S bár szinte mindenki tudta, hogy milyen kegyetlen kórral küzd, a sportban megmutatkozott hihetetlen küzdeni tudását ismerve abban reménykedtünk, hogy számára ez a szörnyû betegség is legyőzhető ellenfél lesz. Sajnos, nem így történt...
Tóth László játékosként tagja volt a Rába ETO kézilabdacsapatának, amely a nyolcvanas évek második felében sikert sikerre halmozott. A „három a magyar igazság” szellemében háromszor nyerték meg a bajnokságot (1987, 1988, 1989), s ugyanennyiszer hódították el a magyar kupát (1985, 1986, 1987). A győri futball-lázat követő kézilabda-aranykorhoz még egy nemzetközi kupagyőzelem is tartozik: 1986-ban az IHF-kupában aranyéremig vitézkedett a legendás társulat.
Tóth László – 1999 februárjától – edzőként is maradt egykori csapatánál. S bár itt már nem sikerült a játékosmúltját felidéző nagy sikereket elérnie, nagyon is eredményesen dolgozott. A játékoskeret alapján előzetesen rendszeresen lesajnált csapatával mindig sikerült kellemes meglepetést okoznia – mind a szakmának, mind pedig a győri közönségnek. Trénerként végzett tevékenységét a Magyar Kézilabda Szövetség is elismerte: kinevezték a junior válogatott szövetségi edzőjének. 2005-ben a hazánkban rendezett junior világbajnokságon ezen tisztségében is letette a névjegyét, hiszen fiataljainkat egészen a bronzéremig vezette.
Tóth Lászlót a Magyar Kézilabda Szövetség és a Győri ETO FKC is saját halottjának tekinti. Az elhunyt tiszteletére a Magvassy Mihály Sportcsarnok főbejáratánál emlékhelyet alakítottak ki, ahol a héten mindenki leróhatja kegyeletét.
Tóth László július elsején töltötte be a negyvenhetedik életévét.
A kézilabdaklub honlapján olvashattunk arról, hogy Tóth László élete utolsó napjaiban is szeretett volna a csapatával, a játékosaival lenni. Így aztán amikor csak tehette, ott volt az edzéseken, az edzõmérkõzéseken. Készült a Balaton Kupára, ám helyette a kórházba kellett szállítani, ahol azonban már nem tudtak rajta segíteni...
