Egy kemény felkészülési szakaszon, és valamivel több mint egy hónapon vagyunk túl az idei szezonból. Hogy látod jelenleg a csapatot, elérte-e a játéknak, a csapatépítésnek azt a szintjét, amit október közepére terveztél?
Folyamatosan fejlődünk, gyakorlatilag minden nap egy fokkal magasabb szintre lépünk. A szezon, a versenysorozatok nagyon hosszúak, amely során nekünk mindig a következő állomás, feladat megugrása a következő célunk. Messze vagyunk a csúcsformánktól, egyénileg és csapatként is, de előbb-utóbb elérjük, addig pedig folyamatosan teljesítjük az aktuálisan előttünk álló feladatokat, ahogy eddig is.
Melyek azok a területek, amelyekben már most erősek vagyunk, és hol van a legtöbb fejlődnivaló?
A csapatunk alapvetően erős, egyénileg és csapatként is. Minden meccsen a győzelemre törekszünk az utolsó pillanatig, attól függetlenül, hogy a mérkőzés menete hogyan alakul. Minden játékosunk a legjobbját kell hogy nyújtsa a csapat teljesítményéhez. Fejlődnünk kell a fegyelmezettségben, a meccsek kezdésében és a végén egyaránt. A támadójátékunk szépen alakul, védekezésben több a fejlődnivaló.
Szeptemberben néhány mérkőzésen az első félidők nem úgy alakultak, ahogy gondoltuk, mi volt ennek az oka? Tudunk-e ebben javulni?
A Győr csapatában, az ETO-ért játszani nem könnyű. A múltunk, a szurkolóink, és mi magunk is arra kötelezzük magunkat, hogy mindig, a meccsek első pillanatától a legmagasabb színvonalú játékot nyújtsuk. Mi most egy új csapat vagyunk. A saját elvárásaink ugyan magasak, de talán picit túlságosan is a külső elvárásoknak igyekszünk megfelelni. Arra kell koncentrálnunk, hogy próbáljunk a saját elvárásainkra figyelni. Most meg kell értenünk, hogy időre van szükségünk, hogy a tudásunk legjavát tudjuk nyújtani.
Az utolsó két bajnoki meccsen gyakorlatilag sorcserét hajtottál végre a félidőben. Mi volt ezzel a cél?
Előszöris az, hogy a meccset úgy nyerjük meg, hogy minden játékosunk játszik. Másrészt pedig az, hogy úgy nyerjük meg a meccset, hogy a két csapatfelállásunk között is legyen egy külön verseny.
Az őszi BL-t talán a legnehezebb meccsel kezdjük idegenben a Vardar ellen. Hogy érzed, készen lesz a csapatunk erre az összecsapásra?
A következő meccsünk valóban a legnehezebb lesz. Nem az ellenfél neve a fontos, és a legfőbb célunk nem az, hogy feltétlenül most nyerjünk. Tudjuk, mikor kell nyernünk. Most arra van szükségünk, hogy egy rendkívül biztos, stabil alapot rakjunk le, amelynek segítségével rendkívül versenyképesek vagyunk, de a hosszú távú céljainkat kell szem előtt tartanunk.
Eddig a Vardart még nem sikerült megvernünk. Van Benned revans érzés?
Az biztosan nincs. A Vardar és az ETO tavalyi teljesítménye egy fontos dologban ugyanaz volt: egyikünk sem nyerte meg a BL-t. Most nem szabad a Vardarra fókuszálnunk, hanem saját magunkra, a győzelemre és majd a továbbjutásra.
Hogy látod Görbe játékát? Mennyit tud majd segíteni a csapatunknak a BL-ben?
Nos, Görbe, még ha varázslatos tudású is, a természet folyamatait, az anyasággal járó természetes korlátokat nem tudja ő sem megerőszakolni, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy először vált édesanyává. Azt ő dönti el, hogy mikor kezd el edzeni, de hogy mikor éri el a régi formáját, abba a természet is beleszól. Görbének keresztül kell mennie a természetes folyamatokon, és jelenleg semmi mást nem várunk tőle, mint hogy újra érezze magát otthonosan a csapatban. Még egyszer megismétlem: tudjuk, mikor kell nyernünk…