Igazi rangadó várt ma a Dunaferr NK női kézilabdázóira, akik a listavezető – s ráadásul idén még veretlen – Győr gárdáját fogadták a sportcsarnokban. A kezdő sípszóra teljesen megteltek a lelátók, s bár olyan fergeteges hangulat azért nem volt, mint a Fradi ellen, így sem lehetett panasz a szurkolók teljesítményére.
  
Leindítva
Jól kezdődött együttesünk számára a rangadó: Lovász már az első támadásból átejtette Pálingert, majd Vincze válaszolt a győriek egyenlítő találatára, így a 3. percben még újvárosi vezetést mutatott az eredményjelző (2-1). Mint később kiderült, másodszor és utoljára – ugyanis a biztató kezdést pocsék folytatás követte: ugyanis sorozatban szerezte indításgóljait a vendégcsapat – miközben a mieink nem tudtak túljárni a jól helyezkedő Pálinger eszén, az ellentámadásoknál is rendre lemaradtunk, így Imre Vilmosnak már a 6. percben időt kellet kérnie, hogy felrázza láthatóan megrogyott gárdáját (2-6).
A rövid fejmosás nem igazán hatott: a továbbiakban is az ETO elképzelései szerint alakult a mérkőzés. Miközben a mieink csak nagy nehezen találtak be a vendégek kapujába, addig a túloldalon Mravikova és Dokic is villant, így a játékrész derekán már kétszer annyi győri gólt jegyezhettünk, mint hazai találatot (6-12). Ráadásul mindezt úgy, hogy Ungureanu kapusra egy rossz szót nem szólhattunk – a Dunaferr portása ziccerek tömkelegét hárította ilyen rövid idő alatt is.
 
Vissza a meccsbe!
A játékrész második felében viszont mintha teljesen kicserélték volna együttesünket: a továbbra is szenzációsan védő Ungureanu előtt végre a védelem is összeállt, ráadásul egyre gyakrabban sikerült bevennünk Pálinger kapuját – ha lassan is, de elkezdte a felzárkózást a Dunaferr (8-12). A hazai szurkolótábor hangja is egyre inkább megjött, ami nem is volt csoda: csapatunk hatalmasat küzdve kapaszkodott vissza a meccsbe, s előbb minimálisra csökkentette hátrányát, majd két minutummal a szünet előtt ki is egyenlített (14-14)!
Az utolsó két perc azonban ismét a vendégeknek sikerült jobban: Görbicz előbb büntetőből, majd egy eladott hazai labda után lerohanásból is betalált, így a pihenőre a Rába-parti zöld-fehérek vonulhattak elégedettebben (16-18).
  
Egyenlő erők
A második felvonás is győri találattal kezdődött, ám együttesünk nem hagyta újból meglépni a vendégeket: a szenzációs produkciót nyújtott Ungureanu, valamint Ferling és Vincze vezérletével tartotta minimális hátrányát. A csarnok valósággal felrobbant, amikor a 41. percben Paula bravúrjai után Laluska lőtt két óriási bombagólt – hosszú idő után ismét egyenlő állásnak örülhettek a hazai drukkerek (22-22)!
Hatalmas, de sportszerû küzdelem dúlt a pályán, ám hiába próbált meg mindent együttesünk, az ETO rendre magához ragadta a vezetést (ebben néhány "véleményes" bírói döntés is szerepet játszott sajnos), így a mieinknek folyamatosan futnia kellett az eredmény után. Ezt azonban remekül tették Imre Vilmos tanítványai: bő tíz perccel a vége előtt még teljesen nyílt volt a meccs (26-26).

  
A végét nem bírjuk
A folyamatos felzárkózás azonban láthatóan felemésztette a mieink erőtartalékait, s ezt ki is használták a vendégek. Persze ehhez jól jött nekik Herr pár fontos védése, amelyek után újabb gyors gólokat is szereztek – amikor Imre Vilmosnak ismét időt kellett kérnie, már három fával állt jobban az ETO (26-29).
Sajnos a véghajrára már kockáztatnia kellett csapatunknak, ám sietség ezúttal inkább kapkodást szült: több eladott labdával, illetve kihagyott ziccerrel "segítettük" a vendégeket – más kérdés, hogy a győri lányok kegyetlenül ki is használták a tálcán kínált lehetőségeket, s Mravikova, valamint Tomori és Görbicz találataival végül 34-29 arányban nyerték a rangadót.
A mieink azonban nem érdemelnek rossz szót – hatalmasat küzdöttek, kiütésközeli pozícióból álltak talpra, majd egészen a véghajráig nyílttá tudták tenni a küzdelmet.
Azaz egyszerûen annyi történt, hogy ezúttal nyert a jobb csapat.