Sportos családból származik, és lehetett volna akár futballista is. Kézilabdás lett, egy vérbeli irányító, aki férfi csapatok után váltott a női szakágra. Erős közösséget szeret építeni, és hisz a folyamatos fejlődésben. Számára nem csak a végcél létezik, fontos az út is, ahogy eljutunk oda. Egy őszinte és egyenes interjú Ulrik Kirkely-vel a Győri Audi ETO KC új vezetőedzőjével.
Hogy került kapcsolatba a kézilabdával?
Sportos családban nőttem fel. Szüleim voltak a lakóhelyünkön lévő sportcsarnok gondnokai, így szinte minden szabadidőmet ott töltöttem. Kézilabda, labdarúgó és tollaslabda edzéseket tartottak többnyire a csarnokban és mindet ki is próbáltam. Sőt még sokáig teniszeztem is. De a kézilabda volt a kezdetektől a kedvencem, 5-6 éves koromtól kezdve játszottam.
Nagy családban nőtt fel?
Egy bátyám van, vele is sokat sportoltunk. Szüleimtől, főleg édesapámtól örököltük a sport szeretetét, sajnos ő már nincs közöttünk, de ő minden sportot szeretett és minket is erre nevelt.
Ha már a tenisz szóba jött, a három nagy közül ki a kedvence, Nadal, Federer vagy Djokovic?
Számomra Federer a legszimpatikusabb, habár mindhárman kiemelkedő sportolók. A tenisz most nagy változásokon esik épp át, új nevek jönnek. A régi nagyok közül John McEnroe volt rám nagy hatással.
Miért éppen a kézilabda lett végül a választott sportja?
Fizikálisan minden sportot szerettem és szerencsére bírtam is, így végül a foci és a kézilabda között kellett választanom. A kézilabdában a taktika jelentősége ragadta meg a figyelmemet. Nekem a csapatsportok tetszettek, és a kézilabda kicsit jobban tetszett ebből a szempontból. 13 évesen döntöttem végleg a kézilabda emellett, akkor felhagytam a tollas és a labdarúgó edzésekkel.
A csapatban késhegyre menő csaták zajlanak az edzéseken fociban. Készülhetnek a lányok, jön egy jó focista?
Azt nem mondanám, hogy jó, de az biztos, hogy sokat játszottam korábban. -felelte mosolyogva.
Játékosként a GOG-ben szerepelt, milyen poszton játszott?
Irányító voltam, de a GOG-ben akkor egy fantasztikusan erős csapat volt, rengeteg válogatottal játékossal. Én többnyire a második csapatban kaptam szerepet, de ezzel rendben voltam. A csapattáraimmal remek közösséget alkottunk, nap mint nap együtt edzettünk a válogatottakkal teletűzdelt első csapattal, amiben rengeteget lehetett fejlődni. A GOG egy hihetetlen klub.
Játékosként mi az, amire büszke?
Nehéz kérdés, hiszen eredményeket kellene itt sorolnom, de az inkább másodlagos volt. A fókusz játékosként számomra a csapat ereje volt. Hogy minél inkább kötődjünk egymáshoz, hogy az összhang tökéletes legyen. Hamar beláttam, hogy egy erős közösség nagy eredményekre képes. Ezen képességünk birtokában jobb erőkből álló, de kevésbe egységes csapatokat is legyőzhetünk. Akárkit.
Még ma is megvannak ezek a remek kapcsolatok, amiket a klubban szerzett?
Nikolaj Jakobsen egy azok közül, akikkel együtt is játszottunk fiatal korunkban, akit említhetek, de voltunk legalább heten vagy nyolcan, akik érdeklődtünk az edzősködés iránt. A klubban volt egy mentorunk, Poul Syberg, akitől rengeteget tanultunk. Mi, fiatal edzők megtanultunk egy olyan rendszerben dolgozni és gondolkodni, amit a fegyelem mellet az öröm jellemzett. Az alapokat ott kaptuk meg.
Amikor befejezte a pályafutását egyértelmű volt, hogy edzőnek áll, vagy várta egy civil hivatás is?
