A mérkőzés másnapján Papp György  vezetőedző osztotta meg velünk gondolatait:

A tegnapi mérkőzéssel még nem fejeződött be nehéz sorozatunk, hiszen jövő héten Debrecenbe utazunk. A sorsolás ismeretében ebből az öt meccsből igazából csak a Békéscsaba elleni hazai találkozón számítottam arra, hogy pontot, vagy pontokat tudunk majd szerezni, hiszen olyan csapatokkal találkoztunk, akik nálunk jóval erősebb játékoskerettel rendelkeznek, komolyabb játékerőt képviselnek.
Júliusban kezdtük a felkészülést a bajnokságra. A keret kialakítása nem ment könnyen. Berta Melinda pótlására hoztuk Sterbik Andreát, Triffa helyére pedig Guiut tudtuk megszerezni, így két olyan posztunk volt, ahol sikerült a távozókat azonos képességû játékossal pótolnunk. Tomori, Kamper, Emberovics távozásával a baloldali átlövő és irányító poszton komoly hiányosságaink keletkeztek. Az utóbbi poszt kiemelten fontos a kézilabdában, az ott játszó játékos az edző meghosszabbított keze a pályán. Ide sikerült leigazolnunk Kupricenkovát, azt gondolom ő jó megoldás lesz itt. Sajnos adminisztrációs problémák miatt későn kapcsolódott be a felkészülésünkbe, így még nem szokott össze igazán a csapattal. Ez mindenképpen hátráltatja eredményességünket. A balátlövő helye mind a mai napig lyukas posztunk, Pollakova még nem tud tökéletesen teljesíteni, fiatal, tehetséges játékos, de tavaly keveset játszott, hiányzik a mérkőzésrutinja. Kényszerûségből Nagy Krisztina is három hetet hagyott ki gerincproblémái miatt.
Ezeket a dolgokat azért mondtam el, hogy tudjuk, az a csapat amelyik például a Békéscsaba ellen pályára lépett, nem az a csapat volt amit én a felkészülés elején elképzeltem, szinte akkor játszottunk először abban az összeállításban. Összesen nyolc olyan játékosunk van akik korábban az NB I-ben játszottak. A mai kézilabdában olyan gyors a ritmus, akkora odafigyelést igényel a játék, hogy egy-egy játékos egy éles meccset nem tud pihenő nélkül, azonos szinten végigjátszani. Cserpadunkon csak ifjúsági korú játékosok ülnek, amikor be kell hoznom őket, akkor jönnek általában azok a  negatív szériák, mint amilyen a Győr elleni meccsen kétszer is előfordult.
Nagyon komolyan, elszántan készültünk a tegnapi mérkőzésre, alaposan kielemeztük az ellenfél játékát, felkészültünk a várható szituációkra, az említett két negatív (0-5–ös) szériát leszámítva méltó ellenfelei voltunk a Rába-partiaknak.
Nagyon sok olyan játékelemet tudtunk alkalmazni, amivel sokáig szorossá tudtuk tenni a mérkőzést, hiszen például a 43. percben két gólra jöttünk fel. Tizenegy válogatott játékossal kellett megküzdenünk, bármilyen soruk volt fent a pályán, mindig magyar, szerb, román vagy éppen szlovák válogatottakkal találtuk szembe magunkat. Azt is nagy szónak tartom, hogy például Pálinger Katalint sikerült lecseréltetnünk.
Azt sajnos látnunk kell, hogy a csapat kiegészítő emberei nem tudtak eredményes játékot produkálni, képességüket, erejüket meghaladta a győriek játéka, nem tudtuk a hatos-falat átlőni, Pollakova egy gólja nagyon kevés egy ilyen meccsen.
Az utolsó tíz percet sem erővel, sem idegekkel és sajnos cserékkel sem bírtuk, ez eredményezte aztán a viszonylag nagy arányú győri sikert.
Nagy Krisztina a hosszú kihagyás után kezd magához térni, fizikálisan már utol érte önmagát, ő volt az aki igazán eredményes tudott lenni a zárt védőfal ellen. Balogh Bea és Guiu játékának színvonala tegnap kissé hullámzó volt, de mindenképpen pozitív hatással voltak a csapat teljesítményére. Gaál Adrienn elsősorban a védekezésben jeleskedett, csapatkapitányként pedig sokat köszönhetek neki, hiszen a csapat morális tartásáért nagyon sokat tesz.
A többiektől megmondom őszintén többet várok, úgy nem lehet mérkőzést nyerni, ha meghatározónak mondott játékosok neve mellett a mérkőzés végén csak egy dobott gól szerepel.
Fiatal játékosaink próbálnak beilleszkedni, én pedig próbálom beilleszteni őket a csapatba, hogy szokják az NB I légkörét. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy a magyar bajnokság Európa egyik legerősebb mérkőzéssorozata, így aztán nincs könnyû dolguk.
Én mindenestre bizakodó vagyok, úgy látom, hogy az elvégzett munka gyümölcse kezd beérni, kezd összeállni a csapat. Nagyon remélem, hogy az elkövetkező fordulókban - amikor közvetlen riválisainkkal mérkőzünk - ez eredményességben is megmutatkozik.
Fontos, hogy a sérülések elkerüljenek minket, annyira kevesen vagyunk, hogy egy-egy ember kidőlése katasztrófát okozhat.
Azt hiszem a sportdiplomáciai munkánkon is van mit javítani - a szövetség és a játékvezető bizottság irányába egyaránt - hogy ne kezeljenek minket leírt kiscsapatként a bírók.