Néhány perccel a tervezett indulás előtt gördült ki az autóbusz az egyik győri cég főépülete elől, a két rutinos sofőr a 82-es főúton indult el Spanyolország felé. A hajnal Ljubljana környékén érte el a társaságot, aztán egy rövid frissítő után már a Velence – Brescia – Genoa irány lebegett a szemek előtt. Koradélután feltûnt az olasz tengerpart, több alagutat és viaduktot elhagyva érkeztünk meg Monaco határához. Már az autópályáról látszottak a városállam nevezetes épületei, de megpróbáltuk közelebbről is megtekinteni. Sajnos a szûk utcák, illetve jármûvünk mérete miatt nem sikerült Monte Carlo összes nevezetességét közelről látni, de néhány száz métert így is megtettünk a Forma 1-es versenypályán. Új körrekordot nem értünk el, de a „busszal hegyre tolatás” legjobb idejét biztos megjavítottuk. Monacót elhagyva már a Cote d’Azur-ön első szállásunk felé haladtunk. Eközben érintettük Cannes, Antibes üdülővárosokat is. Koraeste érkeztünk Nizzába, ahol a hangulatos Saint-Exupéry hostelben szálltunk meg. A 2 és 4 ágyas szobák többségéből látszott a Földközi-tenger, de akadtak protekciós utasok is, náluk a szobában is víz volt. (A zuhany lefolyója nem bírta a terhelést, így az ágyak lábát mosta a víz.) Egy gyors tusolás után a tábor átmozgató sétára indult. A többség az első jelentősebb kereszteződés után visszafordult, de egy kisebb csoport elindult a kikötő irányába, hogy két villamosmegállónyi távolság után egy már éppen zárásra készülő vendéglátó-ipari egységbe betérjen. Gyors döntés után nagyon kellemes aromájú vörösbort kértünk az asztalra, nem csalódtunk. A szállásra visszatérve a csoport az étkező, társalgó, internet-kávézó funkciót is betöltő helyiségben találkozott. Az asztalokon borosüvegek sorakoztak. A galérián izgalmas focimérkőzést láthattak, majd nem sokkal később bekövetkezett az, amire a legutóbbi világbajnoki szereplésünk óta várunk, a magyar labdarúgó válogatott legyőzte a franciákat. Az első félidőben Henry szerzett vezetést a kékeknek, majd nem sokkal a lefújás előtt Hajnal egyenlített. A hosszabbításban nem született gól, így a büntetők döntöttek. Itt a hazaiaknak nem sikerült bevenni a magyar kaput, míg a magyarok minden lövéséből gól született. 
A Pesty Tamás által irányított válogatott óriási ovációt kapott, aminek a büfé üzemeltetői nem nagyon örültek. Sajnos mindez FIFA2009 játék volt. Másnap a magyaroknak kissé szokatlan összetételû reggeli után villamossal mentünk a város szívébe, ahol sétánkat a Place Masséna-n kezdtük, a szökőkútnál készült csoportkép után Promenade des Anglais-on folytattuk a városnézést. Ez a tengerparti sétány öt kilométer hosszan nyúlik el a város déli részén, strandja nem homokos, hanem kavicsos. Az Opera mellett elhaladva betértünk a Cours Saleya Nizza asztalai közé, ez a helyi virág- és gyümölcspiac. A socca (kukoricalepény) nagyon finom volt. Az Igazságügyi palota és a St. Raparate katedrális (ő Nizza védőszentje) megtekintése után szabadprogram következett. Néhányan felkeresték a sétány végén épült erődöt, míg a többség helyi specialitásokkal csillapította éhségét. A szûk utcácskákkal átszőtt óvárosi sétát követően buszra szálltunk, hogy következő célunkat, Marseille-t még az este beköszönte előtt elérjük. Franciaország második legnagyobb városához sötétedés előtt sikerült megérkezni, így láthattunk a régi kikötőt világosban és kivilágítottan is. Lenyûgöző látvány volt a kikötő fölé magasodó Notre Dame de la Garde székesegyház. A régi kikötőben tett sétánk során elhaladtunk a Városháza és a XIX. században épült városi kórház épülete mellett is. Aztán ismét buszra szálltunk, hogy régi kikötőt védelmező erődök mellett, az új kikötőben horgonyzó tengerjárókat megcsodálva Spanyolország felé induljunk. A hajnal