Egy garázsból indította sikeres vállalkozását, a B&F Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t Birkmayer László, aki szurkolóból vált a Győri Audi ETO KC egyik leghűségesebb szponzorává, és immáron huszonhat éve támogatja a zöld-fehéreket. Ismerjék meg a történetét, hogyan vált az ETO-család tagjává.
Látszólag hétköznapi ötlettel indult útjára Birkmayer László cége, a B&F Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. A tizenhatéves korában pályafutását segédmunkásként kezdő ügyvezető esti iskolában végezte el a technikumot, majd sokáig a Rába Vagon és Gépgyárban dolgozott szerelőként, mielőtt önálló vállalkozásba kezdett volna.
„Mentem át a nagymamámhoz, hogy elhozzak tőle egy nyugágyat, és az utcasarkon egy ismerős épp egy boltot rendezett be. Kérdeztem tőle, mit csinál, és azt mondta, használtruha kereskedést, mert havi negyvenezret is lehet keresni vele. Mindennek immár harminchat éve – elevenítette fel történetének kezdetét Birkmayer László. – Hazamentem, szóltam a fodrászként dolgozó feleségemnek, hogy csináljunk mi is egy ilyet. Nem lelkesedett az ötletért, így kerestem magamnak egy társat, Füle Lajost, akivel végül közösen útjára indítottuk a B&F-et, vagy ahogy a fiam tréfásan mondaná, a Birkmayer és Faterját.”
A kezdet kezdetén, 1989-ben saját garázsából, másodállásként indította útjára az üzletet néhány halom használt ruhával, de aztán az első vásáron szerzett nagyobb bevétellel jött a felismerés, hogy érdemes piacozni, így egyre több helyen fordultak meg ruhákkal, mielőtt áttértek volna az alkatrészbizniszre.
„Ekkor még a motorgyárban dolgoztam, de áthelyeztek az értékesítési részlegre, így ráláttam a folyamatokra, és azt is tudtam, hogyan lehetne mindezt jobban csinálni. Tisztában voltam vele, hogy honnan, mennyiért szerzik be az alkatrészeket, és azzal is, hogy ezekért előre kellett fizetni három hetes szállítási határidővel. Ezt a helyzetet használtam ki, mikor elkezdtem alkatrészkereskedelemmel foglalkozni – az volt az alapelvem, hogy inkább legyen negyven-féle árucikk, de bárhonnan telefonálnak, mindig tudjak adni. Viszonyításképpen, mára kétezerötszáz különböző alkatrészt forgalmazunk.”
Előfordult, hogy saját munkáltatójának is ő szállított, és vállalkozásával olyan helyzetet oldott meg, amit a gyár nem tudott, ennek következményeként idővel elbocsátották. Cége viszont szép lassan kinőtte a garázst, és idővel már 14 országba exportált.
A jó kapcsolatok, a bizalom és az ösztönös üzleti érzék újabb vállalkozásokhoz vezette. A legjelentősebb ezek közül az Eurokardán lett – mára az ország legnagyobb kardánszervize –, amelyet harmadmagával alapított, később pedig a Sza-Bi Qualit Kft. révén az építőiparban is akadt érdekeltsége.
Birkmayer László élete másik meghatározó pillére a Győri Audi ETO KC és a női kézilabda. Korábban a megyei első osztályban futballozott, sőt, magasabb szinten játékvezető-asszisztensként is tevékenykedett – olyan legendás sípmestereknek lengetett, mint Palotai Károly, vagy Bay Ferenc –, a sport szeretete pedig a kézilabdapálya mellett szurkolóként, később aztán támogatóként is megnyilvánult.
„Régóta járok kézilabda mérkőzésekre, még Jóna Magdáékat is láttam játszani, a csapatot pedig 1999 óta szponzorálom. Ahogy nő egy vállalkozás, egyre több pénzre van szükség hozzá, így kerültem kapcsolatba az ETO-val is. Hitelt kértem az OTP-től, az akkor ott is dolgozó Kelecsényi Ernő (ekkor még klubunk elnökségi tagja, későbbi elnöke, a szerk.) pedig megkért, hogy cserébe szponzoráljam a női kéziseket, amire örömmel mondtam igent.”
Támogatóként rengeteget utazott, a csapattal együtt járt az idegenbeli BL-mérkőzésekre, jó kapcsolatot ápolt a játékosokkal, a szakmai stáb tagjaival és a klubvezetéssel is, így rengeteg szép emléke van az ETO-családról.
„Cseh Zsolt (klubunk egykori masszőre, a szerk.) például minden év végén nekem adta a pólóját. Danyi Gábortól a melegítőjét kaptam meg, vele a mai napig tartom a kapcsolatot, de a klubvezetők is évente kijöttek hozzám a pincébe eszegetni, iszogatni és nosztalgiázni. Jó érzés, hogy egy világhírű csapat berkein belül ismerik az embert” – mesélte Birkmayer László, akinek a naptárában a mai napig piros betűs ünnepként szerepelnek a hazai összecsapások.
És hogy mit kapott ő az ETO-családtól? Szerinte nem ez számít. „Nem ezt nézem, hanem annak örülök, hogy ötezer emberen segítek, mert ők boldogok, amikor nyer a csapat. Úgyhogy remélem, amíg élek, adhatok – s bár a családom nem akkora sportrajongó, mint én, a feleségem azt mondta, ha már nem leszek, már csak tiszteletből is tovább folyósítja az eddig támogatásként adott összeget.”
