A pályán mi nyertünk

Már sokadszor vettek el tőlünk valamit. Nevezetesen a sport tisztaságába vetett hitünket. Pedig olyan jó néha naivnak lenni.
De nézzük, hogy is kezdődött. Elindult három győri csoport Trondheimbe, hogy esőn, ködön, hómezőkön és fagyott, jeges utakon átverekedve magát buzdítsa a lányokat. Hárman háromféle módon jutottunk el Trondheimbe, így aztán remélhetőleg háromféle beszámoló is készül majd. Mi négyen vágtunk neki csütörtökön délelőtt, hogy pénteken este már Oslóban éjszakázzunk. Rövid szombati városnézés után irány Dombaas, az egyik norvég síparadicsom. 300 kilométerre Oslótól és 200-ra Trondheimtől. Féltünk, hiszen óriási hegyek, hómezők vártak minket, de az út tiszta, jégmentes volt. Verőfényes napsütésben, kényelmes tempóban haladtunk a hegyvidéken, a jégvájta hatalmas tavak mellett és gyönyörû, hósapkás hegyek között. Egyszer csak sofőrünk hirtelen fékezett - rénszarvas felkiáltással kísérve. És valóban, két nőstényszarvas figyelte az erdő széléről a tőlük mintegy 3-4 méterre elhaladó autókat. Aztán elfordultak, majd méltóságteljesen elkocogtak. Az esti Dombaas jeges utakkal és –19 fokkal fogadott minket, na és kivilágított sípályával, amelynek aljában volt a faházas szállásunk. Körülöttünk fenyőerdő és mindenhol mély, megnyugtató csend. Ragyogó vacsora és alvás után másnap reggel irány Trondheim, közben a hőmérséklet már csaknem –30 fokig süllyedt, az út jeges, fagyos, de különösebb kaland nélkül érkeztünk meg Norvégia egykori fővárosába.
Na de majd elfelejtettem a legfontosabbat: Dombaasban ért minket a hír, lányaink Koppenhágában ragadtak csomag nélkül és csak vasárnap dél körül érkeznek meg. Hát nem lett tőle jó kedvünk, de azért bizakodtunk. A Trondheim Spektrumban  több kisebb-nagyobb csarnok található, ezek egyike a BL-mérkőzés színhelye a Nidaroshallen, amely viszont órási csalódást okozott. Szó szerint fapados lelátókon talán kétezer ember fér el. Ezúttal lehettek vagy ezren. Hogy a meccsen mi történt? Azt már mindenki tudja. A pályán mi nyertünk. Annak ellenére, hogy a csapat csak aznap érkezett, hogy az előre lefoglalt szállodában „nem akartak tudni” Görbéékről, hogy 26 kilométert kellett utazni a hoteltől a csarnokig, annak ellenére, hogy a két lett fiatalember érezhetően nem kedvelt minket. Magyarul: csaltak. Szerintem, meg minden más magyar szerint is. A két pont a norvégoké LETT.  Nekünk pedig ismét van CSAPATUNK, amely bebizonyította, hogy minden akadályt képes leküzdeni. Hogy mit lehet tenni? Először is le kell győzni a Podgoricát és tovább kell jutni a csoportból. Most csak ez számít. Másodszor pedig a klub hivatalosan is panaszt emel az EHF-nél a játékvezetők ellen. Hogy mire számíthatunk? Hát szerintem semmire, legjobb esetben is a két lett srác kap néhány meccses eltiltást. Azért van értelme a tiltakozásnak, hogy lássák az EHF-ben is, hogy ezt már velünk sem lehet megcsinálni.
Itt pedig jönne egy mellékszál a történetben. Imádjuk a kézilabdát, gyönyörû játék, de őszintén szólva úgy látom, baj van. Semmi más nem számít, csak a pénz. A nemzetközi szövetségek (IHF, EHF) hajszolják a bevételeket, de ebből a csapatoknak (szinte) semmit nem juttatnak vissza. A IHF egyiptomi elnöke kijelenti a férfi VB alatt nem egy ízben, hogy a sportágnak jót tenne, ha a házigazda német csapat döntőt játszana. Világ láss csodát! Hát nem megnyerték?  Igaz, hogy a franciák és a spanyolok szerint közel sem ők voltak a legjobbak és nem érdemelték meg a sikert! És nincsenek egyedül a véleményükkel. Nem számít, lényeg, hogy ismét jó sok pénzt kaszáltak. Mindemellett minden idők legjobb világbajnoksága volt, ez vitathatatlan.
A női kézilabdába északról pumpálják pénzt… Az EHF urai meg elégedettek és talán hálásak is. Jah egyébként a BL-szereplést akkor lehet talán kihozni jó esetben nullszaldósra, ha döntőt játszik egy klub. Pedig óriási pénzek mozognak, csak azoknak nem jut belőle, akik nélkül nem lenne ilyen csodálatos ez a sportág. Azt mondtam, hogy a nemzetközi kupameccsek játékvezető, pardon inkább bíróküldéseit magyar ember intézi? És mégsem először akadt gondja magyar csapatnak a sípmesterekkel. Főleg ha északi országból jött az ellenfél. Tudom, paranoiás vagyok.
A hazafelé út kissé viharosra, jegesre, hidegre, ködösre, havazósra, esősre és száguldozósra sikeredett. Hétfőn reggel 8 kor indultunk Trondheimből és 1100 kilométert kellett volna megtennünk Trelleborgig úgy, hogy elérjük a 22.15-kor induló kompot. Sima ügy. Lett volna, ha a svédeknél nem futunk bele mintegy 150 kilométeres kerülőbe, így aztán esőben, ködben, néha hóban kellett száguldozni, de megérte, pontosabban elértük a kompot. A túloldaltól – Sassnitztól – pedig már nem volt gond. Itthon vagyunk és készülünk mi is a Podgorica ellen.