Sztársport

Visszatért

Minden Gőrhöz köti: itt kezdett kézilabdázni, itt tanult, itt érte el legnagyobb sikereit. Tavaly a legnagyobb eredmény küszöbére vezette csapatát az Audi ETO-t. A világ legjobbjának választott Görbicz Anita a Bajnokok Ligájának döntoje elott súlyosan megsérült. Pedig hosszú és kemény munka vezetett odáig mind a vezetok, mind a játékosok részérol, és egyszerre minden megváltozott: a kapitány nélkül kellett megvívni az ütközetet. Görbe a lelátón ült… A dán sztár alakulat, az ellenfél Viborg még akkor is Görbébol készült, amikor mankóval járt, annyira tartottak tole, nem hitték el, mi történt.

-Kanyarodjunk vissza az idoben. Visszaidézed még a szerencsétlen mozdulatot, megfordul még a fejedben, mi lett volna, ha…
-Nem igazán. Most már csakis elore nézek, igaz akkor sokáig kavarogtak a fejemben a gondolatok. Az utolsó pillanatokban kaptunk ki, egyetlen góllal, egy olyan idény után, amikor hónapokig heti két-három meccset játszottunk egy héten, és néhol szerencsével, néhol óriási küzdéssel eljutottunk, eljutottam a BL döntőbe. A lányok nélkülem is hihetetlen nagyot harcoltak, és megmutatták, hogy ez a világ egyik legjobb csapata. Felesleges, és a sportban ugye, nincs „ha”, de talán azt az egyetlen gólocskát hozzá tudtam volna tenni. Remélem, lesz még ilyen alakalom, talán idén!

-Ki kellett hagynod több mint hét hónapot. Mivel töltötted az időd?
-Hát nyár volt és én nem pihentem, nem is tudom, mióta. Mindig volt valamilyen esemény, amire nyáron is készültünk. Úgyhogy most tényleg a teljes kikapcsolódás volt. Sokat voltam anyuéknél és úszkáltam a medencében, pihentem, olvastam, filmeket néztem. Valójában semmi különleges, nekem mégis extra volt, hiszen olyan hétköznapi dolgokat csinálhattam, amit máskor nem nagyon. A szünidő azonban nem tartott sokáig. A sérülés után egybol tudtam, hogy nem ért véget valami, tudtam a céljaim, nem keseregtem, és orvosaim, barátaim és a csapat is biztatott. A kellemes lubickolással csak pár hét telt, fizikoterápiára jártam minden nap, és egy idő után már napi egyet edzettem is.

-A román BL gyoztes Valcea edzője, Radu Voina egy nyilatkozatában azt mondta, hogy Görbicz lehet, hogy visszatér, de már sosem lesz ugyanaz a játékos.
-Persze, hogy nem: sokkal jobb :-) ! Nem tudom, hogy értette, nekem fejben kellett ezt helyretennem, Dr. Balogh Péter pedig megoldotta az orvosi részét. A beavatkozás jól sikerült, sot hamarabb is pályán lehettem volna, de annak nagy kockázata lett volna; úgy döntöttünk, hogy teljesen egészségesnek és fittnek kell lenni, csak akkor játszom újra. Ezért sok mindenkinek jár köszönet, a megértő vezetőknek, szurkolóknak, és persze Konkoly Csabának, aki külön velem foglalkozott, egyéni tréningeken. A társak pedig hozták a meccseket. Én pedig üzenem, az általam nagyon tisztelt, Voina Úrnak, ő is tévedhet!

-Úgy érzem, komoly céljaid vannak!
-Miért ne lennének? A sérülés benne van a sportban, ebből is csak erőt kell meríteni,- át tudtam gondolni a pályafutásom, a játékom elemeit, olyan képesség fejlesztő edzéseken vettem részt, amik szintén beépültek a mozgásomba, sokat erősítettem, és legfőképpen már nagyon hiányzott a játék, és az érzés, ami egy hazai mérkozésen fogad minket! Szeretnénk megnyerni a Magyar Bajnokságot, címet védeni a Kupában, a válogatottban is szeretnék bizonyítani, és hát állunk még a BL-ben, a Valcea-t is magabiztosan megvertük, amelyik a világ egyik legjobb csapata- bejutottunk a nyolc közé. Sok a feladat, de nagyon jól esik újra ez a pörgés!

-Említetted a magyar válogatottat, mit gondolsz az átalakult csapatról, szereplésükről, ottani szerepedről?
-Hát, ha meghívnak a kerethez J, akkor mindenképp szeretnék végre egy érmet nyerni egy világversenyen sok év után. Mátéfi Eszter jól összerakta a kínai alakulatot, és szépen helyt álltak a csajok, bízom benne, hogy hozzá tudok én is tenni, de csak akkor tudom ezt majd látni, ha ott leszek, milyen együtt játszani. Lesz a kilencedik helynél jobb eredmény is ebben biztos vagyok!

-A Győr célkituzéseirol már hallottunk, azt is láttuk, hogy a kihagyás után az első nemzetközi találkozón fantasztikusan helyt álltál, dobtál 11 gólt a világbajnok kapusnak, győzelemre vezetted a társakat. Erről a teljesítményrol zengett a média. Úgy tűnik nekem, hogy érettebb, bölcsebb lettél.
-Örülök, hogy így látszik. Élveztem a játékot a Zvenigorod ellen, majdnem végig a pályán tudtam lenni, elfáradtam, de nem merültem ki, várom már a következő ilyen találkozót. Szeretnék még a világ legjobbja lenni, ez egyszersmind azt is jelentené, hogy az ETO-nak is és a válogatottnak is jól megy. Volt már arra példa, hogy komoly sérülés után nyerték el ezt a megtisztelő címet.

- Milyennek képzeled az életed? Meddig lesz benne a kézilabda? Most mennyire szól erről?
-Nekem ez a játék tölti ki a mindennapjaim. Ezért nehéz, amikor azt kérdezik tőlem, hogy mi érdekes van az életemben? Én reggel felkelek, edzésre megyek, aztán egyből ebéd, kicsi pihenés vagy elintézek valamit a városban, de aztán sietek a sportcsarnokba. Egy tréning olyan két és fél óra az átöltözéssel, és akkor még az utazást nem is számoltam. Este érek haza. Hétvégén, sot általában szerdánként is mérkőzés van, amire illik készülni, és pihenten menni. Ez elég stresszes és fárasztó, feszített. Sokszor a saját ügyeinkre nincs időnk. És ezúton is elmondanám, hogy sajnálom, ha nem tudok minden szereplésnek, felkérésnek eleget tenni. Én amúgy is azt szeretném, ha az emberek a pályán nyújtott teljesítményem alapján ítéljenek meg. Én ezért dolgozom minden nap, ezért vállalom a kemény edzéseket, mérkozésen ütközéseket, pofonokat. Mindig a maximumot szeretném kihozni magamból, de ehhez az kell, hogy mindig odafigyeljek arra, amit csinálok. Egyszóval csak a kézilabdáról szól az életem.

- Tényleg nincs sok szabadidőd.
- Nincs, de azért mindig igyekszem találni egy kis változatosságot, még ha ezek olyan egyszerű dolgok is, mint a fozés, vagy elmegyünk néha moziba, összejárunk a lányokkal; de például nagyon szeretem Yodát, a kutyám sétáltatni. Olyankor elfelejtek mindent. Aztán persze rohanás, edzésre, vagy meccsre. Nem kell sajnálni, mert rengeteget visszakapok a sporttól, és nagyon szeretem. És az igazi életem most még a parkettán van.