Bruna de Paula-interjú az EHF oldalán

Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) a Győri Audi ETO KC brazil válogatott balátlövőjével, Bruna de Paulával készített nagyinterjút a "Kézilabda az én szememmel" elnevezésű sorozatában, amelyben a játékos pályafutását vette górcső alá.

De Paula játéka: „Igyekszem minden nap fejlődni, és valami újat tanulni”

Hosszú utat tett meg, és kemény munkával, valamint elszántsággal sikerrel vette az akadályokat a kezdetek óta a brazil balátlövő, Bruna de Paula. A jelenleg a címvédő Győri Audi ETO KC-val az EHF Bajnokok Ligájában szereplő de Paula megosztotta velünk történetét exkluzív sorozatunk, a „Kézilabda az én szememmel” legújabb epizódjában.

A brazil sztár, Bruna de Paula gyorsaságáról, kreativitásáról és alkalmazkodóképességéről ismert. Olyan országból érkezett, ahol nem a kézilabdáé a főszerep, és minden a futball körül mozog, úgyhogy de Paula útja az európai kézilabda csúcsára a kitartásról és a rettenthetetlen szenvedélyről szól.

Brazíliában nőtt fel, és arról álmodozott, hogy futballista lesz, aztán váratlanul kézilabdázni kezdett.

„A kisvárosomban nem volt női futballklub, ezért az iskolában elkezdtem kézilabdázni, de eleinte nem vettem komolyan. Aztán az edzőm meglátott bennem valamit, meghívott a városi csapatba, én pedig megpróbáltam, és egyre jobban megszerettem. Elkezdtünk utazni, játszani, és elkezdtem magamat látni benne” – emlékszik vissza.

Ahogy haladt előre, de Paula rájött, hogy Európába kell költöznie, ha karriert szeretne csinálni a sportban.

„Brazíliában többnyire a futball a minden. Szomorú, mert nagyon sok tehetségünk van a kézilabdában, de ha magas szinten akarsz játszani, akkor Európába kell jönnöd. Később kezdjük az európaiakhoz képest, és ezek jelenthetnek különbséget a játékosok között” – magyarázza de Paula.

De Paula 2016-ban költözött Franciaországba, és azóta minden egyes klubjában fontos szereplő vált belőle, a Fleury Loiret-től, a Neptunes Nantes-on és a Metz Handballon át, egészen a Győri ETO KC-ig. Amint megérkezett, egyedülálló képességeivel, különösképp a gyorsaságával tűnt ki. Egy olyan sportágban, ahol hagyományosan a magasabb átlövők domináltak, de Paula kisebb termete akadályt és egyben előnyt is jelentett.

„Eleinte a szélre tettek, de többet akartam. Kicsit unalmas volt – mondja mosolyogva. – Szerettem volna játékban lenni, hogy több lehetőségem legyen a labdával. Az emberek azt mondták, ha nem vagy száznyolcvan centi, nem játszhatsz átlövőt, de én arra koncentráltam, hogy a sebességem elvesztése nélkül növeljem az erőmet, és megtaláltam az utat. Örülök, hogy ez mára megváltozott, és egyre több az alacsonyabb játékos ezen a poszton.”

„Amikor a megérkezésem után beszéltem azokkal a játékosokkal, akik ellen játszottam, azt kérdezték, honnan jöttem, hogy ilyen gyors vagyok. Jó voltam az egy-egy elleni helyzetekben, és ez meglepte őket” – tette hozzá.

De Paula rettenthetetlensége mindig is meghatározta stílusát. Gyors betöréseivel és mozgékonyságával megnehezíti a ráállított védők dolgát. Állandóan mozgásban van, és a másodperc törtrésze alatt olyan döntéseket hoz, amelyek szinte ösztönösnek tűnnek.

