A Győri Audi ETO KC fiatal tehetségei a korábbi években megszokottaknak megfelelően lehetőséget kapnak, hogy a világ legjobb női kézilabdázóival együtt léphessenek pályára. Az ETO KC Akadémia ifista beállójának, Világos Diánának is megadatott, hogy a Boglári Akadémia-SZISE elleni bajnoki mérkőzésen pályára léphessen, amit maximálisan kihasznált - három lehetőségéből mindet gólra váltotta.
Gratulálunk Dia, csak így tovább!
Mikor tudtad meg, hogy benne leszel a keretben?
A meccs előtt két nappal szólt Molnár Péter (technikai vezető – szerk.), hogy úgy készüljek, keretben leszek. Először el sem akartam hinni, hogy a gyerekkori álmom valósulhat meg. Nagy megtiszteltetés volt, hogy leülhettem a kispadra, és nem gondoltam volna, hogy pályára is léphetek.
Milyen érzés volt a nagyokkal melegíteni a mérkőzés előtt?
Tavaly már volt szerencsém a felnőtt csapattal erre egy felkészülési mérkőzés során. Egyébként az ifi csapattal is a felnőttekhez hasonlóan melegítünk, de persze ez sokkal másabb volt, hiszen a világ legjobbjai álltak mellettem.
Mérkőzés előtt odament hozzád Stine Oftedal, mit mondott, miről beszélgettetek?
Stine nagyon aranyos volt, azt mondta, ne aggódjak, minden rendben lesz, és majd segítenek Estellével, hogy hova álljak a figuráknál. Megemlítette, az sem baj, ha nem pontosan úgy helyezkedem, ahogy kell, hiszen nem volt alkalmam még a figurák pontos betanulására. Kért arra is, hogy figyeljem őt a bejátszási lehetőségek miatt is.
Meccs előtt esett szó arról, hogy pályára is léphetsz?
Ilyenről nem volt szó, és nem gondoltam volna, hogy pályára léphetek. Nagyon hálás vagyok, hogy Gabi bácsi bízott bennem. Hatalmas élmény volt számomra, hiszen nem minden nap kap az ember lehetőséget az ETO-ban. A nagy csapatban játszani mindig megtiszteltetés egy ifistának. Ott egyébként jóval nagyobb a tempó, és fizikailag sokkal erősebbek a játékosok, mint mi fiatalok. Az első pillanttól fogva nagyon koncentráltam, és megpróbáltam élni a lehetőséggel, amit kaptam. Büszkeséggel töltött el, hogy a nagyok ennyire örültek az első gólomnak.
Milyen érzés volt a meccs lefújása után?
Minden fiatal ETO játékosnak az a vágya, hogy egyszer ő is a legjobbakkal edzhessen, vagy esetleg pályára léphessen. Számomra ez egy életre szóló élmény marad, amit senki nem tud elvenni tőlem. Köszönöm Kun Attilának, az edzőmnek, aki nélkül nem sikerülhetett volna!
