Játszani kell! Ez az alapszabály koronavírus idején a nemzetközi kézilabda életben. Az élet nem állhat meg úgy még egyszer, mint 2020 tavaszán, de mennyit is ér egy mérkőzés lejátszása? Dr. Bartha Csaba elnök bemutatja a CSKA elleni meccs kálváriáját és az utazás nehézségeit.
Előre szeretném leszögezni, hogy nem panaszkodni akarok csak szeretném ha mindenki ismerné a körülményeket.
A Bajnokok Ligája július elsejei rendhagyó sorsolása után kollégáim azonnal felvették a kapcsolatot a csoportunkba sorolt hét ellenfelükkel és elkezdődtek az egyeztetések a mérkőzésekkel kapcsolatosan. Az egész sorozat újonc csapata, a CSZKA Moszkva igazi “sötét ló” volt számukra, de nem elsősorban teljesítménye miatt, hiszen azt feltérképezni manapság már könnyű, a mérkőzések megszerezhetőek, hanem az utazás kapcsán. Szabó Tamás nemzetközi igazgatónk már két hónapja elkezdte az utak szervezését. Nyilván azért is ilyen kellő időben mert tisztában voltunk azzal, hogy a vírushelyzet okozta nehézségek nem könnyítik majd meg a dolgunkat. De arra amit valójában tapasztaltunk és átéltünk rémálmomban sem gondoltam volna.
Minden egyes utazás előtt megvizsgáljuk a lehetőségeket: busz, járatos gép, esetleg különgép. Melyikkel lehet a legoptimálisabban eljutni a mérkőzésre úgy, hogy a csapat magas szintű célkitűzéseinek az utazás a leginkább megfeleljen.
Elsőként egy közvetlen járatot néztünk ki Bécsből, de sajnos nem sokkal később ezt a járatot törölték. Utána egy Budapestről induló direkt járatot találtunk. Megrendeltük a jegyeket, de ezt is törölte a légitársaság. Végül átszállásos lehetőséget kellett választanunk, ez lett a Budapest-Isztambul-Moszkva járat. A jegyeket megvásároltuk és megnyugodtunk hogy találtunk olyan megoldást, amivel még megfelelő körülmények között tudunk eljutni a mérkőzésre. Mindezek mellett párhuzamosan különgépre is kértünk ajánlatot a szervezés legelején egy bejáratott Partnerünktől, de végül nagyon gyorsan elvetettük ezt, mert nagyságrendekkel nagyobb összegről szólt az ajánlat, mint amit a korábban legdrágább járatos utazás ára képviselt.
Két héttel a mérkőzés előtt jött a hír, hogy a megvásárolt út egyik járatát is törölték, így újra kell tervezni. Ez már a sokadik újratervezés volt. Az újabb opció azonban már nem felelt meg az utazások szakmaiságával szemben támasztott minimális követelményeknek sem, így újra elővettük a különgép ajánlatát és habár rettentő drága volt (ekkora összeget még soha nem fizetett ki a Győri Audi ETO KC külön gépes utazásért) úgy döntöttem az Elnökség jóváhagyásával, hogy akkor külön géppel megyünk Moszkvába.
Itt meg kell említeni Moszkva lehetőségeit a repülés szempontjából. Világváros, ezt mindenki tudja, három nagy repülőtérrel is rendelkezik. Kollégáim megvizsgálták a távolságokat és az első pillanattól kezdve Sheremetyevó nemzetközi repülőteret jelöltük meg az utazásunk céljaként. Második opciónak Vnukovo reptere maradt, és a harmadik Domogyedovói repülőteret nem vettük reálisan számításba, mert az nagyon messze volt Moszkván belül úticéljainktól.
A járatos gépek a legközelebbi Seremetyevó reptérre, illetve a pontosság kedvéért az egyik Vnukovo reptéren szállt volna le, a különgépet pedig a legelső pillanattól kezdve a Seremetyevói repülőtérre kértük, a cég ezt a repteret jelölte meg érkezési célként az orosz hatóságoknak is.
Itt egy pillanatra szeretnék kitérni a beutazás nehézségeire. Tudniuk kell, hogy Oroszország a korona vírus miatt - hazánkhoz hasonlóan - lezárta a határait. Ez azt jelenti, hogy az orosz vízum megszerzése a szokásosnál is körülményesebbé vált. A fogadó csapat által kiállított meghívólevél semmit se ért már gyakorlatilag, és ahhoz hogy be utazhassonunk Oroszországba az orosz külügyminisztérium speciális engedélyt kellett beszereznie a fogadó csapatnak. Ez egyáltalán nem ment könnyen. Sőt inkább küzdelmesnek nevezném. Kollégáim kellő időben előkészítettek minden egyes dokumentumot a vízum megszerzéséhez de csak 10 nappal a mérkőzés előtt tudtuk meg, hogy egyelőre nincs meg a szükséges külügyminisztériumi engedély amit a hazai csapat kell hogy intézzen. Égtek a telefonvonalak Győr, az Európai Kézilabda-szövetség bécsi főhadiszállása és Moszkva között, és őszintén megmondom nemcsak hogy megkérdőjeleződött a mérkőzés lejátszása a beutazás nehézségei miatt, hanem én már egyenesen lemondtam róla. Pontosan egy héttel a mérkőzést megelőzően abban maradtunk az Európai Kézilabda-szövetség illetékeseivel, hogy szeptember 7-én, hétfőn délig várunk az orosz külügyi papírra. Addig nem jön meg, gyakorlatilag az adminisztráció ideje miatt szinte lehetetlen lenne beszerezni minden szükséges iratot ezért ekkor egy mérkőzés halasztás került szóba.
