A keszthelyi születésű Csenge Balatonbogláron, a Nemzeti Kézilabda Akadémián bontogatta szárnyait, míg egy telefonhívás – a zöld-fehér Rába-parti klubbal a vonal túloldalán – egy szempillantás alatt új lehetőségek kapuját nyitotta meg számára. A fiatal tehetség korábban csak álmodozott róla, hogy egyszer győri színekben versenyezhet – mára ez az álom valósággá vált, ő pedig mindent megtesz, hogy bizonyítsa rátermettségét.

Mesélj egy kicsit a kézilabdás karriered kezdetéről! Mikor, és hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
Alapvetően sportos családból származom, a szüleim is sportoltak; édesanyám kézilabdázott, édesapám focizott, sőt Keszthelyen edzőként is dolgozott, így én a focival ismerkedtem meg először. Meg is edződtem a fiúk között rendesen, majd később úgy döntöttünk, jó lenne egy kicsit „lányosabb” sportágra váltani, ekkor jött a szivacskézilabda. Jó pár évig Keszthelyen edzettem, majd egy nyári tábornak köszönhetően Veszprémbe kerültem.

Van valamilyen hobbid? Mivel töltöd a szabadidőd?
Régen lovagolni jártam, amit nagyon szerettem – rengeteg időt töltöttem a lovardában, de az elmúlt időben a tanulás és a kézilabdás elfoglaltságaim miatt nem fért bele a programomba. Ha van egy kis időm, olvasni is szeretek.

Térjünk rá egy kicsit az előtted álló nagy lehetőségre… Hogy fogadtad Te, és mi volt a reakciója a családodnak a Győri Audi ETO KC megkeresésére, arra a bizonyos telefonhívásra?
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy januárban egy korosztályos válogatott meccsen Ambros Martín megjegyzett magának – később, mikor komolyabbra fordult a dolog és a klub érdeklődni kezdett utánam, emlékezett is rám, sőt azt is megmondta, hogy hány gólt lőttem azon a mérkőzésen, ami már önmagában fantasztikus érzés volt.
A telefonhívást akkor kaptam, amikor Győrben játszottunk egy utánpótlásmeccset, majd Róth Kálmán felhívott, hogy a klub komolyan érdeklődik utánam, ráadásul a felnőtt csapatról van szó.
Nagyon boldog voltam, azóta is levakarhatatlan a mosoly az arcomról. Még most sem tudom felfogni, hogy itt edzhetek, ezekkel a játékosokkal játszhatok egy csapatban. A szüleim is nagyon meghatódtak, amikor megtudták, nagyon büszkék is rám.

Nagyon fiatal vagy még, hatalmas lehetőség, hogy Győrben, világsztárok oldalán edződhetsz, tőlük tanulhatsz a továbbiakban. Mi a helyzet a tanulással, tervezted korábban, hogy továbbtanulsz, vagy az események alakulása most átírta egy kicsit a terveid?
Most érettségiztem le, terveztem és a továbbiakban is a terveim között szerepel, hogy továbbtanuljak – leginkább a sportszervező, rekreáció-szervező, gyógytornász, dietetikus képzések érdekelnének, tehát mindenképp a sport és az egészséges életmód területén maradnék. Egy évet most halasztok a tanulással kapcsolatos terveimet illetően, szeretnék felzárkózni a csapattársaimhoz, akik igazi profik – hozzájuk képest van mit fejlődnöm erőnlétben, és magában a játékban is, nem utolsósorban szeretném az angoltudásomat is fejleszteni.

Igaz, még csak pár hetet töltöttél itt – hogy tetszik a város?
Már sikerült megszoknom az új közeget, próbálom a környezetem is minél otthonosabbá tenni. Tetszik a város, nagyon jó környéken lakom, kezdem a közlekedésben is kiismerni magam. Nem újdonság, hogy külön lakom a szüleimtől, az viszont igen, hogy egyedül. A középiskolában, mikor kollégista voltam, mindig volt lakótársam/lakótársaim, így furcsa, hogy most nem kell senkihez alkalmazkodni. Nagyon gondolkodom, hogy felhozom a kiskutyámat, hiszen amúgy is nagy állatbarát vagyok – volt már nyulam, tengerimalacom, most pedig egy kiskutyánk, aki igazi családtagnak számít nálunk.

Milyen érzés volt csatlakozni a zöld-fehérek keretéhez, könnyen beilleszkedtél?
Úgy érzem, hogy nagyon gyorsan befogadtak – bárkihez fordulhatok, kérdezhetek, segítőkészek és beszélgetnek velem, sőt meg is dicsérnek, ami nagyon sokat jelent nekem.

Hamar sikerült a pályán is letenned a névjegyed – a Vasas elleni edzőmeccs kapcsán egy gyönyörű találatot nevezhetünk a neved mellett.
Védekezésben Anita odaszólt, hogy a következő támadásnál csináljunk egy szép megoldást – én természetesen azonnal mondtam, hogy persze, csináljuk, és nagyon örültem, hogy össze is jött a gól. Nagyon régi álmom, hogy az ETO színeiben, a világ legjobb csapatában játszhassak – nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan valóra válik. Jól tettem, hogy kivártam az átigazolási időszakban, hiszen az utolsó pillanatban jött a mindent eldöntő hívás.

Van olyan játékos a csapattársaid közül, akivel már nagyon régóta szeretnél egy csapatban játszani?
Természetesen Görbicz Anita, rajta és az ő korosztályán nőttem fel. Volt olyan eset, hogy angolórán be kellett mutatnunk egy személyt, akkor is az ő fotóját vittem be az iskolába. Mindig is követtem a győri meccseket, nagyon sok kedvenc játékosom van, egytől egyig mindenkire felnézek.

Mik a céljaid a szezonra?
Szeretnék felzárkózni a csapathoz, meg szeretném mutatni, hogy nem véletlenül kerültem ide. Szeretnék sok játéklehetőséget kapni, segíteni a csapatot, bebizonyítani, hogy számíthatnak rám. Éjjel-nappal azon leszek, hogy megmutassam, itt a helyem – szeretnék én is BL-t nyerni. Írtam is egy listát a céljaimról és ehhez tartom magam, szeretnék mindent megvalósítani, ami ezen szerepel.

Milyen tulajdonságaidat emelnél ki, amikről úgy gondolod, segítenek céljaid megvalósításában?
Szorgalmas és céltudatos vagyok, a céljaim folyamatosan a szemem előtt lebegnek, tudatosan próbálok úgy élni és felkészülni az edzésekre, mérkőzésekre, hogy a maximumot hozhassam ki magamból. A fizikai adottságaimat is szeretném minél jobban fejleszteni.

Izgulós típus vagy mérkőzések előtt? Vagy, ha elhangzik a kezdősípszó minden akadályozó tényezőt kizársz és csak az előtted álló feladatra koncentrálsz?
Régen nagyon izgulós voltam, nehezen is küzdöttem le, de az előző klubomnál és a korosztályos válogatottaknál is sok mérkőzést játszottam, így volt alkalmam gyakorolni. Ma már komoly tétmérkőzés esetén addig izgulok, míg a síp meg nem szólal, utána próbálom kizárni – viszont be kell, hogy valljam itt Győrben, világsztárok között sokszor még az edzésen is izgulok.
Nagyon várom már a szezon első mérkőzését, biztosan ott lesz a gombóc a torkomban, de igyekszem higgadtan állni a feladathoz és a legjobbat nyújtani.

Céljaid megvalósításához sok sikert és jó munkát kívánunk, Csenge!