Két héttel a műtéted után hogy vagy, Gabi?
Köszönöm, a körülményekhez képest jól vagyok, csak ne kéne ennyit feküdnöm! Nem vagyok én ehhez hozzászokva, lassan már 3 hete nem izgek-mozgok, ezt már nehezen viselem, ennél azért én sokkal nyüzsgősebb vagyok. Eddig állandóan jöttem-mentem, edzés, utazások, meccsek, most meg hetek óta leginkább az ágyat nyomom. De igyekszem türelmes lenni, a doki azt mondta, hogy az első két hétben pihentessem.
Tudsz-e már lábra állni? Kell-e segítség?
Igen, lábra álltam már, és tegnap óta az egy mankót is elhagytam, el tudok bicegni segítség nélkül.
Mivel kezdted a rehabilitációt, és hogyan haladsz benne?
Még a kórházban a gyógytornász mutatott pár gyakorlatot, ezek első sorban lábemelgetések, feszítő gyakorlatok. Ezeket az első napoktól kezdve csinálom. Aztán kaptam egy térdhajlító gépet is, amit naponta 3-4-szer kell használnom. Most 80 fokra van beállítva, tehát jelenleg ennyire tudom hajlítani a lábamat.
Év végéig mi a terv a rehabilitációban? Hová kell eljutnod december végéig?
Nem szeretnék semmit elsietni, amit az orvos és a gyógytornász mond, úgy lépek majd előre. Szeretnék stabilan helyrejönni, hogy ott folytathassam, ahol abbahagytam, ehhez pedig sok türelem kell.
Elég fiatalon ért utol a kézilabdások egyik legsúlyosabb sportsérülése... Lelkileg hogyan viseled a történteket?
Most már jobban vagyok, a hangulatomon nem érződik, hogy fél évig kiestem, de amikor megtudtam a szalagszakadást, az azért nem esett jól. Most már túl vagyok a műtéten, és csak a felépülésre koncentrálok. Amit nehezen viselek, az inkább a tétlenség, a sok fekvés, de hát ezt is meg kell tanulnom kezelni.
Mihamarabbi gyógyulást kívánunk, és várunk vissza, Gabi!
