A Balatoni KC-nál nagyon jól tudták, hogy rendkívül kiegyenlített mezőnyben kell majd helytállniuk az első osztály nyugati csoportjában. Tisztában voltak azzal is: az MKB Veszprém és a Dunaferr elleni találkozókon kívül minden mérkőzés élethalálharcot hoz, azonban arra nem számíthattak, hogy az első két hazai bajnokit hihetetlen izgalmak között, az utolsó pillanatokban egyenlítve hozzák döntetlenre. Valószínûleg a vezetőség és a szurkolók is el tudtak volna képzelni több szerzett pontot három forduló után, ugyanakkor nem érheti rossz szó az újonc csapatot, hiszen óriási tartást mutatva küzdött a Gyöngyös és legutóbb a Győri ETO ellen is és maradt veretlen hazai pályán.
Sosem lennék kézilabdabíró - gondolhatták a békés nézők néhány, a csapatukat rendkívül lelkesen biztató, ám nem túl kötélidegzetû ETO-szurkoló magatartását látva. A vendégdrukkerek keményebb magja ugyanis mindjárt az első csapatuk ellen szóló ítéleten kibukott és az elválasztó kerítésen behajolva pocskondiázta minősíthetetlen hangnemben a másfél méterre álló alapvonali játékvezetőt. Meg kellett szakítani a játékot, és a kedélyek csak a biztonsági emberek bevonulása után csillapodtak le. Tettlegesség szerencsére nem történt és folytatódhatott az egyébként remek hangulatú találkozó.
Velky Mihály csapata alaposan felkészült a győriek játékából, ennek ellenére a BKC nem igazán találta az ellenszerét a vendégek nyitott védekezésének és gyors támadásainak. A pályán óriási küzdelem folyt, főképp azután, hogy a balatonfürediek az utolsó erőtartalékokat mozgósítva probálták ledolgozni hátrányukat. Ismét az utolsó perc döntött: Pál Gergely 22 másodperccel a vége előtt született gólja azt jelentette, hogy a Balatoni KC megint szerzett egy pontot és megőrizte hazai veretlenségét. A BKC-nak nyernie még nem sikerült az első osztályban, de arra mindenképp büszkék lehetnek, hogy küzdőszellemben már két rutinos, NB I-es csapatot is felülmúltak.
