- Mi történt igazából, emlékszel egyáltalán?

- Futottam a kapu felé, nem volt körülöttem senki, felugrottam, és akkor volt egy hangos reccsenés. Tudtam rögtön, hogy nagy a baj, iszonyúan fájt. Utána már nem minden tiszta, igaz megpróbáltam már sokszor visszaidézni, hogy mi és hogyan történt. A lányok ott voltak körülöttem, az megvan, és nagyon segítőkészek voltak, de azt hiszem ők is megijedtek. Azóta már meglátogattak, és én is megnyugodtam.

- Igen, egyfolytában mosolyogsz, már nem fáj?

- De igen! Nem is ott, ahol eltört a csont, hanem a térdem alatt és a bokám fölött, ahol több csavarral rögzítettek egy fémet. Így be sem gipszelték a lábam, csak ez tartja. Kaptam, kapok fájdalomcsillapót. Nagyon sokan bejönnek, érdeklődnek, szeretnek, úgyhogy persze, hogy mosolygok!

- Mikor lesz ebből újra játék, az orvosok mit mondanak?

- 4 hónap szünet biztos lesz. De nem aggódom, a románok hasonló poszton szereplő játékosa, ugyanilyen sérülés után lett a világ legjobbja... Azért szeretnék minél előbb visszatérni, de a doktor úr szerint ezt most még nem lehet pontosan meghatározni. A beavatkozás jól sikerült, és még csak most kezdtem a felépülést, nem is tudom, öt napja történt? Úgyhogy korai még erről találgatni, én mindent meg fogok tenni.

- Gondolom, már volt jobb szilvesztered...

- Hát nem így terveztük, de anyuék itt voltak, majd pihentem este. Igaz éjfélkor, mintha az ablak alá dobálták volna a petárdákat, zajos volt. A bulit jövőre bepótolom!

- Mikor mehetsz haza a kórházból?

- Már holnap! Mankóval már megy a járás, úgyhogy csomagolhatok. Sok ajándékot kaptam, úgyhogy nem lesz könnyű. És ha nem is veszem fel a zöld fehér mezt, vasárnap már ki szeretnék menni a Magvassyba, és drukkolni a csapatnak a Zvezda ellen!

- Mit tippelsz? Nehéz lesz az biztos!

- Ááá, dehogy, simán behúzzuk! Szerintem biztos nyerünk!

- Hát úgy legyen! És veled akkor a bajnoki döntőn vagy a BL döntőn!

- Hát úgy legyen!