A Győr Magyar-kupa-győztesként, bajnoki ezüstérmesként és Bajnokok Ligája-elődöntősként vágott neki a felkészülésnek. A cél egyértelmû: visszaszerezni a magyarországi egyeduralmat, a BL-ben pedig ismét bejutni a négy közé. A nyáron tovább erősödött a magyar sztárgárda.
A legnagyobb „fogás” kétségkívül a világ egyik legjobb kapusának, Pálinger Katalinnak a hazatérése. Gini ebben a szezonban mindent szeretne megnyerni, amit lehetséges, ehhez segítheti hozzá a csapatot az udvarhelyi edzőtábor és a csíki mérkőzés is.

– Hét év után tértél vissza nevelőegyesületedhez, hogy sikerült a beilleszkedés?
– Nem okozott problémát, hiszen a csapat 80 százalékát régóta ismerem a pályáról és a válogatottból is. Elsősorban a fiatalokkal kellett megismerkednem.

– Ismét együtt dolgozhattok Bakos István kapusedzővel, akivel a Dunaferrben óriási sikereket értetek el. Sokat jelent neked az ő személye?
– Mindenképpen sokat jelent, de nemcsak nekem, hanem a másik két kapusnak, Herr Orsinak és Ogunotye Viktóriának, sőt, az utánpótlás kapusoknak is nagyon nagy előrelépés. Kőkeményen dolgozunk. Nap mint nap van edzés, nem csak fizikálisan, hanem fejben is sokat segít. Ennek meglesz az eredménye, és ez a fiatalokon is meg fog látszani. Ráadásul rendkívül pozitív kisugárzású ember, aki nagyon tud motiválni, és sok plusz erőt ad.

– Tíz percet láttunk az edzésetekből. Nézni is fárasztó volt…
– Pedig „Nyuszi” (Bakos István, kapusedző), ezt úgy hívja, hogy „lájtos edzés”. Nem volt a legkeményebb, már előkerült a labda is. Múlt héten csak ugrások, lábmunka és az ötkilós medicinlabda volt mûsoron. Ez évközben a meccsekhez lesz igazítva. Ha például szombaton lesz mérkőzés, akkor a hét elején erőnléti munkát végzünk, aztán szerdától előkerül a labda. A gyorsítás, frissítés és a reflex kerül előtérbe.

– Hamar elkezdődnek az edzőmeccsek, és nemsokára Erdélybe, Székelyudvarhelyre és Csíkszeredába utazik a csapat. Voltál-e már Erdélyben magánemberként vagy játékosként?
– Játékosként Romániához szép emlékek fûznek, hiszen 2000-ben Európa-bajnokságot nyertünk. Akkor voltunk Erdélyben, de nem sokat láttunk belőle, hiszen minden kizárólag a meccsekről szólt. Remélem, most több időnk lesz kirándulni, amellett, hogy elsősorban edzőtáborozni megyünk. Hallottam, hogy gyönyörû vidék, és már nagyon kíváncsi vagyok rá.

– Székelyudvarhelyen az egyik legjobb román csapattal, a Brassói Rulmentullal is összecsaptok. Valószínûleg szinte mindenki nektek fog szurkolni még „idegenben” is.
– Remélem, hogy így lesz, és sokan kijönnek majd a meccseinkre. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy kiszolgáljuk a szurkolókat, és győzelemmel szerezzünk örömet az erdélyi magyaroknak is. Az egész csapatot motiválja, hogy ilyen környezetben és várhatóan nagyszerû hangulatban játszhatunk.

– Rengeteg edzőmeccset játszotok klasszis csapatok ellen. A Brassótól a Hypon át, a Ladáig. Jó, hogy ilyen erős menetelés vár rátok a felkészülés alatt is?
– Igen, olyan szinten kell készülnünk, amilyen szintre mi is el szeretnénk jutni. Kőkemény bajnokság és BL vár ránk, a csapat nagy részére még a válogatottban is komoly szerep hárul, úgyhogy végig ezen a szinten kell pörögnünk, motiváltnak kell lennünk. Jobban szeretek ilyen meccseket játszani, mint olyanokat, ahol az a „tét”, hogy tíz vagy tizenöt góllal nyerünk. Persze nem bánnám, ha ezek ellen a neves klubok ellen is ez lenne a legnagyobb gondunk.

– Milyen szereplést vársz a csapattól a következő idényben?
– Szeretnénk újra bajnokok lenni. Ehhez minden adott is. Remélem elkerüljük a komolyabb sérüléseket. A BL-ben először fel kell kerülni a főtáblára. Jó pár évet lehúztam már a Bajnokok Ligájában, tudom, hogy itt nincs könnyû ellenfél. Ez valóban a kézilabdázás krémje. Senkit sem szabad lebecsülni, de mindenképpen fel kell jutnunk a főtáblára. Utána pedig hozni kell a hazai mecscseket, idegenben pedig legalább egyet kell nyerni. Persze a mostani csapatunknak senkitől sem kell félnie, mindenkivel szemben a győzelem igényével kell odaállnia.