Tartalmas idényt tudhat maga mögött a Győri ETO KC Akadémia 2-es csapata. A többségében 2007-2008-as születésű fiatalokból álló keret három versenysorozatban is szerepelt, melyekből kettőt meg is nyert. Kerékgyártó Zsolt vezetőedző összegezte az idényt egy rövid interjúban.

Az idény elején milyen célokat tűztetek ki magatok elé eredményesség terén?

„A szezon előtt három cél volt kitűzve eredményesség szempontjából. Bár már itt az elején szeretném hangsúlyozni, hogy az eredményesség az másodlagos az akadémiai képzésben, sokkal fontosabb a fiatalok egyéni fejlesztése. Három bajnokságban indultunk, mindháromban az volt a cél, hogy a legjobbak között végezzünk. A vármegyei bajnokságnak eredetileg úgy indultunk neki, hogy ha azt megnyerjük, akkor majd indulhatunk NB II-ben, de végül máshogy alakultak a dolgok. A következő versenysorozat, amiben indultunk az az Akadémiai Torna, ami tizenkét mérkőzést foglalt magában. A 2022/2023-as kiírást mi nyertük, így idén nem lehetett más a cél, kimondva-kimondatlanul, mint a címvédés, ami végül sikerült is. A harmadik és legfőbb bajnokság az a saját korosztályban való szereplés volt. Itt a cél a négyes döntőbe kerülés volt, amit végül nem sikerült elérnünk.”

Ahogy említetted az egyéni képzésen van a nagyobb hangsúly az eredményességgel szemben. A fiatalok fejlődése szempontjából milyen célkitűzések voltak meghatározva erre az évadra?

„Fontos, hogy helyén kezeljük a dolgokat, mivel nem lehet általánosságban beszélni erről. Vannak olyanok, akik a harmadik és olyanok is, akik csak második akadémiai évüket töltötték velünk. Ezek a gyerekek nem azonos szintről indultak, sem fizikai fejlettség terén, sem technikai képzettségben, sem taktikai tudásban. A cél az volt, hogy az előbb említett három területen felzárkóztassunk. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy egy közepes vagy átlagos szintet érjünk el, hanem úgy, hogy minden területen a legjobbakhoz zárkózzanak fel a többiek, mivel ez viszi előre a fejlődést. Azt gondolom, hogy jó úton jártunk ebben az évben, a fizikai képességeink korosztályos szinten kimagaslóak. Technikai szinten és képzettségben is léptünk előre, jó pár olyan mozdulaton sikerült fejleszteni, amik később a játékos eredményességét fogják szolgálni. Természetesen még messze vagyunk a végétől, minden fiatalunknál van még mit javítani. Taktikailag szintén léptünk előre, ebben az évben sokat foglalkoztunk a döntéshozatali képesség fejlesztésével, 1-1, 2-1 és 2-2 elleni szituációkban. Ebben nagyon sok gyerek előre tudott lépni, a cél az, hogy mindenkinél el tudjuk ezt érni.”

Ahogy említetted a korosztályos bajnokság számított az első számúnak. Az Akadémiai Torna és a Vármegyei bajnokság milyen szerepet játszottak emellett a csapat életében?

„A Vármegyei bajnokság azért volt hasznos, mert akik esetleg kevesebb játéklehetőséghez jutottak a másik két versenysorozatban, azoknak is meglegyen a meccsterhelés, amit mi ideálisnak gondoltunk. Emellett természetesen cél volt az eredményesség és a sorozat megnyerése. Az Akadémiai Torna azért volt jó, mert a 2008-as születésű játékosaink együtt léphettek pályára, mivel a másik versenysorozatokban az Akadémia 1-es csapatból is voltak, akik adott esetben nálunk játszottak. Az Akadémiai Torna alkalmával pár játékos kipróbálhatta magát nálunk az Akadémia 3-as csapatból is, ők könnyen felvették a ritmust, ami a jövőre nézve nagyon bíztató.”

Jól kivehetően megvolt mindegyik versenysorozat szerepe. Visszatekintve mennyire volt kifizetődő ez a hármas terhelés?

„Én azt gondolom, hogy kifizetődő volt. A fejlődés nyilvánvaló és jól látszik. Ha azt a fejlődésgörbét nézzük, amit az akadémiára való belépéstől kezdünk, akkor ez az év is egy még mindig felfelé ívelő szakasz volt mindenki számára. Azonban azt fontos tisztázni, hogy ez a hármas terhelés nem úgy értendő, hogy egy gyerek akár három meccset is játszik egy héten, hanem ha pályára is lép mindegyiken, akkor is az össz játékideje hatvan perc környékén álljon meg. A keret mélyége lehetővé tette, hogy mindenki száz százalékon tudjon teljesíteni és megkapja a megfelelő terhelést is.”

Az U17-es bajnokságban a rangadók nem sikerültek jól, sőt néha becsúsztak váratlan eredmények is. Mi lehetett ezeknek a legfőbb oka?

