Az előzetesen eltervezetteknek megfelelően alakult az első félidő, annak is főleg a második fele, hiszen a DKSE négy góllal is vezetett. A szünetet követően azonban mintha az öltőzőben maradt volna a társaság, rövid idő alatt nagyot változott a játék képe. A hazaiak hallatlan lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe, és megfordították az állást: a győriek 12 gólt dobtak, míg a mieink csupán kettőt, és ez gyakorlatilag el is döntötte a két pont sorsát. Szétesett a DKSE, és míg az első félidőben igazi csapatként mûködött, ekkor úgy tûnt, mintha a játékosok azt sem tudnák, mi történik körülöttük. Hibát hibára halmoztak a fiúk, és ezeket az ellenfél könyörtelenül megbosszulta. Az első harminc percben jól mûködött a védekezés, a szünet után viszont éppen ellenkezőleg: csak indításból nyolc gólt kapott az együttes. Zsinórban hatodik vereségét szenvedte el a gárda, amely bajnoki meccsen tavasszal még egyetlen pontot sem szerzett. Freyék legközelebb Magyar Kupa-mérkőzést játszanak majd, március 14-én Dunaújvárosban.
Tóth László: – Az első félidőben nem találtuk meg a hatos védőfal ellenszerét, és csapatjátékunk is nyikorgott. Szünet után álomvédekezés, káprázatos kapusteljesítmény, és mindent elsöprő lendület, akarat jellemezte csapatunk játékát.
Kovács Mihály: – A második félidő elején nyolc perc alatt csináltunk egy 1-7-es szériát, és ez érthetetlen, számomra elfogadhatatlan. Az eredmény alakulásában több játékvezetői ítélet is közrejátszott. A csapat még mindig tud nekem meglepetést okozni, sajnos negatív értelemben. A szünetben megbeszéltük a követendő taktikát, de számomra érthetetlen okokból vajmi keveset valósítottunk meg belőle.
