Pálingert az erdélyi túrán mind a város, mind a körítés lenyûgözte, a lejátszott két mérkőzésen is inkább bemutató mérkőzést, öröm kézilabdát játszott a csapat. A Szabella kupa első játéknapja után a győztes csapatok egy-egy képviselőit kértük rövid értékelésre.

“Felemás érzésekkel tekintek vissza erre a mérkőzésre. Jól kezdtünk, majd hullámvölgybe kerültünk, majd a második félidőben megint remekeltünk, hiszen tíz gól is volt a különbség, majd a végére megint kiengedetünk egy kicsit” - kezdte a ferencvárosi oldalról Juhász Gabriella. “Mivel én maximalista vagyok, ezért a teljesítményemmel nem igazán vagyok elégedett, de van három hét, hogy a csapat is és én is csiszoljunk a hibákon, és a bajnoki rajtra minden tökéletes legyen” - mondta a négy gólig jutó szélső. “Ahogy a legtöbb új játékos, én sem egyedül érkeztem a Fradihoz, Kovacsicz Mónival együtt próbáljuk felfedezni Budapestet. A lányok nagyon kedvesek és barátságosak, amiben csak tudnak, segítenek. Minden rendben van, a szurkolók is kedvesek, aranyosak. A győri szurkolóim is megmaradtak, most is többen odajöttek gratulálni, ami nagyon jólesett. Néhányan mondták is, hogy “Szurkolunk Neked, de ha a Győr ellen játszunk, akkor nekem menjen jól, de dobjunk eggyel kevesebb gólt, mint ők” - zárta szavait a tavaly Győrből távozó Juhász.

A másik oldalról pedig a nagy visszatérőt, Pálinger Katalint csíptük el:
“Egyik csapat sem teljesített 100%-on, hiszen ezeknek a tornáknak pont az a lényege, hogy felmérjük, hogy hol tartunk. Nálunk eddig a “száraz” munka dominált, most kezd kicsit izgalmasabbá válni a felkészülésünk. Ezen a mérkőzésen a szívünk és az akaratunk vitt minket előre, ennél sokkal jobb teljesítményre is képesek leszünk. Úgy látom, hogy ha a hibáinkat kijavítjuk a hátralévő időben, akkor nagyon jó kis csapatunk lesz, amellyel bármeddig eljuthatunk” - nyilatkozta Pálinger.
A múlt heti erdélyi túra történéseit Kati alig tudja szavakba önteni:
“Sokszor hallhatjuk, hogy Erdély milyen csodálatos, az emberek mennyire kedvesek és szeretetreméltóak. De ezt csak akkor tudjuk igazán elképzelni, amikor már át is éltük. Engem teljesen megdöbbentett, hogy mennyire képben vannak az egész magyar kézilabda helyzetéről, sikereiről, fejlődéséről. Nem csak rólunk, győriekről van szó, hanem ugyanúgy tudnak mindent a Debrecenről, a Fradiról, a Dunaferről és bármelyik csapatot sorolhatnám még. A magyar válogatott kapcsán is lenyûgöző a tudások, minden mérkőzésről tudomást szereznek, sőt, ami közelebb van hozzájuk, arra át is szoktak jönni, hogy a helyszínen szurkoljanak nekünk. A kinti körítés, a sok magyar zászló, és a kedvességük pedig szavakkal szinte elmondhatatlan.”