Már korán megállapítható volt, hogy a karácsonyi ünnepeket követő január eleji időpontra nem egyszerû olyan fanatikus szurkolói tömeget összeverbuválni, akik a mai magyar gazdasági viszonyok közt és még vélhetően sok BL-túra előtt állva jelentős összegeket költenek egy tét nélküli skandináv túrára a tavalyi BL-győztes ellen. Így végül egy alig harminc fős szurkológárdával, félig telt busszal, családias légkörben vágtunk neki 1200 km-es utunknak, amely – hála egy régi szurkolótársunk jelentős anyagi támogatásának – szerencsére így sem került többe az utasoknak a korábban tervezettnél.
Felkészülve a január elején lehetséges időjárási viszonyokra, kellő tartalékkal, csütörtök este éjfélkor hagytuk el Győrt, majd szerencsére problémamentes utat követően délután 2-kor már Rostockban is voltunk, ahonnan egy korábbi járatot elcsípve kompoztunk át Gedserbe, Dániába. A „bármennyit-ehetsz-11-euróért” büfé kínálata alapján ismét csak vega-kompnak nevezett jármûvön elfoglaltuk immár szokásos helyünket az emeleti asztaloknál, ahol kis hazai pekeceinket kortyolgatva már kezdett is megjönni hangunk, el is dörmögtünk néhány zöld-fehér indulót. A kompút után este 7-re már a meccs és szállásunk helyszínére, Roskildébe értünk, ahol egy igen csendes kisváros, kihalt utcák és metsző fagyos szél fogadott minket. Utóbbi örömére, esti sétánk kissé lerövidült, végül egy 300 m-s szélharc után a csodával határos módon este 10-ig nyitva lévő kebapozóban próbáltuk megismerni a dán konyha vívmányait. Bár vélhetően megsokszoroztuk a büfé heti forgalmát, már ekkor ízelítőt kaphattunk a híres dán vendégszeretetből, amikor vacsoránk elején a séf kikapta mögülünk a hősugárzót, és eltávozott vele. Erdélyi szilveszterezésünkből épphogy hazatérve kissé erős kontrasztot véltünk felfedezni előbbi történések és cserépkályhánkba állandóan fát hordó kedves magyar vendéglátóink hozzáállása között... Vacsora után átmeneti rossz érzéseinket jelentős hazai borkészletünk pusztításával próbáltuk tompítani, sikerrel. 
Másnap reggel nem a világosra, hanem a süvítő szélre pattant ki szemünk 8-kor, de gyors döntést hoztunk, hogy a vélhetően nem túl sok roskildei látnivalóval szemben fûtött szobánkat részesítjük előnyben, így a 10 órai kötelező kiköltözésig kellemesen ágyból fekve latolgattuk aznapi győzelmi esélyeinket. Döntésünk helyessége gyorsan bebizonyosodott, amint elhagytuk a hostelt, szerencsére néhány fagyos perc alatt átértünk a közeli Vikinghajó-múzeumba, ahol egy kellemes (és meleg) 1 órát töltöttünk el. Itt megtudhattuk, hogy oly sok más mellett a vikinghajót is a dánok találták fel, bár mintha ezt már szintén hallottuk volna valahol a környező országokban. A városban később aztán úton-útfélén dán találmányokba ütköztünk … A város másik nevezetessége, a Dóm gyors megismerése (és a látnivalók ezzel való kivégzése) után, szokásos programunkba, etetőhely-keresésbe fogtunk a sétálóutcában, amely cseppet sem volt egyszerû; végül egy olasz-görög éttermet találtunk nyitva. Szerencsére itt is megtaláltuk kedvenc étkünket, a shawarma ret nevû dán specialitást, amely természetesen szintén dán találmány. Az étteremben valahogy kihúztuk a meccsig, majd némi whisky-vel felmelegítve magunkat átrohantunk a csarnokba, amely az aalborgi Gigantiumhoz hasonló, bár korántsem akkora multifunkcionális rendezvénycsarnok. A dán vendégszeretet itt is csak fokozódott, elfoglaltuk a nekünk járó felső kis korlátos helyeinket, majd kb. harmadszori próbálkozásra sikerült a szervezők által is jóváhagyott, igaz láthatatlan helyre kirakni piros-fehér-zöld zászlóinkat. Überelve minden eddigi teljesítményüket, sikerült a dán szervezőknek végigzenélniük Himnuszunkat, holott láthatták, hogy lányaink vigyázzállásban, szívre tett kézzel felénk fordulva énekelnek valamit… Pontosan tudják, hogy minden magyar tábor elénekli nemzetközi meccseken a Himnuszt, ennek ellenére beraktak egy dübörgős, ráadásul huhogós zenét, amelyre persze az összes dán szurkoló lelkesen tapsikolt a kis felfújható reklám-hurkájával. Mindenesetre mutatványuk után több nyelven értésükre adtuk véleményünket, remélhetőleg megértették valamelyiket. Ellenkező esetben feltételezem jelentős dán sajtó-kampányra és EHF-bírságra számíthatott volna a kis magyar szervezőbizottság, most maximum csak ebben a nem túl olvasott túrabeszámolóban emlékszünk meg róla… Bár 4, elektronikusan felhangosított, laptopokról vezérelt dobbal és gázdudákkal is jócskán fel voltak szerelkezve a dán nézők, sokszor még így se nagyon tudták elnyomni lelkes kis táborunkat, amelyhez egyébként a környéken dolgozó 4-5 magyar fiatal is csatlakozott. Szerencsére a meccs alakulása is nekünk dolgozott, lányaink keményen küzdöttek, de ugyanakkor időnként „dános” mosollyal, magabiztosan léptek túl a „Dream-Team”-en…
Egyet kértünk a csajoktól meccs előtt, szeretnénk végre egy dán túráról mosolyogva hazamenni. Kérésünk meghallgatásra talált, Hornyák Ági a meccs végén vigyorogva vont minket kérdőre, hogy akkor most milyen ábrázattal is indulunk haza. Természetesen óriási érzés volt a BL-védőt ily magabiztosan lemosni a pályáról és ezzel megnyerni csoportunkat, ezek után már meg sem kottyant egy újabb 1200 km hazafelé!!! Némi csehországi hóesés és prágai városnézés után vasárnap délután 2-re be is futottunk Győrbe, ismét konstatálva, hogy bizony érdemes volt még erre a tét nélküli meccsre is elkísérni csapatunkat!!
Egy hét múlva egy több száz magyar szurkolót felvonultató kaproncai hadjárat áll előttünk, amelyen remélhetőleg a szezon eddigi legnagyobb szurkolását produkáljuk. Egy ilyen tábor előtt nem is lehet majd más a csapat célja, minthogy 100%-os teljesítménnyel nyerjük meg csoportunkat és magabiztosan várhassuk a január 15-i sorsolást azaz újabb túra-célpontjainkat.
Mindig, mindenkor: HAJRÁ ETO! Irány az újabb BL csoport-győzelem!!!!!
