A Győri ETO KC két kiváló szakembere Holanek Zoltán és Ruppert Bálint felkérést kapott Dr. Sáfár Sándor egyetemi docenstől, hogy a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sportteljesítmény-elemző MSC képzésén oktassanak. A fiúk kifejtették, hogy mi is volt az előadások témája vagy éppen milyen volt visszatérni az egyetemre.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, hogy Dr. Sáfár Sándor a Testnevelési Egyetem Edzéselméleti és Módszertani Kutatóközpontjának adjunktusa, az államilag elismert sportakadémiák működésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos kérte fel klubunk szakembereit, hogy oktassanak az egyetem Sportteljesítmény-elemző mesterképzésén. Az élményekről is megkérdeztük a fiúkat.

Holanek Zoltán arról beszélt, hogy az előadások fókuszában mi is volt, valamint ez miért fontos és jelentős előrelépés a magyar sport szempontjából, hogy egyetemi kurzus keretein belül is lehet tanulni:

„Ez a szak most már második éve mesterképzésben megy, mindkét évfolyamnak tartottunk előadást. Nyilván az elsőéveseknek egy picit részletesebben mutattuk be a mi munkánkat, a másodéveseknek pedig az alapadatok értékelése és azokból való következtetés volt a feladat. Én azt gondolom, hogy ez teljes mértékben átment, mert nagyon jó visszajelzéseket kaptunk mind a hallgatóktól, mind a tanszékvezető dr. Sáfár Sándortól, hogy a foglalkozás elérte a célját. Bálintnak volt egy diája, ami arról szólt, hogy a kézilabda az nem tudomány, de a tudomány nélkül nem lehet a kézilabdát fejleszteni. Ez a következtetés abszolút ide illik, ha nem tudjuk értelmezni az adott sportágban lévő adatokat, számokat, fizikai paramétereket, megtett távolságokat, gyorsulásokat, erőbehatásokat, akkor borzasztó nehéz arra megoldást vagy programot találni és felkészíteni a sportolókat. Először az volt a feladat, hogy bemutassuk azt, hogy a játékosokat milyen fizikai behatások érik egy kézilabda mérkőzés során és ezeket hogy próbáljuk meg prezentálni a vezetőedzőnek.” – vezette fel a témát Holanek Zoltán.

„Nagyon fontos, hogy megértessük azt a hallgatókkal, hogy önmagában az adatgyűjtés az csak egy utó nyomon követés a sportban. Tehát egy magasabb szintű lépésre van szükség, ahol előre kell terveznünk, hogy mi fog történni a játékosokkal. Erre azért van szükség, hogy lehetőleg a legoptimálisabb állapotban érkezzenek meg a játékosok a mérkőzésre. Senki nem arra kíváncsi, hogy mi mit csinálunk egész héten, hanem mindenki arra kíváncsi, amikor kijönnek a mérkőzésre, akkor milyen teljesítményt képesek nyújtani. Magyarországon régen abban hittünk, hogy minél többet edzünk, annál jobbak leszünk. Most már inkább azt gondolom, hogy minél jobban megtervezünk egy hetet és a mennyiségi mutatóról inkább az intenzitás növekedésre kell fókuszálni, tehát inkább rövidebb, de intenzívebb sportolásokat kell végrehajtanunk. Elindult már a kézilabdában is az a gondolkodás, ami a futballban meghonosodott, hogy meccs -1-es napról, meccs -2-es napról, meccs -3-as napról, meccs -4-es napról és meccs -5-ös napról gondolkodunk, plusz még van egy regenerációs napunk is. Ezt a gondolatmenetet úgy főzzük fel, hogy megnézzük, melyik képességnek mennyi a regenerációs ideje, és ezeket a képességeket úgy próbáljuk meg beidőzíteni a hétre, hogy a hétvégére ez a regenerációs, rekuperációs folyamat végbe menjen. Erről próbáltuk meg tájékoztatni a kedves hallgatókat, illetve arról, hogy kidolgoztunk egy tesztrendszert, amiben megpróbáljuk az utánpótlás játékosoknak a folyamatos utókövetését, fejlődését bemutatni. Erről a komplexitásról és az akadémiánkon, valamint az első csapatnál folyó munkáról tartottunk egy négy és fél órás előadást.” – próbálta összegezni a szakma komplexitását Holanek Zoltán.

„Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezt a prezentációt a mi erőnléti csoportunk prezentálta, mert ugye itt minden munkát közösen végzünk, mindenkinek megvan a csapaton belül a szerepe, hogy ki miért felel. Szenzációs volt, hogy megértettünk a hallgatókkal, hogy nem az utókövetés a fontos, hanem az előre tervezés, és azt megmutatni, hogy amit terveztünk, az megvalósult-e. Ha megvalósult, akkor miért valósult meg? Illetőleg, hogyha ezt nem sikerült elérni, mert valami módon mindig van olyan, hogy történik valami, akkor azt hogy tudjuk a következő alkalommal kompenzálni. Ha folyamatosan követjük a teszteredményeket, a heti terhelést, és látjuk, hogy valami esetleg aszimmetrikus, valami elcsúszott, valami teljesítménynövekedés van, akkor menet közben be tudunk avatkozni, és talán meg tudjuk előzni a sérülést. Itt újból kiütközik, hogy ne csak adatgyűjtés legyen, hanem legyen benne adatelemzés, és legyen benne egy előtervezés, valamint nézzük meg, hogy amit terveztünk, az a folyamat megvalósult vagy sem.” – zárta gondolatmenetét Holanek Zoltán.

 

Ruppert Bálint, mint egykori hallgató tért vissza az egyetemre, hogy gyarapítsa a jelenleg ott tanulók tudását:

„Hatalmas öröm volt számomra, hogy az MKSZ B licensz edző képzése után a Magyar Sporttudományi és Testnevelési Egyetem falai között is megoszthattam előadásom a kedves hallgatósággal. Megtisztelő feladat, hogy pár éve még egyetemistaként, most előadóként térhettem vissza a TE-re. Kapcsolat építésre is kiváló alkalom volt, több más akadémia sporttudományos szakemberével sikerült megismerkedni és megosztani a tapasztalatokat.” – mondta Ruppert Bálint a visszatérésről.