"Két éve kerültem Párkányból Győrbe, és hát hatalmas nagy ugrás volt, de nagyon meg vagyok elégedve. A győri csapat roppant erős, technikai szempontból rengeteget tanulhat az ember. Az új idényben Pálinger Katalin is Győrben véd majd, akit a világ legjobb kapusának tartok, tőle is sok dolgot elleshetek” – meséli Viktória, akivel a pozsonyi U17-es Európa-bajnokság alatt találkoztunk, amelyen a szlovák válogatott végül a 7. helyen végzett. „Meg vagyok elégedve a teljesítményünkkel, mert rengeteg a beteg, sérült játékos, ezért nem mentek úgy a meccsek. Lehetett volna jobb helyezésünk is, akár a 4–5. helyet is megszerezhettük volna, de sajnos, így sikerült” – értékeli a gárda teljesítményét a hálóőr, aki tizenkét évesen került kapcsolatba a kézilabdával. „A testnevelő tanárom kézilabdaedző volt, ő ajánlotta ezt a sportot, és mivel magas voltam, a kapuba küldött. Eleinte én is a mezőnyben akartam játszani, de most már örülök, hogy kapus lettem.”
Viktória a jövőjét is a kézilabdának szeretné szentelni, és céltudatosan jelenti ki: „A legjobbra törekszem, mindenképp.” Szlovák színekben azonban eléggé behatároltak a lehetőségei, nem gondolkodott esetleg több kortársához hasonlóan magyar állampolgárságon? „Magyar válogatottként talán egyszerûbb volna a legmagasabb célokat elérni, gondolkoztam is a lehetőségen. Viszont két év lenne az állampolgárság megszerzése, addig nem lehetnék válogatott… És Szlovákiában valószínûleg több lehetőséget kapok, ezért egyelőre ez így megfelel.”
S hogy honnan ered a szokatlan vezetéknév? Viktória ezt is készséggel elmagyarázza: „Apukám ugyan Prágában született, de az ő apukája nigériai. Én viszont még sosem jártam Afrikában, és nem is nagyon készülök!” – teszi hozzá hahotázva.
