Végére értünk a felkészülési időszaknak, és az első nagy csata célegyenesében vagyunk. Elérte a csapat a tervezett szintet?
Így van, fontos állomáshoz érkeztünk. A felkészülésre két fontos dolgot terveztünk: egyrészt azt, hogy fizikailag jó alapot teremtsünk a szezonra, másrészt pedig azt, hogy az új játékosokat mielőbb beillesszük a játékrendszerünkbe. Nem vagyunk most a csúcsformában, de a felkészülési mérkőzések azt mutatják, hogy hogy a jelenlegi helyzetben is versenyképesek vagyunk.

Mi ment a legkönnyebben az elmúlt két hónapban, és mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A legkönnyebb talán az indulás maga volt, mert a tavalyi szezon utolsó percétől kezdve én már borzasztóan vártam az új szezonkezdetet. Nehézséget okoztak viszont a kisebb sérülések, amelyeket a játékosok ez alatt az idő alatt szereztek.

Hogy látod azokat a játékosokat, akik részesei voltak a tavalyi szezonnak? Sikerült nekik egy új fejezetet nyitni nyártól? Nem nyomasztják őket a kudarcélmények?
Mindenki pontosan tisztában van vele, hogy tavaly mik voltak a gondjaink, és mostanra már távol került tőlünk mindez, és képesek vagyunk csak előre nézni, csak az új szezonra koncentrálni.

Mi a legnagyobb változtatás, amelyet a korábbi szezonokhoz képest eszközöltél a munkában, módszertanban, stb..?
A sport általában véve, és a kézilabda különösen olyan, hogy minden évben esélyt ad saját magunk tesztelésére, egyénileg és csapatként is. A tavalyi sikerek hiánya eredményeképpen teljesen „megtisztultunk”, és újragondoltuk a céljainkat. Legfőképpen a csapatösszetartás kérdését, és igyekszünk azóta ennek szellemében dolgozni.

Számos különböző nemzetiségű játékosunk van a csapatban, pl. ketten Hollandiából, hárman Norvégiából, stb. Hogy tudod elérni, hogy az ennek köszönhető kisebb csoportosulások ne szeparálódjanak, hanem egységes legyen a közösség?
A mai kézilabda egyik legfontosabb és legfantasztikusabb tényezője, hogy lehetőségünk van különböző kultúrájú és mentalitású játékosossal találkozni, és a közös munka során együtt élünk, tanulunk egymástól, rengeteg közös élményt momentumot gyűjtünk. A siker nem nézi, hol születtél!

A tavalyi sérült játékosok, mind Duda és Orbisz, illetve a babázás miatt kihagyó Görbe visszatérése meglátásod szerint jó ütemben halad?
Igen, úgy látom, minden a tervek szerint megy. Mindannyiukra óriási szükségünk van, hiszen többnek számítanak mint egy-egy játékos, hiszen bennük van a plussz, amelyre a csapatnak is szüksége van.

Melyik kihívás nagyon jelenleg: megnyerni a Szuperkupát, vagy kvalifikálni a BL-be?
Mindkettő az a maga nemében, hiszen versenysportban élünk, ahol minden kihívás fontos.

Van-e revansérzésed a Szombati Fradi-meccs kapcsán?
Revansérzésem nincs, hiszen mi vagyunk a Szuperkupa cím védői. A szokásos mérkőzés előtti érzéseim vannak. Szeretném már, ha elkezdődne a versenyzés.

Hogy látod a BL-kvalifikációs ellenfeleinket? Ki a legerősebb közülük a csoportban?
Számunkra a legfontosabb az elődöntős ellenfél, a következő meccset pedig az eredmények tükrében meglátjuk.

Mi a véleményed a hazai bajnoki ellenfelekről? Volt néhány felkészülési kupa itthon is. Erősebb lett-e a bajnokság?
Kétségtelenül igen, a mi szerencsénkre, és a szurkolók örömére. Szerintem bátran kijelenthetjük, hogy a magyar bajnokság Európa legerősebb ligája.