Tapasztalt és elismert fizioterapeutával, Petricsevics Krisztinával dolgoznak együtt nyár óta a Győri Audi ETO KC játékosai. A gyógytornász és erőnléti edző végzettséggel is rendelkező szakember augusztusban csatlakozott az első csapat stábjához, de mellette fél szemmel az akadémián pallérozódó fiatalokat is figyelemmel kíséri. Az ETO-család egyik új tagjaként gyorsan belevetette magát a munkába – amellett, hogy a sportolók egészségét óvja, külső konzulensként egyetemi hallgatóknak segít, valamint a klubnál egy tanulmányon kezdett dolgozni a kollégák segítségével. Olvassátok el a vele készült cikket, és ismerjétek meg jobban Krisztinát!

A Győri Audi ETO KC új gyógytornásza, Petricsevics Krisztina életének gyerekkora óta szerves része a sport, hiszen édesapja a mai napig labdarúgó-edző, ő pedig kézilabdázó volt. Klasszikus eset, hogy kézilabdázóként mindkét térdét műteni kellett, szalagsérülést is szenvedett, így elég fiatalon találkozott a gyógytornával.

„Biofizika tagozatos gimnazista voltam, amikor ez történt, de már akkor tudtam, hogy nem orvosi irányba szeretnék elmenni, hanem valami sportközeli egészségügyi szakma irányába indulnék el. Aztán amikor egy évre Svédországba kerültem, és ott játszottam, akkor találkoztam azzal a szemlélettel, ami miatt eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – kezdte a beszélgetést Petricsevics Krisztina. – Egyébként pécsi vagyok, a szülővárosomban magán gyógytornatermeim vannak, ahol a fő profil a gyógytorna és a pilátesz volt. A cégen belül tizenegyen dolgozunk együtt, és több baranyai sportklub prevenciós és rehabilitációs munkáját fedjük le – köztük NB II-es futballklubét, NB I-es és NB I/B-s kézilabdacsapatokét, valamint ezen csapatok utánpótlását is. Én személyesen a komlói férfi kézilabdacsapatnál dolgoztam, a többit pedig irányítottam, felügyeltem. Győrbe Holanek Zoltán erőnléti edző hívására érkeztem, aki korábban tanított is. Nagyon szerettem volna vele együtt dolgozni, mert etalonnak gondolom, és az, hogy ezt az ETO-nál tehetem meg, nagy megtiszteltetés.”

Bár a „kirakatban” a vezetőedző és a játékosok állnak, a háttérmunka legalább ennyire fontos, ugyanakkor Krisztina szerint akkor végzik jól a dolgukat, ha a gyógytornász itt is marad, és nem kerül előtérbe.

"Akkor vagyok elégedett, ha az idény végén nem tudják, ki vagyok; tulajdonképpen nálunk az a jó, ha minél kevesebb dolgunk van. Egyébként az akadémián és a felnőtteknél is más szemléletet vallok. A gyerekekből sikeres és egészséges sportolókat szeretnénk nevelni, ezért az akadémián a megelőzésre, a fizikai felkészítésre kell figyelnünk, ehhez nagyon sokat hozzá tudunk tenni az erőnléti edzőkkel. Ugyanis, ha a legelején a stabilizációknál, a tartáskorrekciónál, az izomerő fejlesztésénél és a mobilizációnál nem végezzük jól a dolgunkat, akkor minden egyéb lépcsőfok hiányos lesz, és kicsi az esélye, hogy a gyerekből élsportoló válik – folytatta a szakember, aki szerint a fokozott terhelés miatt a felnőtteknél is fontos a prevenció, de ők már tisztában vannak vele, mire van szüksége a szervezetüknek. – Többségében átestek már sérülésen, emiatt voltak már gyógytornán, így ők leginkább azért jönnek hozzánk, hogy korrigáljuk a terhelésből fakadó kisebb-nagyobb gondjaikat. Emellett sérülés esetén a mi feladatunk, hogy a csapatorvos irányításával kialakítsuk a terápiás tervet, amelynek segítségével a sportoló mielőbb visszatérhet a pályára.”

