Nem játszottál az Érd elleni felkészülési meccsen, mi volt az oka?

Az a helyzet, hogy a bemelegítéskor nálunk a fiatalok-öregek foci életre-halálra zajlik, kis túlzással akár vér is folyhat. Nagyon keményen odalépünk egymásnak, ott senki nem nézi, ki a játékos, ki az edző, fiatal, rangidős, mindenki nyerni akar. Velem konkrétan az történt, hogy együtt mentünk Évivel a labdáért, én fejelni akartam, de picit letapadt a lábam, és megsérült a bokám. De szerencsére csak két napot kellett vele pihenni, és az Érd elleni meccs pont beleesett. Most már jól vagyok, teljes értékű munkát végzek.

Idén már a felkészülést is az ETO-val töltöd, amely jóval több a tavalyi közös edzésekhez képest. Miben látod a legnagyobb különbséget a mosonmagyaróvári munka és az itteni munka között?

Az erőnléti edzésekben nem érzek különbséget, de a taktikában igen. Sok dolog ismerős már, hiszen tavaly rengeteg ETO-edzésen részt vettem, de most az összes taktikai elemet az elejéről átvesszük a többi új játékos miatt, és emiatt számomra is jóval átláthatóbb a dolog. Nagyon jó, hogy idén már az elejétől kezdve, a felkészülés alatt is itt vagyok. Könnyíti a dolgomat, hogy sok embert ismerek korábbról, így nem a nulláról kezdem itt az ismerkedést.

Többen is vagytok idén irányítóposzton, mit gondolsz, ki miben más, ki mit tud hozzáadni az ETO csapatjátékához?

Mindannyiunknak vannak erősségei, és persze a rangidősöknek jóval több a tapasztalatuk, de mindenki profi, nagyon tehetséges irányító. Én is igyekszem ehhez felnőni.

Mit érzel a saját erősségednek?

Szerintem a talajról lövéseimmel tudok meglepetést okozni. De rengeteg fejlődnivalóm van, igazából mindenben, de a védekezésben különösen. De szerintem a legjobb kezekben vagyok Ambrosnál.

Idén Te vagy a csapat legfiatalabb tagja, letaszítottad Korsót erről a helyről. Milyen érzés?

Nem mondanám, hogy szokatlan, mert eddig szinte mindig minden csapatban én voltam a legfiatalabb. Ugye ez azzal jár, hogy én viszem a labdákat, Korsóval mi pakolunk a legtöbbet, de ezen túl annyira nem érezhető, ki a rangidős, ki a fiatal. De ez már csak pár évig lesz így, és már várom, hogy teljen az idő.

Beavatás van-e a csapatban a legfiatalabbnak?
Itt az ETO-ban nem volt ilyen, de a válogatottban igen, ott vízibalettozni kellett, az volt a beavatás.

És milyen érzés ennyi világsztár között edzeni nap mint nap? Azért idén elég jó a felhozatal a csapatban…
Óriási érzés, hiszen én kicsi koromtól kezdve rajongtam a kézilabdáért, és most azokkal a játékosokkal dolgozom együtt, akik éveken át a példaképeim voltak. Nagyon sokat lehet tőlük tanulni, mindenki segítőkész, tehát emberként is nagyra tartom őket. De azért ugyanolyan emberek a pályán kívül ők is, mint mi.

És hogy töltöd azt a kevés szabadidőt, ami jut? Összejártok a csapatban valakivel?
Legtöbbet Korsóval járok össze, meg Szimóval, Kyrával, és Misi is becsatlakozik. Leginkább moziba szoktunk beülni, nemrég láttuk a Minyonokat, nagyon jópofa volt.

Hogy telt a nyarad?
Nem volt ugyan hosszú, de azt a keveset igyekeztem kihasználni. Rengeteget buliztunk a Balatonon a barátnőmmel, Hajtai Vanesszával, aztán hazamentem Komádiba, ott inkább pihenős volt, a családdal, régi barátokkal találkoztam.

Elárulsz-e valamit a magánéletedről? Forognak körülötted a pasik?
Éppen egyedülálló vagyok, most nincs pasim.

És milyen a zsánered?
Én inkább a vagány, belevaló, jó fej pasikat szeretem. Külsőleg nincs olyan, hogy a szőkék vagy a barnák jönnek be inkább, ez a része mindegy, lényeg, hogy működjön a kémia közöttünk.