Egy órával a kezdés előtt már alig lehetett üres széket látni a csarnokban, pedig még százak várakoztak az épületen kívül, vagy fogyasztották sörüket a teraszon. Kellett is a szomjoltó nedû, hisz nemcsak a napon, hanem odabent is iszonyatos volt a hőség. Igaz, a hangulat a hőmérséklettől függetlenül forró volt, de hát nem is baráti kézilabdázgatásra, hanem vérbeli harcra készült játékos és szurkoló egyaránt.
A melegítéskor feszültnek, ám elszántnak tûntek Tóth Timiék. Már ekkor látszott., hogy nem a levegőbe beszélt Szucsánszki Zita kedden adott nyilatkozatában, miszerint a lányok minden idegszálukkal egyetlen célra összpontosítanak. A győri játékosoknak sem voltak motivációs gondjaik - mégiscsak a bajnoki döntőről volt szó -, ráadásul úgy hírlik, a vezetőség büntetést helyezett kilátásba, amennyiben a legfőbb esélyes nem az első helyen végez.
A tét rányomta a bélyegét az első percekre, mindkét csapat megfontoltan járatta a labdát és csak biztos helyzetből vállalkoztak lövésre a játékosok. Görbicz Anita nyitotta meg a gólok sorát, előbb akcióból, majd büntetőből vette be Pastrovics kapuját. Nem véletlen amúgy, hogy Pasi kezdett hátul, hiszen a legutóbbi két találkozón remek védésekkel hálálta meg Németh András bizalmát. Csak két percig volt egyoldalú a meccs a gólokat tekintve, hamar jött a Ferencváros válasza, így néhány perc múlva már hazai előnyt mutatott az eredményjelző. A szokásos húzóemberek mellett ezúttal Németh Helga is ragyogóan játszott, több ízben is remekbeszabott átlövésekkel vette be Herr kapuját. Az aranyéremhez hol az egyik, hol a másik csapat volt kicsivel közelebb, végül egygólos vendégelőnnyel zárult az első játékrész.
A szünet után egy ideig még tartani tudta a különbséget a Fradi, ám Görbicz vezérletével egyre inkább megléptek a Rába-partiak. Ebben a nehéz időszakban Tóth Tímea nélkül harcolt csapatunk, aki pár perces pauza után újult erővel térhetett vissza a pályára. Igen ám, csakhogy a címvédő ekkor már hat góllal vezetett, így a félidő kézepéhez érve jelentős hátrányban találta magát csapatunk. Hogy innen is volt kiút, abban óriási szerepe volt a mindvégig óriási hangerővel buzdító szurkolóinknak. "Poklot csinálunk, hogy a mennybe jussatok" - üzenték a találkozó előtt, és ehhez mindvégig tartották is magukat a fanatikusok. A lányok az utolsó utáni erőtartalékokat is mozgósítva elképesztő hajrába kezdtek, majd amikor Hangya utolsó ferencvárosi mezben lőtt góljával megszerezte a vezetést, szinte felrobbant a csarnok. Sőt, kevesebb, mint egy perccel a vége előtt előnyünk kétgólosra nőtt, amiből egyet sikerült valahogy foggal-körömmel megőrizni. Ahogy megszólalt a mérkőzés, és egyben a bajnokság végét jelző sziréna, földöntúli öröm lett úrrá a Népligetben. A lányok a mennybe jutottak!
Aki nem volt ott, az örökre sajnálni fogja, aki pedig átélte a csodát, annak éveken át megdobogtatja majd a szívét a mérkőzés emléke. Köszönjük, András, köszönjük, lányok!
