– Csak kellemes emlékeketőrzök a győri évekből – kezdi a román Simona Gogirla –, felejthetetlen sikerekben volt részem, emellett nagyon megszerettem a várost, sőt arra is gondoltam, itt fejezem be pályafutásomat.
- Végül másképp döntött.
- Az élet nagy rendező, a sorsomat nem csak a szándékaim alakítják. Kezdődött azzal, hogy tavaly januárban Volgográdban a Dinamo elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen súlyosan megsérültem, a lövő kezemet olyan erővel rántották vissza, hogy csaknem kiszakadt a vállam ból. Megmûtöttek, hosszú időre kiestem a játékból, csak nagy nehezen épültem fel. De sikerült.
- Mégis a szerződése felbontását kérte. Miért?
- Lövőerőmet csak nehezen nyertem vissza, így kevesebb játéklehetőséget kaptam. Emellett a családomra is gondolnom kel lett, üzleti ügyei egyre sûrûbben szólították haza, Romániába a férjemet. Ötéves kislányunk, Alicia rövidesen iskolaköteles lesz, szeretnénk, ha az utolsó óvodás évét már otthon töltené. Ez a beilleszkedése miatt fontos. Ebben a helyzetben jól jött a bajnoki ezüstérmes Rulmentul Brasov megkeresése, ez a lehetőség is közrejátszott abban, hogy kezdeményezzem a szerződésbontást. A győri vezetők megértettek, bizonyíték rá, hogy közös megegyezéssel váltunk el.
- Milyen érzések keltávozik?
- Ahogy mondtam, életre kiható élményekkel gazdagabban, s nagyon remélem, hogy a győriek is hasonló érzésekkel, szeretettel gondolnak rám.