„Szeretek gólt szerezni, de ki nem? Azonban mégis, valahogy még boldogabbnak érzem magam, ha jól passzolok. Szeretek lehetőségeket teremteni másoknak, és előkészíteni a gólszerzési lehetőségeket a csapattársaimnak. Amikor látom, hogy a társam gólt szerzett az általam szervezett játékból, hihetetlenül elismerés” – mondja a balátlövő.

Karrierje előrehaladtával de Paula finomítani kezdte játékát, és az egyéni eredményekre koncentráló kézilabdázóból igazi csapatjátékossá fejlődött.

„Az első éveimben leginkább magamnak játszottam. Most lehetőséget teremtenek a csapattársaimnak a széleken és a vonalon. Azt hiszem, ezen a területen fejlődtem a legtöbbet” – elmélkedik.

Míg fizikai képességei egyértelmű erősséget jelentenek, fertőző pozitivitása és gondolkodásmódja nemcsak önmagát, csapattársait is befolyásolja.

„Nagyon pozitív vagyok, mindig arra törekszem, hogy azt csináljam, amit szeretek, és mindenem megvan. Nagyon hálás vagyok azért, amit a kézilabda adott nekem. Igyekszem ezt megmutatni a pályán, és pozitív energiát adni a csapattársaimnak” – magyarázza.

A felkészülés kritikus szerepet játszik játékában, különösképp, hogy a kézilabda gyorsabbá és versenyképesebbé válik. A meccs előtt minden a videóelemzés és az ellenfelek olvasásának tökéletes egyensúlyáról szól mindamellett, hogy bízik az ösztöneiben.

„Sok videót nézünk, de az a legfontosabb, hogy magamra koncentráljak. A kézilabda kiszámíthatatlan, ezért készen állok arra, hogy alkalmazkodjak a változó helyzetekhez. Ha előre eldöntöm, mit fogok csinálni, az általában nem működik. Szóval, amikor a pályán vagyok, csak ihletet merítek, és néha azt sem tudom, mit csinálok. Olyan, mint egy reflex” – mondja de Paula.

A 2021-es EHF Európa-liga négyesdöntőjének legértékesebb játékosa és az EHF női Bajnokok Ligája ősereje tudja, hogyan kell alkalmazkodni és helyes döntéseket hozni a pályán a támadások során.

„Szinte mindenki tudja, mik az erősségeim, úgyhogy mindig igyekszem figyelni, mit fognak játszani ellenem. Néha keményen letámadnak, néha kevésbé agresszívan, mélyen védekeznek. Szóval, ahogy mondtam, alkalmazkodnom kell, és fel kell mérnem a távolságot az ellenfél játékosától. Néha pedig egyáltalán nem rólam szól az egész, csak átveszem a labdát és gólpasszt adok. Nem kell nyomni magam” – magyarázza.

De Paula csodálatos története még korántsem ért véget. Továbbra is a fejlődésre törekszik, arra, hogy jobban védekezzen, és még nagyobb erővel lőjön kilenc méterről.

„Minden nap igyekszem fejlődni, és tanulni valami újat. Például védekezésben még többet szeretnék játszani, és bár nem vagyok jellemzően távoli lövő, azért egy kicsit többet szeretnék próbálkozni kilenc méterről. Azt hiszem, képes vagyok rá, mert magasra tudok ugrani, és szeretnék egy kicsit több erőt belevinni” – teszi hozzá.

Eredményei ellenére de Paula továbbra is szorosan kötődik gyökereihez, és tudatában van annak, hogy most ő szolgál példaképül a fiatal brazil sportolóknak, akik arról álmodoznak, hogy követik őt ezen az úton, ahogy ő is tette korábban, felnézve Eduarda Amorimra és Ana Paula Rodriguesre.

„Néha nem fogom fel, mit értem el. Brazíliában a tévé előtt azt mondtam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ők, és néhány évvel később már Európában játszottam. Most meg üzeneteket kapok fiatal játékosoktól, fiúktól és lányoktól, akik azt mondják, hogy úgy szeretnének játszani, mint én. Hálás vagyok, hogy példaként szolgálhatok nekik” – zárta szavait Bruna de Paula.