Külön érdekessége volt a meccsnek, hogy a fehérváriaknál az a Vura József ült a kispadon, aki egykor a Szondi férficsapatában is szerepelt Fehérvárott, ugyanakkor sokat tett azért, hogy a győri kézilabda magas szintre jusson. Most új csapatával egykori együttese ellen igyekezett bizonyítani. Sikerült!
Az eddigi eredményeket figyelembe véve a győriek felé billent a mérleg, és bár több volt a fehérvári szurkoló, a kétszáz tagu győri tábor uralta a lelátót.
Hétméteresből Tápai Szabina szerezte meg a vezetést a Cornexinek, majd Krisztina Triscsuk növelte a fehérváriak előnyét. A Győr azonban pillanatok alatt javított, fej fej mellett haladtak a csapatok. A győriek keményen és jól védekeztek, ez megzavarta a fehérváriakat, akik nemegyszer idegesen, kapkodva játszottak, eladták a labdát, s ezt jól használták ki a vendégek. Remek volt a küzdelem, igaz, hogy sok szabálytalanság tarkította a csatát, s igaza lehetett annak a nézőnek, aki a birkózózsûrit hiányolta. A büntetőket a Győr rendre értékesítette, a hazaiak viszont pontatlanul céloztak, s Herr Orsolya ezúttal is remekelt. Úgy tûnt, döntetlennel végződik a találkozó, a hajrában 23–23-nál „megfagyott” az eredmény, de Triscsuk egy kipattanó labdát megszerzett, és belőtte a 24. hazai gólt. Az 57. percben Szladjana Djerics bravúrja után már karnyújtásnyira került a hazaiak sikere, s meg is tartotta előnyét a fehérvári csapat. Csak azok számára meglepetés a találkozó végeredménye, akik nem látták a mérkőzést, hiszen egészen más Cornexit láthattak, mint amelyik az őszi edzőváltás előtt botladozott a bajnokságban.
Mestermérleg
Vura József: – Óriási esélyt adtunk magunknak. Nem volt holtpont a játékunkban, ezért is sikerült az értékes győzelmet megszereznünk.
Róth Kálmán: – Az a csapat nyert, amelyik jobban akarta a győzelmet, és többet is tett érte.