„A sérülések mindenképp befolyásolták az idényt. Nem volt még ilyenben részem, hogy ennyi kulcsjátékos legyen sérült bármely csapatomban, bárhol is edzősködtem. Erre azonban nem fognám a hullámzó teljesítményt, mivel épp az előbb említettem a mély keretet, ami lehetővé teszi, hogy a sérülések ellenére is ütőképes legyen a csapat. Mentális okokra sem vezetném vissza, mivel ezek a fiatalok mind győztes típusok. Az akadémiára kerülés óta tudják jól, hogy hol vannak és az ETO-nál az az elvárás, hogy mindig a legjobbat hozzák ki magukból. Összességében arra tudnám visszavezetni ezt a hullámzást, hogy technikai és taktikai hibáink is voltak. A technikai probléma a tavaszi, Kozármisleny elleni vereségkor nyilvánult meg, mivel ott egy olyan védekezést alkalmazott az ellenfél, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Hiába videóztunk sokat és próbáltuk edzésen is szimulálni azt, ami ránk várt, mikor szembe találtuk magunkat ezzel élesben, akkor teljesen megbénultunk. Nem volt egy olyan játékos sem, aki át tudta volna lendíteni a csapatot a holt ponton. Ott egy olyan technikai problémával kerültünk szembe, hogy az 1-1 elleni játékokat nem tudtuk megnyerni. Teljesen szét estünk, nem tudtam érdemben belenyúlni a csapatba, akárhogy forgattam a lányokat. Azonban egy vereség belefér, de sajnos nekünk több volt. A többin inkább taktikai problémáink voltak, itt említeném a Budaörs elleni idegenbeli meccset. Az összecsapás során olyan taktikai hibáink voltak, amit az ellenfél megbosszult. Rosszul oldottunk meg szituációkat és valószínűleg én is meccselhettem volna másképp. A legeslegfájdalmasabb, az a hazai Kispest elleni egy gólos vereség volt. Az utolsó másodpercben kapott gólunk emberelőnyben az egyszerűen felfoghatatlan. Ott a játékosok túllelkesedtek, hogy meg lehet a győzelem is és egy figyelmetlenségből kifolyólag lekerült a szélre a labda, ahonnan gólt kaptunk. Ha csak az említett meccseken 1 ponttal többet szerzünk, akkor már ott lehettünk volna a négyes döntőben.”

Minden csapat életében vannak hullámhegyek és -völgyek. Mikor voltál a legbüszkébb a csapatodra? Valamint mi tekinthető a szezon mélypontjának?

„Kezdeném a mélyponttal, ami egyértelműen a Kozármisleny elleni vereség. Ott olyannyira nem éreztem, hogy bele tudnék nyúlni a mérkőzésbe, hogy még időt sem kértem a második félidőben. Folyamatosan forgattam a játékosokat, aki éppen bement, annak adtam mindig tanácsot, de nem tudtuk megvalósítani az elképzeléseinket.”

„Többször is volt pozitív élményem a csapattal, amikor a lányok mindent kitettek a pályára és sikeresek is voltunk. Ha egy mérkőzést kéne kiemelnem, akkor az kissé meglepő módon a vármegyei bajnokságból lenne a Győrszemere elleni összecsapás. Úgy készültünk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk egy számunkra előnytelen, kisebb pályán. Úgy alakult, hogy akkor a meccskeret jelentős részét a 2008-as fiatalok alkották és csak álltam a pálya szélén döbbenten és csodálkoztam, hogy ilyenre is képesek vagyunk. Minden szempontból tökéletes mérkőzést játszottunk!”

Volt-e személy szerint neked kedvenc meccsed az idényben?

„Az előbb említett vármegyei mérkőzés mellett még szeretnék itt megemlíteni egy összecsapást. Az Akadémiai Tornán az utolsó fordulóban nagyon jó érzés volt, hogy a számunkra mumusnak számító Debrecen ellen tíz góllal is tudtunk vezetni és ezzel a győzelemmel bebiztosítottuk a bajnoki címünket is.”

Az elején beszéltél a kitűzött célokról, így a szezon végén visszatekintve, hogyan értékelnéd az évadot? A kitűzött célok milyen mértékben valósultak meg?

„Egyetlen szempontból van bennem hiányérzet, mégpedig abból, hogy az U17-es bajnokságban nem sikerült a négyes döntőbe jutás. Azonban, ahogy az elején is kihangsúlyoztam, itt az akadémián, főleg ebben a korban a fejlődés a legfontosabb, ami nagyon jó ütemű volt a fiataljainknál. Szóval összességében én meg vagyok elégedve ezzel a szezonnal.”

Mi volt számodra edzői szempontból az idény legnagyobb tanulsága?

„Ha egy edző úgy érzi, hogy ő már mindent tud az adott sportágról, akkor eljött az idő, hogy leadja a sípját és a stopperóráját. Természetesen úgy érzem, hogy nekem is mindig van hova fejlődnöm, ezért járunk képzésekre, ezért tartunk szakmai eszmecseréket, hogy tudásunk gyarapodjon. Amiben a legfontosabb lenne előre lépnem az a megfelelő hangnem megtalálása a fiatalokkal. Már csak a köztünk lévő korkülönbségből is adódik, hogy ami nekem természetes, az nekik nem feltétlen az. A tanulság, hogy még jobban kell figyelni és a kis rezdülésekre is reagálni és tiniként, gyerekként, serdülőként kezelni őket, mert ők még nem kiforrott személyiségek.”

 

A Győri ETO KC Akadémia 2 szakmai stábja: Kerékgyártó Zsolt (vezetőedző), Halász Máté (másodedző), Kiss Éva (kapusedző), Ruppert Bálint (erőnléti edző), Borbély Tamara (fizioterapeuta/masszőr), Lendvai Luca (gyógytornász)