Ragyog a nap. Megkönnyebbülés. Lesz meccs! Utólag már nem kell titkolni, az eső meghiúsíthatta volna a nyárasdi kézilabdagálát, a csarnok ugyanis beázik. „Van alternatíva erre az esetre?” – kérdeztük aggodalmaskodva egy nappal a meccs előtt, miközben kint zuhogott, mire Németh Jolán, a mérkőzés főszervezője ellentmondást nem tûrően válaszolt: „Nincs. Nem fog esni az eső.”
Nyárasdra érve már egyértelmû, határozottsága a felhőket is jobb belátásra bírta, tiszta az ég, miközben egyre többen igyekeznek a csarnok felé.
„Ingyen nem engedünk be senkit!”
– Németh Jolán ezt is a meccs előtt mondta, nem kisebb eréllyel, mint ahogy az esőre próbált hatni, de nem is kell senkit megszólítani – a bejáratnál elhelyezett perselyt senki nem akarja fizetés nélkül elmellőzni. Zöld, kék, itt-ott egy piros vagy zöld-piros bankjegy kerül elő, van, aki az aprópénzét számolgatja, és pottyantja a fémurnába.
Lassan megtelik a csarnok, s nem igazán tudjuk eldönteni, vajon a világsztárok vagy a nemes cél (hisz a teljes bevétel a súlyos beteg Egri Ivánt, egykori nyárasdi labdarúgót segíti, aki maga is ott van a stadionban) mozgatta meg ennyire az embereket – gyanítjuk, a kettő együtt. „Mint a régi szép időkben, még az ajtóban is állnak” – mondja egy srác a lelátón, és korát saccolva úgy ítéljük, azok a régi szép idők vagy nem is voltak annyira régen, vagy épp ellenkezőleg, már generációról generációra szálló legendává lettek.
Kifutnak a csapatok, taps csattan a nézőtéren – a győriek sztárjai komoly arccal melegítenek, csak néha nevetik el magukat, látszik, komolyan veszik a meccset.
Jótékony célt támogatnak, de az ellenféllel nem jótékonykodnak.
Pálinger Katalin kislányos mosollyal adja ki a nézőtérre a meccs előtt kapott szál szegfûjét, hogy aztán pár perc múlva kemény tekintettel csóválja a fejét egy védhető, mégis beengedett lövés után, és métereset vetődjön, hogy elkerüljön egy sarokdobást. Róth Kálmán vezetőedző talpon, s kiabál: „Figyeljetek oda, már két gólt dobtak!”
Mert a vágsellyeiek nem ijednek meg az ellenféltől, partiban vannak, sőt, egyszer két góllal is vezetnek. A kiegyenlített játék viszont csak alig húsz percig tart, a győriek azt a luxust is megengedhetik maguknak, hogy Görbiczet hosszú ideig pihentessék a padon, Spiridon, Hornyák és Kovacsics így is szórja a gólokat.Énekel a győri kemény mag, a Bal Kapufa Ultrák (BKU on tour) Nyárasdra varázsolják Európa egyik legerősebb bajnokságának hangulatát – zászlók, sálak, sapkák, transzparensek és szüntelen biztatás az első perctől az utolsóig. Nemcsak Angliában lehet ilyet látni, csak Magyarországon nem a futballpályákon, hanem a kézilabdacsarnokokban kell keresni a szurkolói kultúrát.
Félidőben négy góllal vezetnek a győriek, s ez az előny egyre csak nő. A közönség lelkes, minden győri gólt nagy ováció fogad, egyszer a szpíker is eltéveszti, a győrieket nevezi hazaiaknak, akkora szeretet veszi körül Görbiczéket, hogy vendégként is otthon vannak. Róth Kálmán mindenkinek lehetőséget ad, nemcsak Pálinger, hanem Herr Orsolya és Oguntoye Viktória is kapuba áll, és mindannyian varázsolnak egy keveset („O-gu, O-gu” – skandálja a BKU, a párkányi kapust hamar megkedvelték a győri törzsdrukkerek), a másik oldalon Németh Lívia sem akar alulmaradni, s ő is bemutat egy pár bravúrt.
Az utolsó két percben állva tapsol az 1200 néző, majd elözönlik a pályát az autogramra, közös fotóra vágyók – egyszerre három vigyorgó srác kapja közre Görbicz Anitát, kis kézilabdások állnak sorba Vérten aláírásáért, Pálinger pedig mosolyog számtalan fényképezőgépbe, telefonba és csak úgy, az emberekre is, egy lelkes drukkernek még a csuklóvédőjét is odaadja.
A pálya a világsztároké és szurkolóiké, a pálya szélén csendesen figyel Németh Jolán. „Nagyon szép volt. Nagyon jól sikerült. Minden pont úgy, ahogy elképzeltük – mondja, miután ő is lefényképezkedett a kulcsjátékosokkal. – A félidőben összeszámoltuk a pénzt, de nem szeretnénk nyilvánosságra hozni, mekkora összeg gyûlt össze. Csak reméljük, hogy segíthettünk valamit…”

Meccskrónika

Duslo Sala – Győri Audi ETO KC 25:33 (14:18)
Legeredményesebbek: Csalava 7, Salatová 5, ill. Kovacsics és Spiridon 6-6, Vérten és Temes 5-5

Sala: Németh Lívia, Martina Túróciová – Marcela Martanovièová, Jana Braunová, Petra Gáborová, Lucia Váradyová, Eva Hodo¹ková, Csalava Mária, Czanik Andrea, Andrea Salatová, Simona Dileková, Lucia Weibelová
Győr: Pálinger Katalin, Herr Orsolya, Oguntoye Viktória – Németh Nedda, Vérten Orsolya, Katarína Mravíková, Szegedi Orsolya, Szőlősi Patrícia, Temes Bernadett, Görbicz Anita, Kovacsics Anikó, Aurelia Bradeanu, Hornyák Ágnes, Spiridon Simona