Ennek nyilván senki sem örült volna, hiszen nagyon feszített mind a magyar mind a nemzetközi naptár, nagyon nehéz egy mérkőzésnek új időpontot találni, de mi is úgy láttuk, hogy tényleg nem marad más opció, mint új időpontot keresni a mérkőzésnek.
A hétfő eljött, papír nem jött, de az EHF még egy napot kért, hogy tényleg megpróbáljunk mindent a meccs érdekében, amibe klubunk természtesen belement. Kedden délben pedig az orosz szövetségtől(!) kaptunk egy e-mailt, miszerint a vízumaink átvehetőek Budapesten az orosz nagykövetségen. Felgyorsultak az események, mindenki a klubban és a charter gépet üzemeltető cégnél maximálisan végezte munkáját és az utolsó szervezési lépéseket tették meg. A klubban mi leszerveztük a csapat koronavírus tesztet, mert negatív eredmény nélkül nem lehetett volna belépni Moszkvába, a repülési cég pedig leadta a végleges repülési terveket a szeptember tizenegyedikei utazáshoz.
Szeptember 10-én, azaz csütörtökön délelőtt, kevesebb mint egy nappal az indulás előtt azt a hírt kaptuk, hogy csak abban az esetben szállhatunk le Seremetyevo repülőtéren, ha még kifizetünk majdnem 20 000 €-t, mert a repülőtér csak a VIP terminálon szolgálja ki az 50 főnél kevesebb utast számláló járatokat. A légitársaságot erről az aprócska és jelentéktelen szabályról az elmúlt hónapok szervezési munkái során egész végig elfelejtették értesíteni. Ha ezt az összeget nem fizetjük ki, akkor Domogyedovó repterén lehet csak leszállni. Újra égni kezdtek a vonalak, minden követ megmozgattunk, hogy valamilyen külön engedéllyel mégis lehetőséget kapjunk a sheremetyevói leszállásra a díj megfizetése nélkül, hiszen ennek eléggé lehúzás szaga volt.
Sajnos ezt végül nem sikerült elérni, így maradt Domogyedovó. Eljött az utazás napja, időben kint voltunk a Liszt Ferenc repülőtéren majd a repülőgép felszállt Moszkva felé.
Leszálltunk Domogyedovo repülőtéren és negyed óráig csak ültünk a gépben, amíg az orosz hatóságok kijöttek ellenőrizni bennünket hőkamerával. Ezt követően szintén negyed óra volt a terminálig tartó út busszal, majd egy másfél órás procedúra következett, melyben kétszer is ellenőrizték útleveleinket és vízumainkat.
Egy röpke 10 perces várakozás után végül az értünk küldött busz is megérkezett, és nekivágtunk átszelni Moszkvát. Aki már járt ebben a városban az tudja, hogy ez mekkora feladatot jelent! A repülőtérről a hotelbe vezető 60 km-es utat folyamatos dugóban 3 óra alatt, gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt sikerült megtenni, mint a Budapestről Moszkvába tartó repülőutat!
Ezek miatt a péntek délutánra tervezett edzést le kellett mondanunk, így a csapat csak a meccs napján, délelőtt tud edzeni a mérkőzés helyszínén. Ez így sajnos egyáltalán nem optimális.
Azt hittük, hogy a kálváriánk itt véget ér, de sajnos tévedtünk. A meccs reggelén elindultunk a csarnokba edzeni, és szembesültünk vele, hogy a busz sofőrje nem ismeri az utat a csarnokba, ezért a Moszkvában először járó Szabó Tamás nemzetközi igazgatónk navigált a telefonja segítségével a buszt az edzés helyszínére.
Nagyon remélem, hogy most már tényleg véget értek megpróbáltatásaink, és a mérkőzésre tudunk csak koncentrálni, amin természetesen mindezek ellenére a legjobbunkat szeretnénk nyújtani, mint mindig! De az biztos, hogy ez most sokkal, sokkal nehezebb lesz, mint volt eddig bármikor külföldi utazásaink során. Igazán nyugodt majd csak akkor leszek, hogyha hazaértünk innen. Ki tudja még mit tartogat számunkra Moszkva?!
Dr. Bartha Csaba
Elnök
