Meglehetősen zsúfolt szezont tudhattok magatok mögött. A lányok, a junior és ifjúsági csapatunk két bajnokságban két korosztályban képviseltette magát, ami azt jelenti, hogy a kilenc hónap alatt 112 mérkőzésen vagytok túl. Ha ezt hétvégékre, ill. hetekre lebontjuk is nagyon soknak tűnik.
Igen, valóban megterhelő volt. Játszottuk az NBI junior és ifit, emellett pedig a kellő meccsrutin megteremtése miatt az NBI/B-ben indultunk a felnőtt és junior mezőnyben. A két versenysorozat között azonban megvolt a prioritás, természetesen az NBI javára.

A sok-sok mérkőzés mellett, gondolom a sportolók egyéni fejlődésére is koncentráltatok?
Persze, minden mellett elsődleges célunk az egyéni fejlődés volt, még ha ez olykor az eredményesség rovására is ment. Viszont végig arra törekedtünk, hogy a fejlődés és az eredményesség összhangban legyen, előbb utóbb a fejődésnek meg kell látszania az eredményekben is.

Ennek fényében mennyire vagytok elégedettek az elért helyezésekkel?
Az NBI-ben a junior és az ifi bajnokságban is a második helyen végeztünk. Érdekesség talán, hogy az ifi bajnokságban nagyobb sanszunk volt a győzelemre, de mégis a junior bajnokság utolsó percéig a győzelem hozzánk állt közelebb.
Ezek objektív számok, tények. Akkor lettünk volna teljesen elégedettek, ha miénk az aranyérem, de összességében elégedettek lehetünk az egész évvel. Hogy miért nem sikerült jobb teljesítmény, összetett dolog.

Megosszátok ezt velünk?
Minden mérkőzés, időszak, szezon után végzünk elemzést; mit lehetett volna jobban, másként csinálni. Ennek tükrében elmondható, talán mi is dolgozhattunk volna hatékonyabban és jobban. Ami viszont már a szezon elején kiderült, ennyi versenyhez kevesen voltunk. Nem volt elég játékos gyerek a rendszerben. Ráadásul az is bekövetkezett, amire számítani lehet minden évben, hogy két-három komolyabb sérültünk is akadt, akiket persze várunk vissza!
Elég, ha csak a lejátszott mérkőzések számát nézzük, az imént említetted, hogy 112 meccs van a lányok mögött. Csak úgy tudtuk teljesíteni ezt a tempót, hogy sokszor bizony a mérkőzések az edzésmunka rovására mentek. Legalább ennyi problémát jelentett az iskolából való hiányzás, ami egy-két játékosnál a tanulmányi eredmény rovására ment. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a lányok még középiskolások, érettségi, a jobban pedig továbbtanulás előtt állnak. Ez a jövőre nézve tanulságként kell, hogy szolgáljon. A jövő évi szezon tervezésekor ezt a tapasztalatot már figyelembe véve kell kialakítanuk a csapatokat.

Ha már az eredményességnél tartunk, nem szabad megfeledkeznünk másik csapatunkról, a kisETO-ként is ismert Mosonmagyaróvárról sem.
Természetesen, hiszen ha az utánpótlásunkról gondolkodunk, és döntünk a két klub elválaszthatatlan egymástól. A Móvár megérdemelten nyerte a junior versenysorozatot. Végig a bajnokságban ők voltak a legstabilabbak és a legkiegyensúlyozottabbak annak ellenére, hogy a rájátszásuk nem sikerült a legjobban. Ezúton is gratulálunk nekik.

Zárásként, mit tartotok a szezon legfontosabb hozadékának, és hogyan tekintetek a jövő szezon elé?
Nagy eredménynek számít, hogy sikerül négy-öt játékosnak megmutatnia magát jövőre a Móvár felnőtt együttesében. Ez a mi utánpótlás rendszerünk lényege. Ha egy fiatalabb játékos fejlődése megengedi, lehetőséget kapjon, hogy magasabb korosztályban játszhasson.
Reméljük, jövőre ugyanitt tudjuk folytatni. Ami az edzések infrastrukturális és egyéb körülményeit tekintjük, lehetőségeink maximálisak. Azonban mindenképpen bővítenünk kell a játékos létszámot. Ha négy fronton akarunk egyszerre megfelelni (NBI és NBIB), akkor több gyereket kell behozni a rendszerbe, és akkor még nagyobb hangsúlyt tudunk adni az egyéni képzésnek, amire az idén kevesebb idő és lehetőség jutott.