Több, mint fél éve vonult vissza a kézilabdázástól Amandine Leynaud. Azonban az élet úgy hozta, hogy Silje Solberg kiválásával a Győri Audi ETO csapatának ismét szüksége lett a rutinos francia hálóőrre. A visszatérésről kérdeztünk régi-új kapusunkat.
Tavalyi év végén gondoltad volna, hogy újra visszaállsz a kapuba?
Soha nem gondoltam, hogy valaha újra pályára lépek Győrben. Miután az ETO megkeresett, és megtudtam, hogy Silje gyermeket vár, és megkérdezték, tudok-e segíteni, akkor valami különleges érzés fogott el.
Hogyan történt a megkeresés? Meddig gondolkodtál a válaszon?
Görbicz Anita és Endrődi Péter is többször felhívott, és természetesen Ambros Martínnal is sokat beszélgettem és találkoztunk is. Leginkább azt a megoldást kerestük, hogyan tudnánk együtt dolgozni úgy, hogy közben a francia válogatottal is folytatom a munkát. A legnagyobb gondolkodást ez adta. De boldog vagyok, hogy újra itt lehetek Győrben és segíthetek a lányoknak.
Milyen érzés volt, amikor szombaton ötezer ember tapsolt neked az Audi Aréna Győrben?
Milyen érzés volt?! Te jó ég… Őrületes! Nem tudom szavakkal leírni, hogy mit éreztem. Fantasztikus nagy tapsot kaptam, és ezért hálával tartozom a szurkolóknak.
Igaz, egy hétméteres erejéig álltál be, de aki figyelte a kispadot, láthatta, olyan voltál, mintha egész szezonban a csapat mellett lettél volna. Milyen érzés volt újra pályára lépni?
Nagyon élveztem a mérkőzést. Szerencsés vagyok, hogy újra itt lehetek Győrben, igazából azt érzem, hogy el se mentem.
Hogy állsz az edzésekkel?
Otthon is edzettem, de nem kézilabdát és nem profi szinten. Szimplán a mozgás szeretetéért, annyit amennyitől jól éreztem magam a bőrömben. Most úgy érzem, edzésről edzésre jobb vagyok, de fontos, hogy lépésről lépésre építsem vissza magam. Bízok benne, hogy tudok majd segíteni a csapatnak.
Köszöntünk újra Győrben, Doudou!
