Az első hat percben mindig nálunk volt az előny, ám azt követően fordított a Podgorica – és mi futottunk az eredmény után. A 12. percben hozta be először kétgólos hátrányát a montenegrói együttes (8-6), ám öt perccel később már 9-9-et mutatott az eredményjelző. A felzárkózáshoz szükség volt a kapuban Lundét váltó Pálinger bravúrjaira is. A 20. percre azonban már háromra nőtt a hazaiak előnye, innen egyre jöttünk fel. A félidő utolsó hét percében nem lőtt gólt a Podgorica, s mi is csak egyet, aztán az utolsó öt percben már nekünk sem sikerült a gólszerzés. A szünetben 13-12-re vezetett a Podgorica, összesítésben azonban egy góllal nálunk volt az előny.
Fordulás után hol kettővel, hol eggyel vezettek a montenegróiak, ám a 37. percben sikerült egyenlítenünk (16-16). Két percre rá megint kettővel ment a Podgorica, ám megint sikerült az egalizálás (18-18). Az utolsó nemzetközi meccsét játszó Pálinger Kati a kapuban néha szenzációs dolgokat művelt. Aztán ahogy lenni szokott, ismét megléptek a hazaiak, a 47. percre háromra növelték a vezetésüket (22-19), majd három perccel később már négyre (24-20). Fantasztikus hangulatban – s ebből a mintegy félezer győri szurkoló is kivette a részét – fantasztikus volt a meccs és hihetetlenül izgalmas! A játékvezetők is nagyszerűen vezették a mérkőzést, figyelmen kívül tudták hagyni a külső körülményeket. Ahogy a mieink is – és az 56. percben feljöttünk megint mínusz egyre (25-24), azaz összesítésben megint nálunk volt az előny! Aztán az 59. percben kaptunk kettőt, így megint távolra került a BL-trófea. Görbicz hetese az utolsó percben visszahozta a reményt, ám a boldogsághoz kellett volna még egy gólt lőnünk. Ám labdát szereznünk sem sikerült… Maradt a 27-25, így idegenben lőtt góllal a Podgorica nyerte a Bajnokok Ligáját.