A klubnál végzett feladatai mellett Krisztina oktatással is foglalkozik, valamint nemrégiben egyesületünknél sporttudományi kutatómunkába fogott erőnléti edző kollégáival, amit nemcsak házon belül lehet hasznosítani, hanem később akár országos szinten is.

„Általában gyakorlatot oktatok, és nagyon sokszor jönnek hozzánk gyógytornászok, mert a klinikai gyakorlatokra minden városban nagyon kevés a hely. Jelenleg is vannak, akik nálam írják a szakdolgozatukat, én vagyok a külsős konzulensük, illetve sportrehabilitációs továbbképzéseket is tartunk. Ezt is nagyon szeretem, de sokkal inkább a feladatokban való aktív részvételt, úgyhogy továbbra is inkább a pálya szélén leszek megtalálható – fogalmazott, majd a kutatásra is kitért. – Ez az egyik szívügyem, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy van ilyenre lehetőségünk az egyesületnél. Miután gyógytornász az alapvégzettségem, de vannak edzői papírjaim, illetve erőnléti edző is vagyok, szeretnék egyfajta híd lenni a kettő között, mert a szakmánkban sokszor elsiklunk egymás mellett. Ebben szeretnék picit közelíteni, hogy olyan játékosokat tudjunk az erőnléti edzők keze alá adni, akikkel már valóban csak azzal kell foglalkozni, hogy a fizikai teljesítményük csúcsán legyenek. Tulajdonképpen a kutatásnak is ez a célja, hogy olyan munkát végezzünk a gyógytornán, amelynek haszna van a pályán, hiszen azt akarjuk, hogy a játékos jobb legyen, nagyobbat ugorjon, gyorsabban fusson, és nagyobbat, pontosabbat lőjön. Valójában ezt vizsgáljuk, hogyan lehet fejleszteni a játékosokat, hogy még pontosabban és erősebben lőjenek. Ha jól fejlesztjük a sportolókat, akkor javul a sportolók helyzetkihasználása, nem lesznek izomszakadások, izomsérülések, a játékosok magabiztosabbá, eredményesebbé válnak.”

Új kolléganőnk bár dolgozott női csapatokkal is, Győrbe a komlói férfi kézilabdacsapattól érkezett, és bár nagyon megszerette azt a vonalat, valójában úgy érzi, sosem sikerült igazán elengednie a női sportot.

„Főleg azért nem, mert nagyon-nagyon tisztelem a nők hozzáállását. A férfi sportolók olyanok, mint a katonák, mennek és megcsinálják a feladatukat. Az árnyalatnyi különbség azonban, hogy a nők ezt sokkal több érzelemmel teszik, emocionálisabbak, és ha tisztelik, akkor mondhatjuk, hogy tűzbe mennek az edzőjükért. Nagyon szeretem a női csapatoknál ezt a tényezőt, szerintem nagyon fontos része ez a plusz érzelmi töltet – folytatta. – Egyébként úgy érzem, egyre jobban kialakul az a fajta kötődés csapaton belül, ami ahhoz kell, hogy jól együtt tudjunk dolgozni a lányokkal. Egyébként azt gondolom, nagyon intelligens csapatunk van, jó közösség jött létre, és tetszik, ahogy az új és a régi játékosok hatnak egymásra. Ha ezt jól használjuk ki – márpedig Per Johansson jó vezetőnk –, akkor ebből valami nagyszerű alakulhat ki.”

Petricsevics Krisztina hozzátette, szerencsére a lányok mindenben partnerek, és egyetlenegy olyan játékossal sem találkozott, aki nem fogadta volna meg, amit mond.

„Azt gondolom, ennél a csapatnál ezt nem is engedhetjük meg. A lányok teljes mértékben elfogadják az irányt, és beleállnak a munkába, ahogy azt kell. Mindenki nagyon figyel a regenerációra, profin betartja, amit kérünk tőle, illetve Holanek Zoltán rutinosan úgy teszi össze az erő- és állóképességfejlesztő gyakorlatokat, hogy egy ilyen zsúfolt évben is a legjobbat tudjuk kihozni ezekből a játékosokból. Én ebben igyekszem segíteni neki.”