A Győri Audi ETO KC akadémiai képzésében részt vevő négy csapat körül a legkisebbek is megkezdték a felkészülési időszakot. Az U15-ösök edzője Kocsis Tibor örül a kihívásnak, ami egy jelentősen megemelkedett színvonalú edzésmunkát jelent – örömmel vállalta a felkérést, és immáron harmadik szezonját kezdi meg csapatával.
„Tavaly előtt válogattuk ki ezt a csoportot. Egy részük saját nevelés, tehát nálam fejlődtek a lányok korábban is, abban az iskolai csapatban edzettek, ahol tartottam edzéseket. A többi gyerkőcöt az ETO bajnokságokból, mint ellenfelet ismertem, valamint a korosztályos válogató után kerültek hozzám” – kezdte csapatáról és a megkezdett akadémiai munkáról beszámolóját Kocsis Tibor edző.
„2006-os születésű a csapat. Elég hamar összerázódtak minden vonatkozásban, és egy jó szellemű társaságot alkotnak most is. Éppen ezért nem okoz nehézséget, hogy beinduljon a szezon. Ez a társaság egy az egyben együtt maradt az akadémiai képzés keretein belül is, mindössze egy kislány érkezett hozzánk. Hárman nem vállalták az elitképzéssel járó lemondásokat. Ebben a korban még sokan döntenek a tanulás, nyelvtanulás mellett, ezt meg kell értenünk. Ez már igazi elitképzés, amiben a lányoknak részük lesz. Minden egyes edzésen, meccsen verseny van a csapatba kerülésért. Az akadémiai képzés arról szól, hogy mindent megadunk nekik ahhoz, hogy profi kézilabdázókká váljanak. Nekik a tehetséget és a szorgalmat azonban hozzá kell tenniük.
Nagyon bízom abban, hogy sikeresek leszünk ebben az évben is. Az elmúlt két szezonban a saját korosztályos mérkőzéseinket mindet megnyertük egy egygólos vereséget leszámítva; bajnokságot, kupát, tornát – mindent. Számos egyéni díjat is elhoztunk, mindig ott voltak játékosaink a legjobbak között. Megmérettük magunkat a két évvel idősebbek között is, ott a középmezőnyben végeztünk, ami vállalható eredmény.
Fontos megemlíteni a szülök hozzáállását, segítőkészségét is. Ebben a korban természetes az, hogy a szülők ott állnak a gyermekek mellett, segítik őket a sportolás terén is – szükség is van rájuk. A jelenlegi szülői gárda kivételesen jó társaság, nagyon jó partnerek, mindig sportszerűen szurkolnak a lányoknak, és tényleg olyan hátteret biztosítanak, ami előre viszi ezt a társaságot.
A csapat kialakítását úgy próbáltuk összehozni, hogy minden poszton legyen legalább három játékos, és bízom abban, hogy szépen, egyenletesen fejlődnek majd, de azért azt is tudni kell, hogy nagyon hosszú út áll még előttük.
Olyan felkészülést kezdhetünk meg, ami számomra új. Csatlakozik hozzám pálya-, kapus- valamint erőnléti edző kolléga is, és gyúró, gyógytornász is a lányok rendelkezésére áll.
Nem teljesen nulláról indul a csapat. A vírus helyzet idején otthon kellett dolgozniuk, utána volt egy kis szünet, és két héttel a közös munka megkezdése előtt kaptak egy feladatsort, amit el kellett végezniük. Ezt követően találkoztunk és kezdtük el a szakmai munkát. Az első két hétben kiegyenlítjük a különbségeket, mert ugye levelező tagozaton nem lehet megtanulni kézilabdázni. Aztán lesz egy győrújbaráti edzőtábor augusztus 21-től napi két edzéssel. A gondunk az, hogy felkészülési torna nem igen lesz a vírus miatt. Stupavara lehet, el tudunk menni, ha a vírus nem szól közbe, emellett igyekszünk edzőmérkőzéseket szervezni.
Aztán indul a bajnokság, a meccsidőszak. Megméretjük magunkat két fronton is; saját korosztályunkban és a serdülő II-ben, ahol egy évvel idősebbek ellen kell majd játszanunk.”