A Győri Audi ETO KC végletekig kiélezett elődöntőben, egy góllal múlta felül a dán Esbjerget 2024. június 1-jén a budapesti MVM Dome-ban az EHF FINAL4 első elődöntőjében. A szünetben 9–13-ra vezető zöld-fehérek már hat góllal is mentek a második félidőben, az utolsó másodpercben mégis egy Toft-bravúr kellett a továbbjutás bebiztosításához, és a 24–23-as győzelemhez.

A jubileumi, 10. EHF FINAL4-on a négyes döntők történetének nyolcadik – összességében tizedik – fináléjára, és hatodik BL-győzelmére készült az ETO, míg dán ellenfele, az Esbjerg harmadik nekifutásra próbált meg túljutni az utolsó előtti akadályon a budapesti MVM Dome-ban. Az arénát már jóval a kezdés előtt ellepték a szurkolók – természetesen meggyőző volt a győri fölény a lelátón –, akik hatalmas ovációval fogadták a bemelegítéshez kifutó játékosainkat.

A látványos nyitóünnepség és a mérkőzést felvezető ceremónia után elérkezett a pillanat, amire az egész évad során vártunk. A győri csapatot az EHF FINAL4-on először irányító Per Johansson az elődöntőben a Toft, Oftedal, Kristiansen, Brattset Dale, Haugsted, Nze Minko, Fodor Csenge kezdőcsapatot küldte pályára, míg Hovden és Farkas Júlia ezúttal nem ülhettek le a kispadra.

Ki más szerezte volna az összecsapás első gólját, mint a korábban Győrött is megfordult Mörk, aki hétméteresből szerzett vezetést a dánoknak, majd rövid időn belül meg is duplázta a vezetést. Aztán amikor lerohanásból a harmadikat is meglőtték a piros-feketék, Per Johansson nem várt tovább – már a 4. percben kikérte első idejét. Jót tett a fejmosás, ugyanis Gros megszerezte első gólunkat, aztán felpörögtek az események: Oftedal ejtése után Toft védett bravúrral. Aztán Nze Minko percei következtek: okos góljával már csak egy volt a különbség, a 10. percben szerzett találata pedig az egyenlítést jelentette (10. p.: 5–5). Egy apró hiba itt, egy eladott labda ott, mindeközben pedig Toft bravúrok sora – aztán a 12. percben robbant az aréna, 6–5-nél ugyanis először vettük át a vezetést Győri-Lukács révén. Csúcsra járattuk a védekezést ebben az időszakban: az Esbjerg nyolc és fél percig nem talált kapuba, míg a mieink 5–0-s sorozatot produkáltak. A dánok aztán emberelőnyből törték meg a csendet, és a 20. percre ismét egalizáltak (7–7). Pár percig felváltva estek a gólok, aztán a skandináv hibákat kihasználva mi léptünk el, sőt, emberhátrányban Toft védett ismét hatalmasat, Oftedal pedig még tovább növelte az előnyt (28. p.: 8–12). Bár Reistad szépített, a zárszó így is a miénk volt: Szöllősi-Schatzl lőtt gólt a szélről.

A szünet aztán újrakezdődött a hullámvasút – bár 9–13-as állásról kezdtük a második félidőt, hasonlóan pontatlanok voltunk, mint az első játékrészben, így hamar olvadni kezdett a fórunk. Szerencsére Toft szenzációs napot fogott ki a kapuban – az első félidőben 50 százalék felett védett és végül 40-nel zárt –, és mivel elöl is rendeztük a sorokat, a 40. percben már hat is volt közte (12–18). Innen egészen mínusz háromig jöttek fel az utolsó negyedóra kezdetére a dánok, így jókor jött csapatkapitányunk, Brattset Dale és Gros villanása (47. p.: 18–21). Hiába a kőkemény védekezés, az Esbjerg ha apró lépésekkel is, de egyre közelebb araszolt, és Reistad átlövéséből 21–20-ra felzárkózott. Az utolsó öt percre – amit Nze Minko szenzációs bombája vezetett fel – talán az idegek harca kifejezés a legtalálóbb, de ezt mi bírtuk jobban. Breistöl emberelőnyben üres kapunál a kapufát találta el, majd egy támadással később Toft ismét brillírozott. Nagyon kellett Brattset gólja 59.11-nél (22–24), de a drámai végjáték így sem maradhatott el – a dudaszó pillanatában Solberg-Isaksen lövésénél Toft újabb földön túli bravúrja kellett a 23–24-es eredmény megőrzéséhez, és a továbbjutáshoz.

Csapatunk 2024. június 2-án 18 órától tehát összességében tizedik, a négyesdöntők történetének nyolcadik fináléjára készülhet.

Per Johansson, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője: – Ez első három-négy percben a buszon maradtunk, de boldog vagyok azzal, ahogy ezt követően lehoztuk az egész félidőt. Nagyszerű volt, ahogy növeltük a különbséget, sokat blokkoltunk, rengeteg lehetőségünk volt, és több helyünk lett, ahogy egyre gyakrabban használtuk a keresztmozgásokat. A szünet után aztán rengeteget szenvedtünk az Esbjerg hét a hat elleni játékával. Tudtuk, hogy nagyszerű ellenfél, és soha nem adja fel. Persze, nem jó, hogy a végén eladtuk a labdát, de ott volt Sandra Toft, aki megmentett minket. Arról beszéltünk korábban, hogy szükségünk van a kapusainkra, a visszarendeződésre, és ez volt a kulcs. Huszonhárom gólon tartottuk az ellenfelet, szerintem ez nagyszerű. Apróságok döntöttek a végén.

Estelle Nze Minko, a Győri Audi ETO KC irányítója: – Őrületes meccs volt, nem tudom, mi történt a második félidőben. Néha úgy éreztem, hogy csak kapjuk a gólokat, aztán egyet lövünk, utána keményen küzdünk, ők pedig megszakadnak. Mindent megpróbáltunk, ugyanakkor igazi hullámvasút volt. Nagyon akartuk ezt a győzelmet, és örülök, hogy megcsináltuk!

Jesper Jensen, a Team Esbjerg vezetőedzője: – Kiélezett és magas színvonalú mérkőzést játszottunk, jól kézilabdáztunk. Amikor taktikát váltottunk, megvolt az esélyünk, de több helyzetet is kihagytunk, Sandra Toft nagyszerűen védett, aminek dán szövetségi kapitányként örülnék, de most természetesen nem. Mindent megpróbáltunk, de nem éltünk a kínálkozó lehetőségekkel, és a győriek meg tudták őrizni az előnyüket.

Michala Elsberg Möller, a Team Esbjerg balátlövője: – Nagyon kemény és jó mérkőzést játszottunk, de persze most csalódottak vagyunk. Korábban kétszer megnyertük, kétszer pedig elvesztettük a bronzmeccset, úgyhogy ez most nagy motiváció a holnapi meccsre. Szeretnénk éremmel távozni, úgyhogy mindent megteszünk a harmadik helyért.