eső városnézések miatt úgy döntöttünk, hogy ezúttal 9 fős kisbuszokkal közelítjük meg a helyszínt: negyvenöten kisbuszokkal vágtunk neki a 4 napos (1 éjszakai szállást közbeiktató) túrának, míg húszan egy közepes kisbusszal jöttek három éjszakai szállást beiktatva. A túra szervezésével kapcsolatban kezdetektől fogva szerencsénk volt, hisz pont egy 4 napos hétvégén szombat délutánra került a meccs, így legtöbbünk munkahelyi szabadság kivétele nélkül tudott kedvenc időtöltésének hódolni, továbbá pont erre a hétvégére esett a MotoGP-világbajnokság utolsó futama, a valenciai nagydíj, ahol 125 cc-ben Talmácsi Gábor volt versenyben a vb-elsőségért. Felhívásunkra Talma-szurkoló honfitársaink közül kb. negyvenen jöttek át a ringtől 15 km-re levő ribarrojai kézilabda-csarnokba segíteni nekünk a szurkolásban, 2 fan pedig velünk is utazott a kisbuszokban.(Több kisbuszban utazván ez a leírás természetesen elsősorban az „1-es busz” története, reméljük a többieké sem várat soká magára.)November 1-én hajnalban a visszaszámolásunk véget ért, elindultunk végre délnek, a kisbuszokon a nap felkelésével párhuzamosan egyre jobb hangulat lett, előkerültek szokásos utazási kellékeink, a házi étkek és italok, beindultak a magasröptû eszmecserék („Síbajnokok vagytok ti is? Ja, én is síeltem már a töltésen…” ). Már ekkor sejthető volt, hogy ismét egy kellemes hangulatú túránk lesz és várhatóan lesz mit az útibeszámolóba írni... Alapvetően problémamentesen jutottunk el 14 óra alatt első úticélunkig, Monte-Carlo-ig, különösen a Velence és Genova közötti rész telt el gyorsan és nyomtalanul...Monte-Carlo lenyûgözött mindannyiunkat, ugyanakkor segített abban, hogy most már még mélyebbnek lássuk a szakadékot hazai rohanó kis életünk és a stressz-mentes európai jólét között… Kellemes időben, egy szál pólóban jártuk végig a gyönyörûen kivilágított várost, még a magyarországi kontraszt ellenére is nagy élmény volt látni az óriási hercegi palotát, a száguldozó Ferrarikat, a kisebb, többtíz-száz milliós csillogó yachtokat és a milliárd feletti értékû, 5-6 szintes, aranyozott luxus-tengerjáró yachtokat. Utóbbiak lakóterülete vetekszik egy tízemeletes panelházéval… Bizsergető érzés volt megtapogatni a Forma-1-es futam kanyarjainak gumicsíkos rázóköveit, bejártuk a híres Rascasse- és Casino-kanyart, végigsétáltunk az alagúton, szinte hallottuk a vasparipák fülsüketítő üvöltését. Aztán nem élve a helyi éttermek csábításával, jó magyar módra az autónál elővettük a hazai szalonnát, kolbászt, hagymát, paprikát és egy kis pekec társaságában kellemesen megvacsoráztunk, majd éjszaka indultunk is tovább Katalóniába.Második napunk reggelére Barcelonába értünk, ahol egy teljes napot szántunk a város megismerésére. Először is életmentő fürdőt vettünk az esti szállásul szolgáló badalonai diákhostelben, majd bemetróztunk a citybe. A kötelező turista-látnivalók (Sagrada Familia, Gaudi-házak, La Rambla) után a La Boqueria piacon kötöttünk ki, ahol a friss sonkák, halak és gyümölcsök mellett megismerkedtünk a San Miguel Cerveza nevû seritallal is, amelyet érthetetlen módon kis vizespohárban szolgáltak fel („Mi ez? Szemcsepp??). Délutánra kissé kifulladván, Kolumbusz oszlopának tövénél sütkéreztünk egyet a tengerparton, majd kedvet kaptunk a Földközi-tenger közelebbi megismeréséhez is. A badalonai beach-en kissé furcsállva nézték a helyiek a fürdőgatyában, törülközővel érkező idegeneket, főleg a kb. 20-22 fokos, erősen hullámzó tengerbe való begázolásunkat. A hőfok nagyjából rendben volt, de a sótartalmat többen túl erősnek ízlelték meg… Szerencsére tengeri sünökre sem akadtunk, pedig Krampusz óva intett minket („Vigyázzatok a tüskebökikre!!”). A víz kellemesen felfrissítette a csapatot, a nagy mozgást egy kellemes táplálkozással illetve a sós torok sörrel való leápolásával kellett kompenzálni. A katalán konyha remekeit valahogy most sem sikerült megismernünk, ismét egy török kebap-bárban kötöttünk ki, és most sem csalódtunk. Az estét valaki szökőkút-figyeléssel és paella-kóstolásssal töltötte a belvárosban, valaki az épp a közelben fellépő Dream Theater koncertjén