Grafikai nyomatást tanultam, és dolgoztam is az üzletágban. Mikor edzősködni kezdtem, akkor az még nem egy teljes állás volt, így a munkám mellett edzettem a csapatokat. 13 év után a GOG-ben a nevelőegyesületem, a Tved csapata hívott játékos edzőnek, amit elfogadtam. Aztán a játékos pályafutást már feladtam, és csak az edzői szakmára koncentráltam. A dán szövetségnél is alkalmazásban álltam, majd ezt követően úgy döntöttem a családommal közösen, hogy elég volt a kézilabdából, a gyermekeimre és a saját üzletemre kell fókuszálnom, így kicsit elhagytam a kézilabdát. 2-3 évvel ezután 2009-ben keresett meg a bahreini szövetség, hogy a csapatukat juttassam ki a 2011-es világbajnokságra. Elfogadtam a hívást, és ez volt gyakorlatilag az első teljes állású edzői munkám.
Bahrein után Szaúdi-Arábia, Dánia majd Japán következett, de míg korábban csak férfi csapatokkal dolgozott, váltott a női szakágra.
Több mint 20 évig csak a fiú és férfi csapatokkal dolgoztam, de Jan Pytlick, barátom és kollégám hívására nem tudtam nemet mondani. Elvállalta a dán női szövetségi kapitányi posztot és felkért maga mellé segítőnek. Nem hezitáltam sokat, új kihívás volt nőkkel dolgozni.
Látszik és persze tudjuk is, hogy a kézilabda az élete, de hogyan tud kikapcsolni, töltődni?
Még több kézilabdával! - (nevet hangosan - a szerk.) - És meg több sporttal. De a legfontosabb a családom, a velük töltött idő. Szeretek utazni, és kedvelem a történelmi és politikai témájú könyveket olvasni szabad időmben.
Győrbe költözik a családja is?
Feleségem, Rikke és két kamasz gyermekem, Noah és Liva nem lesz állandóan itt, de sokat utaznak majd hozzám. Nekik így lesz a legjobb.
Az arab országok után Japánban szerzett tapasztalatokat. Mennyiben mások ezek a társadalmak, mit tudott ott elsajátítani?
Nagy különbségek vannak azok között a dolgok között, amit mi Európában sztenderdnek gondolunk. Ázsia hatalmas, sok különböző néppel. A közel-keleten a temperamentumot tudom kiemelni. Ahogy a játékosok hozzáálltak a dolgokhoz. Hatalmas szívvel, lelkesedéssel. Mások a játékosok, ott nem voltak profi sportolók a kézilabdában, mások voltak a lehetőségek. De akkora szívvel élnek, ami hihetetlen volt számokra, nagyon értékes tapasztaltok ezek. Japánban ezzel ellentétben teljesen más társadalom várt. Az olimpiai rendezés elnyerése után kezdtek el egy fejlesztési programot, amelyet eleinte tanácsadóként segítettem, aztán felkértek a szövetségi kapitányi posztra, ami nagyon vonzó volt számomra. A hazai csapat edzője lehettem egy világbajnokságon és egy Olimpián keresztül. A játékosok itt sem voltak profik, fel kellett építeni egy rendszert. A japánok olyan hihetetlen keményen dolgoztak, amit sosem láttam máshol előtte.
Az elmúlt 10 évet már a női kézilabdában töltötte. Hogyan látta a Győri Audi ETO elmúlt évtizedét?
Nem csak én, szerintem mindenki azt gondolta, hogy ami Győrben 10 évvel ezelőtt elkezdődött az különleges. Egy klub épült fel és vált sikeressé. Nem csak a győzelmek miatt, hanem azért, ahogy ezeket a sikereket elérte. Elismerésem a sok jó játékosnak és edzőnek a klubban ezért a munkáért. Rengeteg nagy név játszott itt. Mind vezető, nyerő karakterek. Izgalmas volt számomra nézni a győri példát.
Többször összefutott az Ön csapata is a Győri Audi ETO-val, de kevés siker termett anno Önnek ezeken a meccseken…
Igen, ez így van, habár úgy éreztem, hogy évről-évre egyre közelebb voltunk a sikerhez. Győzni akkor lett volna esélyünk, ha mindenki a legjobbját tudja nyújtani.
3 év alatt bajnoki és kupagyőzelmek fémjelzik az odensei időszakát, mégis elfogadta hívásunkat. Mi volt a motivációja?
A győzelmeimre nagyon büszke vagyok. Dániában 3 év alatt a hat lehetséges döntőbe minden alkalommal bejutottunk. Ez a pontvadászat hihetetlen erős és alapszakaszból és rájátszásból áll. Nagyon sok a meccs, de a lányok fantasztikus munkát végeztek. Amikor jött a győri megkeresés az első érzés a büszkeség volt, és érzetem, hogy hasonlóan gondolkodunk, azaz egy győztes csapatot akarunk építeni, akik nem csak egy évben, hanem egy hosszabb időszakban is sikeresek. Mivel a klub vezetése ebben ugyanúgy gondolkodott, mint én nem kellett sokat egyeztetni.
