Horvát játékosként rengeteg trófeát, sikert begyűjtöttél, számos kézilabdás elismerés tulajdonosa vagy. Ennek ellenére ez az első alkalom, hogy külföldön játszol. Mi tudod rávenni a váltásra?
Azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy egy olyan klub keresett meg, aki egymás után kétszer nyert Bajnokok Ligáját. Számomra nem volt kérdéses, hogy elfogadom-e ezt a megtisztelő felkérést. Azt nem mondom, hogy a végső döntés könnyű volt. Ilyenkor az ember számos dolgot mérlegel. Hatalmas lehetőség, egyben nagy felelősség is ez egy játékosnak, ilyen viszont nem adódik sokszor ez ember életében.

Ambros Martín Tervel távozását követő hiátust igyekszik a személyeddel pótolni bízva abban, hogy Heidivel is jól együtt tudtok dolgozni. Milyen az összhang a csapaton belül?
A felkészülési időszak elején furcsa volt hozzászoknom Ambros edzésmódszeréhez, ami merőben másként zajlik, mint Horvátországban. Természetesen én is megteszek mindent annak érdekében, hogy kihozzam magamból a maximumot, és azt is örömmel tapasztaltam, hogy a lányok is megadnak ehhez minden segítséget. Az is nagy motivációt ad, hogy Löke méltó partnere lehessek.

A kialakulóban lévő jó összhangnak köszönhető, hogy a Siófok elleni edzőmeccsen te lőtted a legtöbb gólt?
Egyrészt remélem, hogy egy picit már megmutatkozik ez is. Egy beálló játékában mindig fontos, hogy érezze a többi játékos szándékát, játékstílusát, ki mikor, hogyan játssza be a labdát, és a többiek betörési kísérleteit segíteni kell. Jól éreztem magam a siófoki mérkőzésen, de a valósághoz az is hozzátartozik, hogy az ellenfél védekezésében gyakran volt lehetőség a beálló megjátszására, és én igyekeztem kihasználni minél több gól belövésével. A sok edzés mellett jó alkalmat ad egy-egy ilyen edzőmeccs, hogy megláthassuk, miben kell még csiszolni a védelmi- és támadójátékunkat.

Úgy tudom, a Zágrábi Egyetem Gazdaságtudományi Karának végzős hallgatója vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a profi sportot a tanulással?
Elég nehezen! Azért vágtam bele, mert úgy éreztem, lehet a kettőt együtt csinálni. Arra is gondolnom kellett, mi lesz velem, ha véget ér a kézilabdás élet. Nem vagyok egy igazi „jótanuló” típus, de nem is ez a cél, hiszen a kézilabda mellett alig jut időm a tanulásra. Már be kellett volna fejeznem az egyetemet, de az államvizsgáig még öt vizsgám hátra van, szeretnék minél hamarabb megszabadulni ettől. Nem szeretném veszendőbe hagyni az eddigi tanéveimet, azon leszek, hogy megszerezzem a diplomámat. Ezért ha van egy kis szabadidőm, előveszem a jegyzeteimet, a tankönyveket.

Mikor úgy döntöttél, külföldön folytatod kézilabdás pályafutásodat, vélhetően még álmodban sem gondoltál arra, hogy néhány hét múlva olyan játékos érkezik a csapatba, akit nagyon jól ismersz.
Ez így igaz! Jelenával (Jelena Grubusic, kapus - a szerk.) sokszor játszottunk együtt, és egyébként is nagyon jóban vagyunk. Váratlanul ért a hírt, de nagyon-nagyon boldog voltam! Amikor érkezett, én is még újnak számítottam a csapatban, ismerkedtem az ittléttel. Azért az hatalmas segítség, ha van egy régi jó barátod, akivel ráadásul az anyanyelveden beszélhetsz! Dupla öröm, hogy mindezt a világ legjobb csapatában élhetjük meg mindketten!

Szoktatok együtt lógni?
Persze! Együtt fedezzük fel a várost, ha van annyi időnk, közösen főzünk. Mindketten szeretünk kávéházba járni, a csapattal együtt – ha tehetjük – beülünk valami jó helyre.