Larvik - Audi ETO 23-27 összesítésben továbbjutott a győri csapat 55-45-ös összesítéssel.

Álomszerûen kezdte a mérkőzést a győri csapat, hiszen Görbicz vezérletével hamar előnyt szerzett, s nagyszerû védekezésének, valamint Herr bravúrjainak is köszönhetően nemcsak tartani tudta vezetését, de fokozatosan növelte előnyét. Negyedóra elteltével az otthon szerzett hatgólos különbséget megduplázta a magyar bajnok (4–10). Ki is kérte idejét a hazaiak trénere. Hosszú percekig nem sok hatása volt Karl Erik Bohn szavainak, a győriek ugyanis továbbra is remekeltek. A félidő hajrájában viszont egy kissé megzavarta a norvégok nyitott védekezése a zöld-fehéreket, s ezt kihasználva felzárkózott a Larvik. Háromszor harminc perc után tehát összesítésben nyolc gól volt az Audi ETO előnye, s a helyszínen tartózkodó győri szurkolók a szünetben arról beszéltek, hogy az nem lehet, hogy innen ne sikerüljön a továbbjutás.
Hátravolt azonban még a kétmeccses párharc utolsó felvonása, melyben kétség sem fért hozzá, hogy melyik együttes örülhet a végén. Rögtön négy győri gól esett a második játékrész elején, így visszaállt a hatgólos különbség. Az első norvég gól a hetedik percben esett, de a játék képén ez sem változtatott. Továbbra is sziporkázott a győri csapat, a vendégeknél egymást érték a jobbnál jobb teljesítmények. Negyedórával a vége előtt már hét(!) góllal vezetett az Audi ETO, s ekkor már csak az volt a kérdés, összesítésben mekkora lesz a különbség a két gárda között. A hajrában egy kissé már kiengedtek a zöld-fehérek, de ez már semmit sem befolyásolt. A magyar bajnok kettős győzelemmel jutott a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé. A két mérkőzésen látottak alapján teljesen megérdemelten.

Róth Kálmán: – Az a csapat, mely a hatgólos előny birtokában is ilyen simán tud nyerni egy kiváló csapat otthonában, arról alighanem le lehet írni, hogy jó csapat. Ennyire sima meccsre nem számítottam, a továbbjutásra azonban természetesen igen. Úgy gondolom, a norvégok valamennyi védekezési variációjára felkészültünk, az ellenfél fejével gondolkodtunk. A végén a kissé akadozó támadójáték is belefért.
Karl Erik Bohn: – Az első meccs eredménye előrevetítette a párharc végét, ennek ellenére hazai pályán jobb játékra és minimális győzelemre számítottam. Gratulálok a győrieknek.
Görbicz Anita: – Ilyen akarás és csapategység mellett nem is lehetett más a vége, mint a győzelem. A kapustól a jobbszélen át egészen a balszélig mindenki nagyszerûen játszott, csak gratulálni tudok csapattársaimnak.
Ana Djokic: – Annak örülök a legjobban, hogy idegenben is nyerni tudtunk. A meccs végig a kezünkben volt, fejben teljesen itt voltunk, s a védekezésünk nagyon jól mûködött. A legjobb négy között vagyunk, remélem, nem ez lesz a végállomás...
Aurelia Bradeanu: – Az eleje egy kicsit nehéz volt, de szerencsére végig vezetni tudtunk. Nagyon boldog vagyok, mert még sosem jutottam a BL-ben ilyen messzire. Szavakban nem is tudom kifejezni, mit érzek most.
Herr Orsolya: – Nagyon örülök, végig élveztem a játékot. Otthonról úgy engedtek el, hogy egy góllal nyerünk, de a vége több lett, amit persze nem bánok...