Sokszor használ válaszaiban többes számot. Nem is egyedül érkezett, hiszen Kristian Danielsen másodedző is elkísérte Odense-ből. Bemutatná őt kicsit? Milyen a feladatelosztás kettejük között?
5 éve ismerjük egymást, akkor még egy kisebb csapat, a Skanderborg vezetőedzője volt. Amikor Jan Pytlick helyét elfoglaltam Odense-ben Kristian már ott dolgozott. Nagyon jó ajánlásokat kaptam róla, és megismerve rájöttem, hogy mi sok dologban ugyan nagyon különbözőek vagyunk, de megvannak a közös pontok is. Nagyon konstruktív megbeszéléseink vannak. Ő nagyon hisz az adatelemzésben, a kézilabdának él éjjel-nappal. Látni fogják, hogy nagyon közel állunk egymáshoz. Az én felfogásom szerint mi egy edzői csapat vagyunk a többi győri kollegával együtt, akik mindent megbeszélnek. Nyilván én döntök a végén, enyém a felelősség, de jól működünk. Kristian a meccseken is nagy szerephez jut, ő is elmondja a részét például az időkérések során.
Hogy tetszik Győr? Körül tudott nézni már a városban?
Az első napok nagyon mozgalmasan telnek, hiszen számomra a kézilabda van a fókuszban. Most ott tartok, hogy felépítem azt a környezetet magam körül, ahol pihenhetek és töltődhetek. De amit eddig láttam az nagyon teszik, Győr csodálatos, nagyon kedves emberekkel.
Megállították már az utcán?
Sokan! Köszönnek, jó szerencsét kívánnak, vagy egy gyors szelfit kérnek.
És a magyar nyelv?
Ez egy nehéz téma…(nevet - a szerk.) Persze szeretnék megtanulni magyarul kicsit, jó lenne hamarosan már pár kifejezést használni. Bocsássanak meg, de a kézilabdán lesz a hangsúly, a csapatban pedig angolul beszélünk majd.
Mi a helyzet a magyar konyhával? Ha egyedül lesz főzni fog, vagy étterembe jár?
Hát nem vagyok egy nagy szakács, de szeretek a konyhában foglalatoskodni. A munka az első, így többnyire otthon eszem majd, de néha biztos elmegyek egy-egy étterembe a városban. Azt már felfedeztem, hogy a magyarok szeretik a leveseket, akárcsak én. Ez egy remek kiindulási pont.
Hogy néznek ki az első hetek a felkészülés során?
Azt látom a csapaton, hogy iszonyatosan éhesek és készen állnak a kemény munkára az első pillanattól kezdve. Ez egy fantasztikus helyzet! Először a fizikai erőnléten lesz a hangsúly, azaz, hogy meglegyen egy közös szintű képessége a játékosoknak, amire alapozhatjuk a következő hetek teendőit. Az első két hetet követőn már a kézilabda kerül előtérbe, hiszen be kell gyakorolni a játékainkat.
Győzni érkezett, hiszen itt Győrben mindig a legmagasabb célokért küzd a klub. Mivel lenne elégedett, ha egy év múlva leülünk értékelni?
A győzelem egy dolog. Mi győzni szeretnénk és fejlődni is egyben. Egyénenként is persze, de elsősorban csapatként. Más klubok is nyerni szeretnének. Meg kell értenünk, hogy létrehozni egy önbizalomtól duzzadó csapatot nem könnyű dolog. Napi szinten kemény munka szükséges és a rengeteg kommunikáció. Egy új rendszerben mindig is bennünk lesz a kétség az elején, néha talán remeg is majd a léc, de meg kell tanulnunk hinni magunkban. Amikor ezt elérjük, akkor mindig visszanézünk és elemzünk, hogy még tovább fejlődjünk. A végeredmény akkor lesz jó, ha kijelenthetjük, hogy olyan szinten vagyunk, hogy az ellenfeleknek a legjobbjukat kell nyújtani, hogy legyőzzenek minket. Ezt idő elérni, de hiszem, hogy ez menni fog.
Végezetül mit üzenne a szurkolóknak?
A győri szurkolók ellenfélként mindig lenyűgöztek, várom már, hogy most engem és a csapatot is biztassák. Teljes erőbedobással küzdünk majd értük is. Azt kérem tőlük, hogy ugyanúgy szurkoljanak a csapatnak, mint tették azt eddig is. Remélem többnyire teltház előtt játszhatunk majd Győrben.
