A magyar együttes csupán nyolcadik lett a világbajnokságon, ráadásul a csapat utolsó összecsapásán történelmi vereséget szenvedett Angolától. Nem csoda, hogy senki sem elégedett ezzel a teljesítménnyel. Róth Kálmán, az Audi-ETO szakmai igazgatója sem:
„Aki kicsit jobban ismeri a női kézilabda belső világát, tudja, hogy egy folyamat eredménye, ahová most jutottunk – mondta a szakember. – Kezdhetném azzal, hogy a szabályok ellenére klubedzőt választottak szövetségi kapitánynak. Bármennyire is nagyra tartom Németh Andrást, benne a lányok az ellenfél edzőjét látják. Sokan nem is tudtak ezzel mit kezdeni, ráadásul amikor a jó eredmények helyett kudarcok érték a csapatot, előjöttek egyéb más problémák is."

A lányok közt akadtak, akik állítólag nem beszéltek egymással.
„Nem voltam ott, de tudom, hogy egy kéthetes tornán bármi előfordulhat. Persze továbbra is azt vallom, ezen a szinten nem kell, hogy a csapattársak barátok legyenek, a pályán kell teljesíteni, bizonyítani."

Róth Kálmán szerint komoly gond volt az együttes gyenge védekezése.
„Nem volt probléma a támadójátékunkkal, hiszen a legjobb csapatoknak is harmincöt-harminchat gólt dobtunk. Hiába állt azonban a kapunkban Pálinger Katalin személyében a világ legjobb kapusa, ezt a gyenge védekezés miatt nem tudtuk kihasználni. Tulajdonképpen egyetlenegy védekező taktikával játszott a magyar válogatott – ráadásul azt sem úgy tette, ahogy korábban –, míg az ellenfelek, így az oroszok is egy biztonságosabb, mélységben kevésbé nyitott variációt, vagy többféle taktikát alkalmaztak. Erre egyébként nekünk is meglett volna a lehetőségünk, mert volt olyan erő a csapatban."

Pálinger mellett a szintén győri Görbicz Anita teljesítményét emelte ki Róth Kálmán.
„Ha más is Anitához hasonló felfogásban játszott volna, más lett volna a végeredmény. Sok mindent elárul a teljesítményéről, hogy egy nyolcadik helyezett csapat tagjaként választották be a világbajnokság legjobbjai közé. Egyébként szembetûnő volt, hogy a többi csapatnál nem volt ekkora a különbség a jól játszó játékosok és a közepes teljesítményt nyújtó többiek között. Visszatérve a problémákra, úgy gondolom, nem tettek jót a sorcserék sem. Nagyon nehéz a kispadról eredményesen beszállni, s ha nem sikerül, ez elveheti az önbizalmat. Most is így történt, s nem tudtak segíteni a csereként beállt játékosok."

A válogatott felemás képet mutatott. Egyrészt képes volt erős együttesek ellen klasszis teljesítményre: a későbbi aranyérmes oroszokkal szemben csak egy góllal kapott ki a negyeddöntőben, a negyedik helyen záró románokat pedig legyőzte. Ugyanakkor „sikerült" pontot veszíteni a spanyolokkal szemben, végül pedig kikapni Angolától.
„Nem azt mondom, hogy elment mellettünk a világ, de hogy megváltozott, az biztos. Sajnos utánpótlásszinten sem rózsás a helyzet. Az egyetlen kirakatcsapaton kívül az utánpótlásunk gyakorlatilag megszûnt. Míg a norvégoknál most is játszott két-három nagyon fiatal tehetség, nálunk senki."

Az olimpiai kvalifikációs sorozat még nem ért véget: március végén ötkarikás selejtező vár a csapatra. Várhatóan Románia, Lengyelország és Japán lesz az ellenfél. A kvartett első két helyezettje jut ki a pekingi játékokra.
„Ahhoz, hogy a szurkolók szeretete megmaradjon a sportág iránt, s ne járjon úgy a kézilabda, mint más labdajáték hazánkban, mindenképp ki kell jutnunk az olimpiára. Nem kell pánikolni, de a szövetség vezetői-
nek nagyon okos döntéseket kell hozni. Nekünk, edzőknek pedig, miután levontuk a világbajnokság tapasztalatait – ezekből akad bőven –, maximálisan ezek mögé kell állnunk."