Úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy az egy rangadóhoz illik. Nem nagyon tapogatóztak a csapatok – egyrészt, mert régóta jól ismerik egymást, másrészt mert egy ilyen fontos összecsapáson ez nem szokás mifelénk. Vérten Orsolya szerezte a találkozó első gólját szélsőbefutás után, majd Ferling Bernadett egyenlített klasszikus átlövésből. Ezt követően úgy alakult a forgatókönyv, hogy a Dunaferr vezetett, a Győr mindig egyenlített. Illetve ezt úgy illik pontosítani, hogy Ferling sorozatban lőtte a gólokat, a másik oldalon ellenben az első négy találatot négy különböző játékos szerezte.
Az ötödik dunaújvárosi találatnál tört meg a sorminta. Azt a gólt nem Ferling lőtte, bár kikérte magának belőle a részét, mert a gólpassz az ő neve mellé került. Borbás Rita fordulhatott szembe Herr Orsolyával a kiváló átadás után. Ferling és Borbás között a későbbiekben is megvolt az összhang, s hamarosan két góllal megugrottak a hazaiak. Ezt ugyan Görbicz Anita egy indításból még egalizálta, de a győrieknek arra már nem maradt válaszuk, hogy Sirina Irina egyre gyakrabban találkozott a labdával, míg a túloldalon Róth Kálmánnak kapust kellett cserélnie. Ám ez sem segített, Stancuta Guiu is csupán akkor ért labdához, amikor kivette a hálóból.
Hiába váltogatta a védekezési variációkat Róth Kálmán, egyik sem bizonyult eredményesnek a roppant elszánt Dunaferrrel szemben, legfeljebb az ínyencek csettinthettek a pályára pillantva, amikor a világ egyik legjobb irányítója, Görbicz Anita emberfogással követte a világ egyik legjobb irányítóját, Ferling Bernadettet.
A szünetre kétgólos hazai előnnyel vonultak a csapatok, s hogy az öltözőben inkább a vendégeknek volt mit megbeszélniük, arra az utal, hogy a játékvezetők és a hazai csapat is már percek óta felsorakozott a folytatásra, amikor megjelentek a Rába-partiak.

A második játékrész egy dupla gólváltással kezdődött: Aurelia Bradeanu és Borbás Rita párbajozott. Egyre fokozódott az amúgy sem gyenge iram, be-becsúszott néhány érdekesnek titulálható játékvezetői ítélet. Az egyik ilyet követően Ferling olyan hevesen reklamált, hogy kiállították, s többen a fejükhöz kaptak a hazai rajongók közül, mert a Dunaferr csapatkapitányának ez volt a második kisbüntetése. Az irányító azonban nem zavartatta magát ettől a ténytől, s amikor visszatért, parádés átlövéssel vette vissza csapatának a négygólos vezetést, ami azért figyelemre méltó, mert a győriek egy meglepetésember, Drávai Gyöngyi találatával pár perccel azelőtt egy gólra felzárkóztak.
Kevesen gondolták, hogy az a bizonyos Drávai-találat hozta legközelebb vendéglátójához a bajnoki címvédőt. Pedig így történt. Amikor a hajrában felzárkózhattak volna a győriek, Hoffmann Kitti kétszer is remekül avatkozott közbe, a vendégek pedig mintha a hitüket is elvesztették volna.
A bravúros dunaújvárosi győzelemmel a házigazdák bebetonozták harmadik helyüket, az ETO pedig saját magát hozta nehéz helyzetbe azzal, hogy egy héttel a Cornexi elleni vereséget követően ismét kikapott.

Mestermérleg
Kovács Péter, a Dunaferr edzője: Nagyon harcos felfogásban játszottunk, úgy, ahogy egy ilyen rangadón kell. Kiváló támadójátékunknak nem találta meg az ellenszerét a Győr, ez volt a győzelmünk kulcsa.
Róth Kálmán, a Győr edzője: Egy rangadón idegenben lőttünk harminc gólt, mégsem tudtunk nyerni. Ez mindennél többet elmond arról, menynyire nem állt össze a védekezésünk, és hogy milyen kevésszer találkoztak kapusaink a labdával.