„A Debrecen elleni mérkőzés a vártnál kicsivel könnyebb volt, bár hozzá kell tenni, hogy időszakonként nagyon összeszedetten, látványosan és jól játszottak. A győzelem értékét növeli, hogy a mérkőzés elején az egyik kulcsjátékosunk, Radulovics Bojána lesérült, és ez sem zökkentette ki a csapatot abból a ritmusból, amit addig játszottunk. Őszintén szólva nem számítottam 13 gólos különbségre. A Spartacus elleni mérkőzés más volt. A sereghajtó ellen eleve kötelező volt a győzelem. Többet is edzettünk előtte, nem nagyon készültünk a mérkőzésre. Néhány játékosra nem is számíthattam a sérülések miatt, ezért olyanoknak kellett a pályára lépni, akik vagy keveset játszottak, vagy abban a pozícióban, ahol most játszaniuk kellett korábban, kevesebb lehetőséghez jutottak. Ennek ellenére azt mondom, hogy az első félidőbeli játékot el lehet felejteni, a lányok nem vették komolyan a feladatot. Sem védekezésben, sem támadásban nem remekeltek. A második félidőben már egyértelmû volt a két csapat közötti tudáskülönbség. A 35–17-es végeredménnyel és a 18 gólos különbséggel egyébként elégedett vagyok, de nem úgy, hogy az első félidőben szinte végig a Spari vezetett. Vasárnap azután következik a Dunaferr. Ez a mérkőzés, mint mindig, most is nagy presztízscsata lesz. Hatalmas rangadó, amit nekünk hazai pályán mindenképpen hozni kell.”
Róth Kálmán örömmel konstatálta, hogy a sérültek valamennyien felépültek. Hogy mennyit bírnak a pályán, az persze majd a gyakorlatban dől el. Herr Orsolya is lehet már kezdőember, aki kitûnően védett a Spari ellen, és teljesen elbizonytalanította a vendégeket.
„Kellemes gondom van, hogy a három jó kapus közül ki maradjon ki a csapatból. A játékosok hangulata kitûnő, a lányok motiváltak. Tudják, hogy a neheze még hátra van, és bár a tabellán már átvettük a vezetést, azt meg is kell végig tartani. Szerencsére sokat javult a védekezésünk is. Felkészülten várjuk ellenfeleinket.”
