Az út a „szokásos” volt, 2 főnyi változtatással ismét a decemberi stockholmi EB-re kilátogató kis csapatunk indult meg a szokásos Ford Transittal a már bevált útvonalunkon (Pozsony –Prága – Drezda – Berlin - Sassnitz (komp) – Trelleborg – Göteborg – Oslo). Sassnitzba jó szokásunk szerint (hála a végig száraz utaknak) 3 órás tartalékkal érkeztünk, így bőven volt idő kedvenc török büfénk isteni kebap-jának tesztelésére (Még mindig isteni finom!!), amire aztán jól csúszott a fröccs (amit BKU-s berkekben csak „Pekec”-ként ismernek). A rengeteg svéd Beer-touristot kerülgetve a kompon egyből befészkeltük magunkat törzshelyünkre, a játékterembe, ahol a 4 órás kompút alatt sikerült abszolút rekordot felállítanunk flipperen 325 millió ponttal, összvissz mintegy 8 eurót bedobálva! A jó játékhoz jó nóta szólt, időnként kitört belőlünk egy-egy „KinemugrálnemisEtós!” illetve „Vörösmezbe öltözött…” kezdetû örökzöld, amelyet halvérû skandináv barátaink értetlenkedve sasoltak. Fentiekből leszûrhető: emelkedett hangulatban érkeztünk meg Trelleborgba, Svédországba.
Az Oslo-Trondheim szakaszról (elsősorban februári időjárási viszonyairól) nem sok jót hallottunk, így biztonsági okokból leraktuk a kisbuszt Osloban, és vonattal mentünk tovább Trondheimbe. (Pityuék a visszafelé úton a szûz hóban autózva meg is erősítették, hogy ez nem volt egy buta döntés részünkről.) Ha eddig kétségeink lettek volna, most már teljesen bebizonyosodott számunkra, hogy Norvégia biza Európában van!! Az egész internetes vonatjegy-foglalás, a jegy átvétele fenn a vonaton remekül mûködött és maga a kupé minősége is óriási volt, el is gondolkodtunk, hogy a MÁV elérheti-e még ebben a században ezt a színvonalat..??!!
Az oslói pályaudvaron csatlakozott hozzánk Krampusz barátunk norvég Forma-1-es haverja is, Geir Erik, aki csak a buli kedvéért jött szurkolni velünk az ETO-nak! Az, hogy nekünk szurkol, számára teljesen természetes volt, hiszen ősi-Byasen ellenség, nem igazán szereti a trondheimieket.  A vonaton megismertettünk vele (néhány Pekec társaságában) ETO-dalokat, illetve ő is próbált minket egy-két Byasen-ellenes dalra megtanítani (kevés sikerrel...). A 6,5 órás, gyönyörû napos vonat-úton végignéztük (és végigfotóztuk) Norvégia szépségeit (tengeröblök, gőzölgő fjordok, hatalmas fenyvesek), illetve a szépségekkel a kupéban is próbáltunk ismerkedni. Meg is állapítottuk, hogy norvég nők átlaga megközelíti a messze földön híres magyar átlagot. Trondheimbe érkezvén végignéztük a belvárost, majd idő szûkében mentünk is ki a csarnokhoz, ahol szurkesz-kollegáink már javában hangoltak.
A csarnok modern és tágas volt, de engem valahogy nem egy BL-ben játszó csapat otthonára, hanem egy középiskolás tornateremre emlékeztetett, főleg amikor a meccs kezdetekor is csak félház volt, nulla hazai szurkolással. Illetve elnézést, nem nulla, mert 10-12 kislány lelkesen végigsikongatta a meccset, persze amikor megdörrentünk, akkor a szomszédjaik se igen hallották szegénykéket. A többi norvég néző meg csak a szokásos skandináv (színházi) stílusban „szurkolt”, a gólok után tapsikoltak néhányat.
A meccs tényeivel részleteiben most hadd ne foglalkozzak, tudtok mindent. A lényeg: jobb első félidei játékkal simán verhető lett volna ez a Byasen, és akkor semmilyen bírói csalás lehetőségének nem vagyunk kitéve. Amit ezek mûveltek, az messze áll a sporttól, remélem, hogy ennek ellenére továbbjutunk, ezeket a rigókat meg soha többet nem látjuk kézimeccsen (a saját érdekükben). Aminek mindenképpen örülhettünk, hogy az elmúlt meccseinken tapasztaltakat feledve egy sikerre éhes, szívvel-lélekkel küzdő ETO-t láthattunk a pályán!!!!! A meccsről ennyit, a fórumokon sajnos még úgyis sokáig kitart ez a téma… A szurkoláshoz még talán annyit, hogy Erik barátunkat hiába tanítottuk meg a dalainkra, mert kissé bódult állapotban találta őt a meccs eleje, sikerült a 45. percig szunyókálnia, de onnantól aztán végig üvöltött ő is. Sajnos / szerencsére a meccs lényegét így is látta. Azért néztek rendesen a hazaiak, amikor az ETO-táborból valaki (Green Danger pólóban) ékes norvégsággal szidta a bírókat!!
A meccs után a vonatunkra várva betértünk szomjoltásra egy Scottish Pub-ba, ahol a hazai fanok őszintén elmondták, hogy idézem: „szerintünk is csak bírói segítséggel nyerhetett az a lúzer csapat!!”….
Kissé keserû szájízzel indultunk vissza Oslóba vonattal, amin remekül kipihentük magunkat. Az egyébként teljesen természetes a norvég MÁV-nál, hogy az éjszakai járatokon mindenki kap (örökbe) egy alvós-csomagot pokróccal, szemellenzővel, füldugókkal,….
Oslóban elköszöntünk Eriktől, rábíztunk még egy pár Pekecet elvitelre, aztán megbeszéltük, hogyha addig nem vet minket a sors a közelbe (Larvik?), akkor találkozunk nyáron a Hungaroringen! Az se lesz rossz móka!
Hazafelé a Trelleborg-Sassnitz kompon csatlakozott hozzánk az 1-es busz is (Pityuék), velük is leteszteltük a svéd komposok tûrőképességét. Ők se igen értették, hogy késő este miért ugrabugrál itt 10-15 zöldpólós fiatal..:) Persze elcsattant néhány „Kinemugrál…” kezdetû dalocska úgy igazán teli torokból…
Németországból hazafelé már csak néhány apróbb körülmény (busz betolása a szántóföldről, csehországi autópálya-elterelés és a Teplicét elkerülő A17-es autópálya új szakaszának meghódítása, amelyet térképünk mellett a IGO GPS-ünk sem ismert) nehezítette utunkat, de kedd délelőtt 10 órára befutottunk a bázisra.
Remek túra, maradandó élmény volt ez nekünk, egy kis szerencsével pedig akár a HŐSIES jelzőt is odatehetnénk e trondheim-i vendégszereplés elé.
Kissé kókadtan bár, de a jövőre nézve lelkesen azzal váltunk el egymástól, hogy holnap találkozunk a Vác elleni MK-meccsen!!!

Mert ugye: bárhol és bármikor: HAJRÁ ETO!!!

Bal Kapufa Ultrák,
Trondheim,
Norvégia.