Vasárnap a Praktiker-Vácot fogadta a Győri Audi ETO KC a K&H női kézilabda liga 17. fordulójában, melyet egy végig izgalmas csatában a hajrában győzött le 34–31-re.

Pénteki érkezését követően Per Johansson a vasárnapi, Vác elleni bajnokin ülhetett le először a kispadra, és a Silje Solberg, Emilie Hovden, Ana Gros, Kari Brattset Dale, Linn Blohm, Estelle Nze Minko, Szöllősi-Schatzl Nadine összetételű kezdőcsapatnak szavazott bizalmat. A legutóbb az Alba Fehérvár ellen kimaradó Ryu Eun Hee és Sandra Toft ezúttal sem volt ott a keretben, harmadikként ezúttal Fodor Csenge csatlakozott hozzájuk a lelátón.

A vendégek Such Nelli szélső góljával nyitottak, de nem váratott magára sokáig a válasz – Gros távoli bombával, Nze Minko pedig egy szerzett labda után lőtt gyors góllal válaszolt. Jó tempóban kezdtek a csapatok, de a pontossággal mindkét oldalon akadtak problémák: mi például már a nyolcadik percben négy kapufánál jártunk (3–5). Kellettek a kapuban Solberg védései, támadásban azonban csak az első negyedórát követően kezdett olajozottabban működni a gépezet, amikor Veronica Kristiansen, Győri-Lukács, majd két Stine Oftedal találattal egyenlítettünk (10–10). Egy támadással később ismét Vica lőtt kölcsönjátékosunk, Győri Alexa hálójába, így a 21. percben újra magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. A tehetséges piros-kékek mindenesetre továbbra is tapadtak a mieinkre, így egygólos vezetéssel mehettünk a félidőre (16–15).

A szünet után Szöllősi-Schatzl gyorsan megduplázta a fórt, majd Bruna de Paula 100. győri góljával először vezettünk hárommal (18–15). Egy ideig két-három találaton táncolt a különbség, de el kell ismerni, szívósak voltak a váci lányok, és nem adták magukat könnyen – a 45. percben ismét egyenlítettek, majd fordítottak (26–27). Jött is az időkérés Per Johanssontól, de több pontatlan támadást követően csak az utolsó tíz perc kezdetén sikerült újból előnyre szert tennünk. Öt perc volt vissza, amikor Brattset, majd Nze Minko újabb gólja után megint kettő volt közte (31–29), és bár a végjáték a vártnál izgalmasabb lett, az utolsó szó Nze Minkoé volt, így 34–31-re nyertünk a Vác ellen.

Per Johansson, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője: – Köszönöm a Vácnak ezt a mérkőzést, fantasztikusan, erővel, akarattal játszottak. Büszkék lehetnek magukra, ez volt az a teljesítmény, amire a jelen helyzetben szükségünk volt. A harmincnégy lőtt góllal, a rengeteg kidolgozott, és sok kihagyott helyzettel, a hibáinkkal is elégedett vagyok, hiszen a támadó részlegünk jó részét mutatja. Védekezésben viszont nagyon szenvedtünk a Vác remek irányító és átlövő játékával, az utolsó tíz percet tudtuk talán csak kontrollálni. A végén Estelle-nek voltak kulcsmomentumai, a középső védekezésünk is picit elkezdett javulni. A Vác hatvan percig loholt a nyakunkban, szóval értékes ez a győzelem.

Herbert Gábor, a Praktiker-Vác vezetőedzője: – Vereség után ritkán mond ilyet az edző, de elégedett vagyok a csapatom teljesítményével, de az eredménnyel nem, hiszen ki szeret kikapni. Azt hiszem, magunkhoz képes jó teljesítményt nyújtottunk. A meccs előtt nem voltak nagy titkok, nehéz volt felkészülni a Győrből. Hozzáteszem, ha Per három hónapja itt lenne, akkor is nehéz lett volna. Próbáltunk felkészülni a páros kapcsolatokra, és azt mondtam a csapatnak, hogy élvezzék a játékot, és ha van esélyünk, akkor akarjunk nyerni. Az akarattal nem volt gond.

Estelle Nze Minko, a Győri Audi ETO KC irányítója: – Örülök, hogy mindenki boldog és elégedett, Összességében azért is jó volt ez a mérkőzés, mert ha mutattunk is gyengeségeket, ezek azért is szükségesek, hogy megmutathassuk, miben kell még javulnunk. Amilyen sebességgel kezdtük a találkozót, azt lehet mondani, hogy nagyon meg akartuk mutatni. Sok dolog vesz minket körül, még nincs minden letisztázva, láthatóak voltak a hibák. Ezek javítása lesz a következő hetek feladata.

Ballai Borbála, a Praktiker-Vác irányítója: – Szerettük volna felvenni a tempót az ETO-val, mert nagyon gyors játékot játszik. Az volt a cél, hogy megakadályozzuk a kettő kettőket és hatástalanítsuk a beállójátékukat. Az volt a legfontosabb, hogy élvezzük a játékot, tegyük ki a szívünket a pályára, ami szerintem sikerült, és egyre inkább kezdtük elhinni, hogy megnyerhetjük a mérkőzést. Sajnálom, hogy az utolsó tíz percben nem tudtunk pontot szerezni, de örülök, hogy ilyen szoros meccset játszottunk, mert úgy érzem, sokszor felnőttünk a feladathoz.