A grémium egyik jeles tagja éppen azt fejtegette nekem, tiszteli és becsüli Róthot, mert szerinte bátor ember, nem sokan lépték volna meg ezt a helyében. Önként lemondott a jobb létről: egy, a tanári fizetésénél nagyságrendekkel tisztességesebb jövedelemről, a szolgálati kocsiról és inkább marad pedagógus az egyik gimnáziumban, csak hogy ne kelljen feladni az elveit.
Szerintem sokan gondolják ezt így, főként annak tükrében, hogy minden illetékes lakatot tett a szájára és nem hajlandó nyilatkozni a történtekről. Pletykaszinten természetesen hallani ezt-azt, valószínû, a sok-sok hír között létezik maga az igazság.
Az biztosan állítható, hogy megromlott a viszony a csapat és a vezetőedző között. Állítólag a Cornexi-vereség után olyan dolgok hangzottak el az öltözőben az edző szájából, amelyek hallatán több játékos sírva fakadt és a klubvezetésnél keresett gyógyírt a sebekre. Ennek az lett a vége, hogy Róth Kálmán lemondott.
Korábban sem volt mindig felhőtlen a kapcsolat a vezetőedző és a csapat között, de hogy ez ki(k)nek a hibájából történt, lehetetlen küldetés kideríteni. Az száz százalék, Róthnál nem volt kegyelem – néha talán a stílusa hagyott kívánnivalót maga után –, ám az edző úgy vélte, akik ennyi pénzt keresnek a kézilabdával, azok az élet minden pillanatában kötelesek a legnagyobb alázattal lenni iránta. És a mércéje szerint ez nem volt mindig így.
A jó eredményeket és a jobb javakat különböző módon élték-élik meg a játékosok: feszültséget okozott, kik kapják a négykarikás szolgálati autót, ki játszik többet, ki miért marad ki, és akkor a rendezetlen magánéletből adódó, pályára vitt gondokról nem is írtunk egy betût sem...
A játékosok most megnyertek egy csatát – a némelyek által előszeretettel „letestnevelőtanározott" Róth távozott –, de ezt hívják pirruszi győzelemnek. Ezáltal magasabbra került a léc, Görbiczéknek be kell bizonyítaniuk: a korábbi edző nélkül még jobb eredményekre képesek.
Különben nem négykarikás autó jár nekik, hanem csak bicikli...
