Az új generációs dán trénerek képviselője Kristian Danielsen, aki Ulrik Kirkely segítőjeként érkezett Győrbe. A fiatal szakember a kézilabdának él, tudatosan képezte magát az elmúlt évek során. Ismerjük meg jobban a Kristiant, aki sokkal több, mint egy egyszerű másodedző.

Hogyan került kapcsolatba a kézilabdával?

5-6 éves lehettem, amikor labda került a kezembe. Fiatalon megszerettem a sportágat és versenyszerűen is sportoltam 22 éves koromig. Akkor eldöntöttem, hogy én inkább edző szeretnék lenni.

Családi inspiráció volt a kézilabda?

Két húgom van, de én vagyok az egyetlen, aki a kézilabdával foglalkozik a családban, a többiek túrázni, futni és vitorlázni szeretnek.  Nem egy tipikus kézilabda családból indultam, de annak örültem, hogy később testvéreim is megkedvelték a sportot.

Milyen poszton szerepelt?

Könnyebb megmondani melyik poszton nem… jobbszélső és kapus nem voltam, a többi részén megfordultam a pályán karrierem során. A korosztályos csapatokban, ahol játszottam nem én voltam a sztárjátékos, de azt mindenki tudta, hogy lelkes és szorgalmas vagyok. Rengeteget edzettem és igyekeztem segíteni a csapattársaimnak. Örültem, ha a passzaimmal jó lövőhelyzetbe kerülhettek. Számomra nem a gólszerzés nyújtotta a játékban a legnagyobb örömöt, hanem az asszisztok.

Ez az attitűd is volt az egyik oka, hogy a pályáról a pálya széle felé vette az irányt?

Először szülővárosomban és a nevelőegyesületemben, Naestvedben lettem edző, és az vezérelt, hogy valamit vissza tudjak adni a közösségnek, amely felnevelt. Ezt követen ráéreztem az ízére, és élveztem, ahogy a gondolkodásom a kézilabdáról fejlődni kezdett. Taktikailag és a csapatvezetés során is sokat tudtam fejlődni, a csapataimnak pedig úgy éreztem át tudtam adni a tudást.

Az új generációs dán kézilabda edzők képviselője, aki egyetemi szinten is tanult a sportágról. Gyakorlatilag hivatása a kézilabda, és erről papírja is van…

Sporttudományokból szereztem MA szintű végzettséget, majd ezután a skanderborgi kézilabda akadémia vezetőjének kértek fel. Több feladatom mellett főállású edzőként is szerepeltem itt. A tehetséggondozás volt a fő feladatom, éppen ezért szeretném itt Győrben is a fiatal tehetségeit a klubnak nyomon követni. Az elmúlt 15 évben főállásban női csapatokkal dolgoztam, de az akadémián a férfi csapatok is hozzám tartoztak.

Gondolkodik, hogy egyszer férfi vonalon is legyen edző?

Nycke Groot még Odensében megkérdezte egyszer tőlem, hogy mi az álmom. Én őszintén akkor nem tudtam válaszolni neki erre. Aztán amikor először jártam Győrben ellenfélként, akkor azt mondtam magamnak, hogy ez az az álom. Szeretnék Győrben dolgozni. Szerencsés vagyok, mert valóra vált az álmom. A kérdésre válaszolva álmaimban nagyon messze talán szerepel a férfi szakág, de most úgy érzem, hogy tökéletes helyen vagyok itt Győrben.

Ha nem kézilabdáról szól épp az élete akkor mivel foglalkozik?

Fontos számomra, hogy legyen olyan idő, amikor nem a kézilabdával foglalkozom és feltöltődhetek, mert a gondolataim állandóan a kézi körül forognak. A sétálás és a futás az a két tevékenység, ami kikapcsol. Győrt is bejártam már sétáim során. Szeretek más sportokat űzni, de ezekre kevés idő jut.

Győrt akkor már bejárta teljesen?

Sokat sétáltam és futottam már, a belvárost bejártam, futottam a folyóparton és az egyetem mögötti erdőben. Az időjárás kicsit szokatlanul meleg, de ami nagyon meglepett, hogy milyen tiszta a város. Dániában sok város közel sincs ehhez. Kedves, segítőkész emberekkel találkoztam, páran már meg is ismertek és hallottam már néhány „Hajrá ETO!”-t is.

Elsőként dolgozik külföldön. Nem félt a váltástól?

Terveim között nem szerepelt, hogy ilyen „gyorsan” külföldön vállaljak munkát. Ha korábban kérdeznek akkor talán 8-10 év múlva szerettem volna ezt kipróbálni. Aztán jött a győri lehetőség, amit nem akartam kihagyni. Picit aggódtam, hiszen most minden új számunkra is. A csapat is remek erőkből áll, több nemzet kiválóságai szerepelnek benne, szóval sok gondolat járt a fejemben az elmúlt hetekben. Aztán azt mondtam magamnak, hogy ez ugyanaz a kézilabda, mint otthon, és itt is csak ugyanazt kell tenni, mint Dániában, azaz törekedni kell a legjobbnak lenni. Az első hetek bebizonyították, hogy felesleges volt aggódnom, nagyon profi körülmények közt dolgozhatunk egy jól szervezett klubban.

Hogy működik a kettősük Ulrik Kirkely-vel?

A kézilabda mindkettőnk szenvedélye. Ulrik egy fantasztikus vezető, sok lehetőséget ad nekem is a munka során. Maximális tisztelettel vagyok iránta, és annak ellenére, hogy nagyon különbözőek vagyunk, hiszen én talán egy picit jobban strukturált vagyok, ő pedig hihetetlen kreatív, de éppen ezért jól kiegészítjük egymást. Gyakran megtörténik, hogy csak úgy órákat beszélünk a kézilabdáról.

Milyennek látja a csapatot?

5-6 alkalommal játszottam ellenfélként az ETO ellen, de most, hogy itt vagyok és részese lehetek a klubnak, látom, hogy valóban létezik az ETO-Család. Az összetartás példa értékű, nagyon elszánt mindenki, és keményen dolgoznak. Kintről nem is tudtam micsoda remek közösség ez, és öröm számomra, hogy máris azt érzem, hogy én is a része, tagja vagyok.

A szurkolóknak mit üzenne?

Idén májusban hihetetlen hangulatot teremtettek a győri szurkolók az Odense elleni meccsen, ők valóban a nyolcadik játékos a pályán. Várom már, hogy meccsen is találkozhassak velük, főleg úgy, hogy most már egy oldalon állunk!

Fotók: Kristian Danielsen, Győri Audi ETO KC