pörgött, valaki kizárólag praktikussági okokból az elhozott italkészletek csökkentésébe kezdett. Kétségtelenül az este hostelünk csinos recepciósa, Christina számára telt a leglassabban, hiszen Laci barátunk egész este a pultot támasztva próbált magyarul (!) szerelmet vallani neki, kevés sikerrel. Kissé álmosan vágtunk neki szombat reggel 350 km-es utunknak Valenciáig, amelyet már a meccsre felcsigázottan, teljes harci díszben tettünk meg. Az autópályán több, a MotoGP-re érkező autós és motoros is dudálással üdvözölte a piros-fehér-zöld zászlókban díszelgő konvojunkat! Kutyafuttában egy 2 órás városnézés, shoppingolás következett Valenciában (legközelebb több időt kell hagynunk erre a gyönyörû városra), majd irány a meccs… GPS-ünket nehéz volt lebeszélni, hogy a meccs nem a közeli reptér csarnokában lesz, de végül időben megérkeztünk a riba-rojai csarnokhoz, ahol már szép számú zöld-fehér és piros-fehér-zöld színekbe virító szurkoló kezdett gyülekezni. A maximum 100 fős helyi nézősereg és a spanyol csapat legnagyobb megdöbbenésére szintén mintegy 100 (csak kissé aktívabban szurkoló) magyar dörrent meg a lelátókon a bemelegítéskor, és a szurkolást abba sem hagytuk a meccs lefújásáig. A rendezők előtt le a kalappal, skandináv és dél-szláv kollegáikhoz képest nagyon korrektül bántak a vendégdrukkerekkel, direkt a tv-kamerákkal szemközti lelátóra irányítottak minket. Ebben a csarnokban láthatóan régen volt ekkora szurkolás női kézi-meccsen, legalábbis a spanyol kézisek erősen megszeppenve kezdtek saját csarnokukban, lányaink pedig szemmel láthatóan élvezve a játékot és támogatásunkat, magabiztosan játszottak végig. A mérkőzés alatt lassan az első kézi-meccsükön lévő Talma-fanok is képbe kerültek a szabályokkal, egyre kevesebb „11-es!” és „Les!” bekiabálás volt hallható a magyar táborból. A srácoknak egyébként annyira megtetszett ez a sport és az ETO, hogy semmi pénzért ki nem hagynák a következő BL-meccsünket, várhatóan már a Podravka elleni szombati meccsünkön ott fognak csápolni a BKU-ban. Sajnos a 10-ig való rászámolást nem tudtuk nekik megtanítani, de a lényeg, hogy fölényesen legyőztük ellenfelünket, magabiztosan várhatjuk 2 hazai meccsünket. Győzelmünknek vendéglátóink közül talán a szomszédos kocsma tulajdonosa örült a legjobban, aki kb. 1 havi átlagos forgalmát tudhatta le néhány óra leforgása alatt (a söre és a söröspohara el is fogyott gyorsan... )A meccs után még gratuláltunk a csajoknak és a csapatvezetésnek, megköszöntük a Talma-fanok odaadó szurkolását, majd útnak indultunk utolsó, 2200 km-es etapunknak. Bár nem mindenki, egyik kisbuszunk úgy döntött, hogy szurkol egyet másnap Talmának, majd ha már itt vannak a környéken, akkor hazafelé beugranak még a Nou Campba és egy FC Barcelona – Real Betis focimeccsel koronázzák meg a hétvégét. Szegények, ennyi élménnyel már csak-csak kihúzzák valahogy a következő túránkig…Ezúton is még egyszer köszönjük a Talma-fanok lelkes szurkolását, remélhetőleg látjuk még őket meccseinken, illetve ezúton is gratulálunk első magyar motor-világbajnokunknak!!No, röviden ennyit a hétvégénkről, ismét elmondhatjuk, hogy megérte ennyit autózni kedvenc csapatunkért, legközelebb se hagynánk ki!!Mindig, mindenhol: HAJRÁ ETO!!!!

A Cementos la Union Ribarroja - Győri Audi ETO KC mérkőzésre több szurkolónk is elutazott Spanyolországban. Néhányuk beszámotót is írt, amit itt közlünk.

Nem sokan számítottak erre az eredményre: a Győri Audi ETO 24:17-re győzte le a címvédő Slagelse együttesét a női kézilabda Bajnokok Ligája első csoportmérkőzésén. A dán csapatnak csak az első félidő végén volt esélye az egyenlítésre, de a győriek minden támadást visszavertek. A győzelemből, mint mindig, most is alaposan kivette részét a világ legjobb irányítójaként számon tartott Görbicz Anita.

A Ferencváros vereséggel, a Győr győzelemmel kezdett a női BL-ben.

A győriek az első félidő utolsó tíz-tizenkét percét leszámítva végig kézben tartották a mérkőzést. Már a kezdés után sikerült előnyt szereznie Tomoriéknak, ám a már említett periódusban fel tudott zárkózni a Slagelse, sőt, szünet után ki is egyenlített.