- Volt-e ilyen eredményes utánpótlás éve az ETO-nak?
- Lehet, hogy volt, mert úgy emlékszem voltak olyan időszakok, mikor szinte mindent nyertünk. Viszont akkor nem volt ilyen széles a bajnokság. Most a serdülő bajnokságot is kettévették, nem voltak akkor a 13-14 évesek számára az MKSZ által kiírt versenyek. Úgy kell ezt az évet a legeredményesebbnek tekinteni, hogy a felnőtt csapat sem produkált még ilyen évet. Ezzel együtt imponáló szezont zártunk.
- A szakemberek szerint a magyar női kézilabda vékony jégen táncol, az ETO-nál ezek szerint vastagabb a jég?
- Én azt gondolom, mindenképpen. Egyrészt szemléletében teljesen más ez a klub, hiszen ha megnézzük az utánpótlás - még az élcsapatoknál is - harmad-, negyedrendû kérdés. Nálunk az utánpótlás ugyanolyan elbírálást érdemelt ki, mint a felnőtt csapat. Ezzel megelőzzük most Magyarországon az összes csapatot.
- Két éve elkezdtél egy munkát és kiszélesítetted az ETO női csapatának alapjait. Mire vagy a legbüszkébb ebből a két évből?
- Sok mindenre. Mindig visszaigazolást kap az ember, amikor megnéz egy ETO által rendezett tornát és látja a gyermekeket. Most nyáron először rendezünk a 40 legtehetségesebb gyereknek edzőtábort. Őket szakemberek választották ki. Ez lesz a csúcsa az eddigi munkának, illetve majd az, amikor ez a rendszer felmegy egészen az ifjúsági korosztályig.
- Hány gyermek jelenti most az alapot?
- Közel 600 gyerek. 10-13, korosztályonként más mennyiségû csoportban dolgoznak Csallóköztől Győrig. Ez a rendszer az első-második osztályos szivacskézisektől már az ötödik osztályosokig tart. Ez egy nagyon szép szám és mögé nézve, látva a szakmai tartalmat, még nyugodtabbak lehetünk.
- Ehhez viszont jó, elhivatott szakemberek kellenek. Hogyan választottátok ki őket?
- Győrben és Csallóközben is komoly hagyományai vannak a kézilabdának. A szakember gárda adott. Azzal segítjük őket, hogy rendszeresen tartunk nekik edző-továbbképzést, ahol a klub szakemberei Konkoly Csabától kezdve szívesen tartanak bemutató edzéseket. Így elemezni tudjuk azokat a játékelemeket, amelyek gyengébben mennek.
- Hogyan tudod áttekinteni ezt a széles alapot?
- Van segítőm. Aktív, meccselő edző vagyok, hiszen az NB I-es ifi, NB I/B-s felnőtt és NB I-es serdülő csapatot én edzem és én meccselem. Horváth Lajos személyében kaptam egy segítőt, aki régi motoros a szakmában. Hatalmas tapasztalattal és jó szemmel segít nekem a szervezési és szakmai dolgokban. Rajta kívül a legnagyobb segítség Hoffmann Bea, aki az utánpótlás technikai vezetője, aki az egész adminisztrációját viszi ennek. Ráadásul kiváló szakember, hiszen kapusedzője a klubnak. Nagyon jó meglátásai vannak. Én azt hiszem, hogy ez a hármas, kiegészülve a csapatoknál dolgozó nagyon lelkes edzőkkel, nagyon eredményes munkát tud végezni.
- Nőhetnek-e ki ezekből a gyerekekből Görbicz Anita, Pálinger Katalin szintû játékosok?
- Azért dolgozunk, hogy minél több ilyen nőjön ki. Egyelőre még az esély sok gyerekben benne van. A jövő majd eldönti kiből, mi lesz.
- A szavaidból úgy érzem, hogy nagyon szeretsz ezekkel a gyerekekkel együtt dolgozni.
- Nagyon jól érzem magamat a bőrömben. Megtaláltam a helyemet. Ezek az eredmények nem véletlenek. Voltak olyan mérkőzések, amikor vesztett helyzetből tudtunk felállni. Amióta én edzem az ETO ifi csapatát még pontot sem vesztettünk. Nagyon jól érzem magam köztük. A dolgos hétköznapokban is öröm közéjük jönni. Most hosszabbítottam meg az ETO-val három évvel a szerződésemet. Minden tekintetben megbecsülnek. Azt, amit ezektől a gyerekektől visszakapok, az sokkal, de sokkal többet ér mindennél.