már Pamplonában érte a társaságot, ahol nem az előzetesen eltervezett egyetemi parkolóban, hanem a belvároshoz közeli buszpályaudvaron sikerült megállnunk. A reggeli tisztálkodást befejezve a Citadella mentén indult el a csoport, hogy megismerje Navarra fővárosát. A Parque de la Taconera-ban szabadon járkálhatnak az őzek, kecskék, pávák, gyöngytyúkok. A városfal mellett haladva a Navarra Múzeum falainál elértük az El Encierro, azaz a hagyományos bikafuttatás indulási pontját. Az óvárosban végig táblákkal jelzik az irányt, aminek a vége az Arena. A rendezvényt minden évben július elején rendezik meg, a kezdés előtt a futók San Fermíntől, a város védőszentjétől kérnek segítséget és áldást. A szûk utcákon 825 méteres távot tesznek meg a bikák és az előttük futó emberek, mire az Arena-ba érnek. Az út a városháza és a San Saturnino templom mellett is elhalad, de leglényegesebb része a Calle de la Estafeta. A bikafuttatásról egykor Hemingway is írt, ez a regény tette híressé az eseményt. Érdemes megemlíteni, hogy Pamplona a Camino de Santiago zarándokút egyik állomása. A belvárosi sétát egy hangulatos étteremben elfogyasztott ebéd zárta, majd a tábor már az esti mérkőzésre készülődött. Úgy tûnik, a csoport néhány tagjának sikerült Spanyolország leglassúbb pénztárosát kifognia, majd’ negyed óra alatt sikerül hat üveg Sangria árát meghatároznia. A néhány órás szabadidőt legtöbben a szálláson töltötték, de sokaknak sikerült apró ajándékokkal visszatérni az óvárosból. Fél ötkor elindult a busz a 44 kilométerre lévő Estellaba. A mérkőzés győri sikerrel zárult, így esélye maradt a lányoknak, hogy jó januári szereplést követően a Bajnokok Ligájában folytathassák a küzdelmet. Meglepő volt, hogy a spanyol rendezők nem engedték be azt a zászlórudat, amely bejárta egész Európát, de a leleményes magyar szurkoló ezt a problémát is megoldotta. A találkozót követően a spanyolok dobozos tejet osztogattak a magyaroknak, de nagy keletje nem volt, szívesebben fogyasztottuk az ETO vezetősége által felszolgált söröket. Aztán a rövid ünneplést követően Pamplonában megtapasztaltuk a baszk éjszakai életet, a nappal is zsúfolt utcákban óriási tömeg gyúlt össze, többségében fiatalok, akik remek hangulatban múlatták az időt. Egy finom vacsora és néhány üveg remek bor elfogyasztása után jó hangulatban tértünk vissza a szállásra. Másnap reggel észak felé vettük az irányt, először az Atlanti óceán partján fekvő San Sebastian városában álltunk meg. A félhold alakban elterülő Bahía de La Concha öbölben gyönyörû panoráma fogadta csapatunkat. A fényképezést követően ismét buszra szálltunk, hogy estére elérjük a francia fővárost, Párizst. Este fél tíz körül sikerült a Mars mezőnél parkolnunk, majd egy rövid séta következett. Az Eiffel-torony alatt áthaladva megcsodáltuk könnyed szerkezetét, majd áttértünk a Szajna másik partjára. Séta közben láthattunk a Sacré-Coeur épületét, az Invalidusok templomát, ahol I. Napóleon hamvai találhatók, majd a Petit-palotánál buszra szálltunk, és így folytattuk éjszakai városnézésünket. A Notre Dame, a Champs-Élysées, a Diadalív, a Louvre, a Musée d’Orsay többeknek már ismerős volt, de akik először láthatták élőben, azokat is megfogta a látvány. Elhaladtunk a Moulin Rouge szélmalma előtt, majd a Place Pigalle-on áthaladva értük el utolsó szállásunkat. A csoport nagy többsége egy kiadós beszélgetés után nyugovóra tért, de néhány vállalkozó a hajnali órákig ismerkedett Párizs látnivalóival. Másnap a reggelit követően a leghosszabb szakasz következett, irány Magyarország. Több megállót követően kedden hajnalban értünk Győrbe. Egy fárasztó, de rendkívül sok látnivalót szolgáló és legfőképp győri győzelmet hozó túrán vagyunk túl.
Néhány fotó a www.kisalfold.hu oldaláról
