Stine Oftedal 2010 óta a norvég válogatott oszlopos tagja – ez idő alatt kétszer a világ, háromszor pedig Európa trónjára ülhetett fel a nemzeti csapat tagjaként. 2016 nyara óta már egy olimpiai bronzérem is gazdagítja a gyűjteményét – az egyetlen, ami még hiányzik, nem más, mint a Bajnokok Ligája trófea, melyet nem titkolt szándéka zöld-fehér színekben megszerezni. A célok világosan körvonalazódtak, a csapat ismét sikerre éhes az új szezon közeledtével – addig is azonban ismerkedjünk meg közelebbről a norvég irányítóval!

Mikorra datálható kézilabdás karriered kezdete? Kipróbáltad magad esetleg más sportágakban is?
A kézilabdával hét éves koromban ismerkedtem meg, előtte rövid ideig fociztam és atletizáltam. Vicces és folyton visszatérő sztori, hogy gerelyhajításban, az akkori korcsoportomban rekordot döntöttem – a nagy dobás persze semmiképp sem hátrány a kézilabdában.

Miért döntöttél mégis a kézilabda mellett?
Számomra adta magát a helyzet, édesanyám nagyon aktívan kézilabdázott – amikor kicsi voltam, folyton vele voltam az arénában, rengeteg időt töltöttem ott, abban a közegben és nagyon meg is tetszett. Minden más sportágat a jó közösség, a barátaim miatt próbáltam ki, de mindig is tudtam, hogy a kézilabda az én asztalom, az, amit igazán szeretek.

Hogy érzed magad itt Győrben? Otthonosan mozogsz már, sikerült valamennyire megismerned a várost ez alatt a pár hét alatt?
Még valóban nem régóta vagyok Győrben, sőt, a felkészülési időszakból egy hetet amúgy is külföldön, Lanzaroten töltöttünk a csapattal. Mindenesetre nagyon jól érzem itt magam, úgy érzem könnyen be is fogadtak a csapattársaim, akik egytől egyig nagyon kedvesek és segítőkészek. A városban is már kicsit körülnéztem, amit eddig láttam, nagyon tetszik, rengeteg jó hely van. Ami a kézilabdát illeti, nagyon magas a mérce, érezni, hogy ez egy másik szint. Nagyon élvezem az edzéseket, elégedettséggel tölt el, ha egy nehéz napon is tudok teljesíteni, sokszor még magamat is meglepem, hogy „váó, ez nagyon jó volt.”

Mi volt az első megérzésed, milyen gondolatok futottak át az agyadon, amikor megtudtad, hogy a háromszoros BL-győztes klub érdeklődik irántad?
Be kell, hogy valljuk, a Győr az a klub, amely mindig ott van legerősebb bajnokságok top csapatai között – ez a stabilitás, kiegyensúlyozott teljesítmény nagyon vonzóvá teszi. Számomra mindig is egy álom volt, hogy Győrben játszhassak, amely most úgy tűnik, valóra vált.

Néhány ismerős arc fogadott a zöld-fehérek keretében, akiket a norvég válogatottból már jól ismersz – név szerint Nora Mörk és Kari Aalvik Grimsbö. Milyen érzés klubszinten is velük, és további nagy nevekkel egy csapatban szerepelni?
Norával nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki válogatott szerepléseink alatt a pályán, hiszen a posztunkból fakadóan egymás mellett játszunk. Az, hogy napi szinten együtt edzünk és készülünk, fantasztikus érzés számomra – nem beszélve olyan nevekről, mint Amorim, Groot és Görbicz, akiket szintén a csapattársaim között tudhatok.

Milyen célokat tűztél ki az új szezonra?
Természetesen megnyerni mindent, amit csak lehet. Persze könnyű azt mondani, hogy ezt és azt is meg akarod nyerni, viszont rengeteg munka van amögött, hogy valóban oda is érj – és persze ne felejtsük el, hogy az összes többi csapat is ugyanazért a célért küzd.

Kétszeres világbajnokként, háromszoros Európa-bajnokként és olimpiai bronzérmesként mondhatjuk, hogy valóban már „csak” a Bajnokok Ligája-győztes cím hiányzik a gyűjteményedből?
Abszolút. Természetesen az az álmom, hogy megnyerjem a Bajnokok Ligáját – három évem lesz erre itt Győrben, elmondhatatlan érzés lenne, ha elsőre sikerülne.

Mely tulajdonságaidat emelnéd ki, amelyek különösen előnyödre válnak a pályán, és milyen vagy a civil életedben?
Úgy gondolom a gyorsaságom és, hogy képes vagyok gyors ritmusváltásra, mindenképp előny. Emellett igyekszem a játékostársaimat is helyzetbe hozni, egy-egy jó passzal, asszisztálással.
A pályán kívül is pozitív és vidám személyiség vagyok, ha valamit csinálok, azt szeretem teljes gőzzel, megszállottan csinálni, időt és energiát nem sajnálva rengeteg munkát fektetek bele.

Mi a véleményed az ETO szurkolókról? Hallottál már korábban róluk?
Úgy gondolom, a győri szurkolótábor a női kézilabdázásban egyeduralkodó. Bárhol játsszon is a csapat, ők ott vannak és biztatják a lányokat. Folyamatosan érezni a támogatásukat, igaz, még nem olyan régóta élem mindezt át, de a többiek mesélték, hogy ők akkor is ott vannak, ha épp nem megy a játék és ez hatalmas támogatást jelent. Már alig várom, hogy igazi tétmérkőzésen léphessek pályára előttük, és én is a saját bőrömön tapasztalhassam, amit eddig hallottam róluk.

Mivel töltöd a szabadidőd, van valamilyen hobbid?
Nagyon szeretek filmeket nézni és jókat enni, ha szabadnapunk van, szívesen fedezek fel új éttermeket, helyeket. Szívesen kimozdulok a lakásból, jó, hogy közel vagyunk Budapesthez és Bécshez, így könnyű úti célt találni.

Izgulós, ideges típus vagy meccsek előtt?
Igen, kissé izgulós vagyok, de úgy érzem szükségem is van rá. Természetesen más-más mértékben izgulok a mérkőzés tétjétől függően – komolyabb meccsek előtt persze jobban, de bizonyos határig úgy gondolom, kell is.

Ha nem tévedek, az első magyar órádon is túl vagy már – milyennek találod a magyar nyelvet? Elsajátítottál már néhány kifejezést?
Az első dolog, amire a tanár úr felhívta a figyelmünket az volt, hogy a magyar egy olyan nyelv, amihez hasonlóról valószínűleg még soha nem hallottunk, és még ha meg is tanulunk nagyjából beszélni, előfordulhat, hogy akkor sem értenek meg minket. Szóval, nagyon könnyűnek tűnik így elsőre (nevet.). Már tudok pár szót – Gábor (Danyi Gábor edző) azt is megtanította, hogy ejtik a posztom nevét magyarul.

Mit üzensz a szurkolóknak?
Nagyon izgulok, de egyben várom is, hogy kezdetét vegye a szezon és bemutatkozhassam győri színekben. Remélem, a szurkolók is izgatottak és kíváncsiak rám, remélem, hogy elnyerem a bizalmukat és engem is támogatni fognak.

Üdvözlünk a Győri Audi ETO KC csapatában, és sok sikert kívánunk céljaid megvalósításához!