Az NBI/B bajnokság junior mérkőzésein 12-12 győztes, valamint vesztes meccset játszott csapatunk, kétszer pedig döntetlen lett a végeredmény. Takács Inez bizonyult a leggólerősebbnek ebben a szezonban, 23 mérkőzésen 115 gólt dobott, így a góllövőlista 14. helyén végzett. A csapat edzője, Bordásné Horváth Mariann az alábbiak szerint értékelte a szezont:
„Már elindult az NB I/B -s bajnokság ősszel, mikor a mi serdülőkorú játékosaink, 2000-2001-es születésűek, 2-3 hónapos alapozás, felkészülés után megkapták ezt a lehetőséget, hogy a junior bajnokságot a tőlük 2-3 évvel idősebbekkel kiegészülve játszhassák. Az első pár hónapban csakis kiegészítő szerepet, perceket kaptak a pályán. Ekkor még nagyon kiütközött a különbség minden játékrészben, fizikai adottságukat és rutintalanságukat illetően. Nekik még a meccsek hangulata, de még az utazások is újdonságot jelentettek, nemhogy még az, hogy jó teljesítményt is tudjanak nyújtani. A téli alapozó időszakban a fizikai erőpróbákon kívül természetesen a technikai képzésekre és a taktikai elemek begyakorlására is több időt tudtunk szánni, melyek hiánya ősszel még jócskán látszott. A tavaszi szezonban már több, felelősséggel járó szerepet is kaptak a fiatalok, néha az idősebbek nélkül kellett megállniuk a helyüket. Itt már látszott az összeszokottabb játékrendszer, amiben már otthonosabban mozogtunk. Azok a játékosok, akik lemaradással érkeztek hozzánk, már sokkal bátrabban és ügyesebben teljesítettek a pályán. Félévkor még kicsit szomorkodtunk, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk ahhoz, hogy ebben a mezőnyben előbbre lépjünk, de az idény végére már egy teljesen más csapat benyomását keltettük. Természetesen az eredmény alakulását az idősebb, rutinosabb játékosok teljesítménye befolyásolta leginkább, de a végén már a kicsik is megmutatták, hogyan kell egymásért küzdeni és bátran játszani. A tapasztalatokat levonva úgy gondolom, ez a bajnokság a serdülőknek még erős volt, arra mindenképp hasznos, hogy mindenki bemutatkozhasson és játéklehetőséget kapjon. A hetedik hely szerintem reális, persze ezt így, összevonva a két korosztállyal tudtuk csak elérni, de egyre több időt a pályán töltve belekóstoltunk abba, hogy sebességben, pontosságban hová tudunk eljutni 1-2 éven belül. Az idősebbek segítették, terelgették a kicsiket, egymást kisegítve haladtak. Nem az eredményességen volt a hangsúly, hanem hogy minden gyerek játéklehetőséghez jusson, és így ez a hetedik hely még jobban dicsérendő. Kolléganőmmel, Pigniczki Krisztinával sokat beszélgettünk a gyerekekkel a játékról, hozzáállásról, elvárásokról, csapatszellemről és minden egyébről, amilyen kérdéssel hozzánk fordultak. Mindent egybevetve pozitívan ítélem meg az évet és nemcsak a gyerekek, hanem mi is sokat tanultunk ezekből a csatákból.”
