Az egykori olimpiai bronzérmes és VB ezüstérmes halóőrrel, Hoffmann Beával beszélgettünk a kapusok képzéséről. Hofika hosszú évek óta besegít a Győri Audi ETO KC utánpótlásképzésébe, jelenleg az akadémiai négy csapatból kettőnek ő a kapusedzője. A társalgásból az is kiderült, hogy egy-egy edzőtábornak milyen pozitív hozadéka lehet edzőnek játékosnak egyaránt.

A négy akadémiai csoport közül az ifinek és serdülőinek vagy a kapusedzője. Miben más ez az új felállás?
Nagyobb stábbal tudunk dolgozni, jobban megoszlanak a feladatok, ezáltal egy-egy rész a gyerekek képzésében nagyobb hangsúlyt kap, így például a kapusokkal többet és alaposabban tudok foglalkozni. Egyébként a kapusedzői munkámban a vírushelyzet is lehetőséget adott arra, hogy még jobban bele tudjak mélyedni mind a gyakorlatokba mind a videóelemzésekbe. A részemről az a legnagyobb változás, hogy sokkal több videót elemzünk, több időnk adódik a kapusok ezirányú képzésére, fejlesztésére.
A kisebbeknél most kezdtük el a videózást. Ők még a tanulás fázisában vannak. A múlt héti edzőtáborban tudtunk időt szánni rá, kimondottan a videózással foglalkoztunk, átbeszéltük mi ennek lényege, és jelenleg várom tőlük a kért anyagot. Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy melyik posztnál, mire kell és érdemes figyelni; a kapusok posztspecifikusan végzik a felkészülést egy-egy mérkőzésre, minden posztnál másra kell fókuszálni. Ehhez a munkához kell egyfajta érettség, sokkal korábban nem lehet elkezdeni. A fejlődásükhöz, a jobb eredmények eléréséhez segíteni tud. Most, hogy már minden korosztályos mérkőzés mozgóképi anyaga rendelkezésünkre áll, lehetőségünk adódik arra, hogy ilyen módon is készülni tudjunk az ellenfélből.
Az akadémiai csoportokban hárman vagyunk kapusedzők. Külön öröm számomra, hogy nagyon jó a kapcsolatunk szakmailag és emberileg is. Mindhárman azon dolgozunk nap, mint nap, hogy az ETO is kineveljen nagyon jó, nemzetközi szintű hálóőröket. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy általában a kapusok későn érő típusok, ilyen korban még nem lehet tőlük elvárni, hogy olyan érett teljesítményt nyújtsanak, mint mezőnyben játszó társaik.

Milyen gyakorisággal van lehetőséged a kapusokkal foglalkozni?
Heti két-három kifejezett kapus edzés mindkét csoportnál adott, ilyenkor az egyéni képzésé a főszerep, taktikai és technikai fejlesztésben részesülnek. Valójában azonban minden edzésen ott vagyok, végig velük foglalkozom. Minden alkalommal van olyan periódusa az edzésnek, amikor külön dolgozunk, és olyan is adódik – mondjuk, amikor lövő-edzést szeretnék –, hogy én kérem a csapatot, hogy dolgozzanak a kapusok „keze alá”. Természetesen ezt jó előre mindig egyeztetjük az edző kollégákkal.

Említetted az edzőtábort, melyen részt vettetek már mindkét csoporttal. Az ilyen alkalom miben más, mint az itthoni edzés-menet?
Az akadémiai képzés egy nagy előnye, hogy magas színvonalú edzőtáborokban vehetünk részt. Gyakorlatilag reggeltől estig, egész nap együtt vagyunk a gyerekekkel. Azon kívül minden nap délelőtt és délután is velük tudok foglalkozni, ez azért nem olyan, mint a heti 2-3 foglalkozás. Sokkal több mindenre van ilyenkor időnk. Egy edzőtáborban azonban a pedagógusi vénámra is nagy szükség van. Sok a csapatépítő program, és igénylik a gyerekek, hogy foglalkozzunk velük. A nagyobbak ugyan már önállóbbak, de a kisebbeknél azért érezhető, hogy jelen kell lennünk.
Az edzőtáborral kapcsolatban számomra érdekes volt megélni újra a régi, még az én időmbeli emlékeket. Nosztalgiáztam egy keveset.

Említetted a serdülők felkészülési táborát, ahol sok volt a fakultatív program. Gondolom, ezt ti is élveztétek?
Nagyon szuperül sikerült. Az ember elővette a pszichológiai és pedagógiai tanulmányait és érzékét a fakultatív programok összeállításánál. Önismereti feladatokat kaptak a lányok, amiben mi is részt vettünk. Mindez azt szolgálta, hogy mi és a gyermekek is jobban megismerjük egymást. Aktivityztünk és sok egyéb, minden napra jutó feladat várt a gyerekekre. A csúcs azonban az volt, amit önállóan kellett megoldaniuk. Amikor megérkeztünk, Piga (Pigniczki Krisztina vezetőedző – szerk.) azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy bármivel készülhetnek. Sportán három csoporttá alakultak; az egyik verset írt nekünk a kézilabdás életükről, a minannapjaikról. A másik társaság egy kisfilmet forgatott a Magánnyomozók című sorozat egyik epizódja alapján. A harmadik csoport pedig egy táncos paródiát készítette rólunk, edzőkről. Zseniálisan megragadták mindannyiunk egy-egy jellegzetességét. Mindhárom csapat magasan túlszárnyalta várakozásinkat, ügyesek voltak a gyerekek. Sok pluszt adnak az ilyen alkalmak mindannyiunknak, számos pozitív hozadéka van az ilyen feladatoknak a további munkát illetően is kollégáknak és gyerekeknek egyaránt.

Fáradtan ugyan, de telis tele pozitív élménnyel tértünk vissza az arénánkba.