BL-előselejtező csoportunkat és a BL-sorsolást látva nagyon sokan bíztunk benne, hogy végre Spanyolországba is elkísérhetjük kedvenc csapatunkat. A lányok hozták a kötelezőt, bejutottak a BL-főtáblára, így szeptember végén már tudtuk: novemberben irány az Ibériai-félsziget!
Sok szurkolótársunk régi álma kezdett sínre kerülni, amikor egy spanyol csapatot láttunk meg abban a BL-csoportban, amelybe az ETO-nak volt a legtöbb esélye bekerülni. Bár a felvidéki túra a szlovákok lemondása miatt nem jöhetett össze (pedig az a nagymihályi hétvége se lett volna rossz hangulatú), továbbjutásunk szempontjából a hazai rendezés tûnt a legkedvezőbbnek, amely utólag be is bizonyosodott, a csajok hozták a kötelezőt, BL-elődöntőshöz méltó magabiztossággal jutottunk be a főtáblára. A továbbjutásban oly mértékben nem kételkedtünk, hogy a valenciai (riba-rojai) túránkat már szeptember elején elkezdtük szervezni, a Metz elleni meccs lefújása után már csak a foglalási e-maileket kellett kiküldeni, a túra programja addigra összeállt, kezdhettünk visszaszámolni. A 4500 km-es össztávolság, a nem megfelelő fapados repülő menetrend és az útba eső városnézések miatt úgy döntöttünk, hogy ezúttal 9 fős kisbuszokkal közelítjük meg a helyszínt: negyvenöten kisbuszokkal vágtunk neki a 4 napos (1 éjszakai szállást közbeiktató) túrának, míg húszan egy közepes kisbusszal jöttek három éjszakai szállást beiktatva. A túra szervezésével kapcsolatban kezdetektől fogva szerencsénk volt, hisz pont egy 4 napos hétvégén szombat délutánra került a meccs, így legtöbbünk munkahelyi szabadság kivétele nélkül tudott kedvenc időtöltésének hódolni, továbbá pont erre a hétvégére esett a MotoGP-világbajnokság utolsó futama, a valenciai nagydíj, ahol 125 cc-ben Talmácsi Gábor volt versenyben a vb-elsőségért. Felhívásunkra Talma-szurkoló honfitársaink közül kb. negyvenen jöttek át a ringtől 15 km-re levő ribarrojai kézilabda-csarnokba segíteni nekünk a szurkolásban, 2 fan pedig velünk is utazott a kisbuszokban.
(Több kisbuszban utazván ez a leírás természetesen elsősorban az „1-es busz” története, reméljük a többieké sem várat soká magára.)
November 1-én hajnalban a visszaszámolásunk véget ért, elindultunk végre délnek, a kisbuszokon a nap felkelésével párhuzamosan egyre jobb hangulat lett, előkerültek szokásos utazási kellékeink, a házi étkek és italok, beindultak a magasröptû eszmecserék („Síbajnokok vagytok ti is? Ja, én is síeltem már a töltésen…” 
